Kocsis Zoltán
zongora, karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1952
Zongoraművész, karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar egykori főzeneigazgatója, kétszeres Kossuth-díjas.
Ötéves korában kezdett zongorázni. 1963-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora és zeneszerzés szakos tanulója volt, majd 1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként szerzett diplomát.
Nemzetközi karrierje 18 éves korában, a Magyar Rádió Beethoven-versenyének megnyerésével indult. Néhány év alatt szinte berobbant a nemzetközi zenei világba, számos meghívást kapott Európa, Észak- és Dél-Amerika, valamint a Távol-Kelet meghatározó zenei központjaiba és fesztiváljaira. Közülük is a legjelentősebb Szvjatoszlav Richter invitálása franciaországi fesztiváljára, amelyet közös négykezes koncertek követtek. Fellépett a világ számos vezető zenekarával, például a Berlini Filharmonikusokkal, a Royal Philharmonic Orchestrával, a Bécsi Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral, a New York-i Filharmonikusokkal.
Rendszeres vendége volt a nemzetközi zenei élet rangos fesztiváljainak, koncertezett az Edinburgh-i, Párizsi, Tours-i, Luzerni, Salzburgi, Prágai és Mentoni Fesztiválon, olyan kiemelkedő karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Lovro von Matačić, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt, Michael Tilson Thomas vagy Lorin Maazel. 1987 óta karmesterként is fellépett, és a zongoraművészi pályája mellett komponált is. A kortárs zene kiemelkedő személyiségeivel folytatott termékeny együttműködését jelzi többek között Kurtág György neki ajánlott műveinek világbemutatója.
A Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Phonogram és a Quintana lemezcégek részére készített felvételek után Kocsis Zoltán hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt. Bartók zongorára és zenekarra írott műveinek Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért Edison-díjat kapott, Debussy-lemezét Gramophone-díjjal és az Év Hangszeres Felvétele díjjal ismerték el. Kocsis Zoltán 1997 őszén vette át a Nemzeti Filharmonikus Zenekar - akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar - irányítását. Művészi koncepciójának megfelelően szélesedett az együttes repertoárja, irányítása alatt több mű magyarországi ősbemutatójára is sor került.
A Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban vett részt karmesterként és szólistaként kimagasló szakmai és közönségsikert arató körutakon, gyakran játszva Bartók, Debussy és Ravel zongoraműveiből készült átiratait is. 2006 decemberében Kocsis Zoltán művészeti vezetésével indult útjára a Hungaroton gondozásában megjelenő Bartók Új Sorozat. Ezek közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d'Or, Pizzicato Supersonic-díj) ismertek el.
Kocsis Zoltán 2002-ben a francia zene népszerűsítése érdekében végzett kimagasló munkájáért és egész muzsikusi tevékenységéért megkapta a művészeti érdemrend lovagi fokozatát (Chevalier dans l'Ordre des Arts et des Lettres), 2004 januárjában pedig életműdíjat vehetett át a cannes-i Midemen. Munkásságát Magyarországon 1973-ban Liszt-díjjal, 1978-ban és 2005-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban és 2006-ban Bartók-Pásztory-díjjal, 1989-ben A Magyar Művészetért Díjjal, 1991-ben Maecenas-díjjal ismerték el, 1984-ben Érdemes Művész, 1990-ben Kiváló Művész címet kapott. 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter "A magyar kultúra követe" címet adományozta Kocsis Zoltánnak. 2012-ben pedig Magyar Corvin-lánccal tüntették ki a magyar művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként.
Ötéves korában kezdett zongorázni. 1963-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora és zeneszerzés szakos tanulója volt, majd 1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként szerzett diplomát.
Nemzetközi karrierje 18 éves korában, a Magyar Rádió Beethoven-versenyének megnyerésével indult. Néhány év alatt szinte berobbant a nemzetközi zenei világba, számos meghívást kapott Európa, Észak- és Dél-Amerika, valamint a Távol-Kelet meghatározó zenei központjaiba és fesztiváljaira. Közülük is a legjelentősebb Szvjatoszlav Richter invitálása franciaországi fesztiváljára, amelyet közös négykezes koncertek követtek. Fellépett a világ számos vezető zenekarával, például a Berlini Filharmonikusokkal, a Royal Philharmonic Orchestrával, a Bécsi Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral, a New York-i Filharmonikusokkal.
Rendszeres vendége volt a nemzetközi zenei élet rangos fesztiváljainak, koncertezett az Edinburgh-i, Párizsi, Tours-i, Luzerni, Salzburgi, Prágai és Mentoni Fesztiválon, olyan kiemelkedő karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Lovro von Matačić, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt, Michael Tilson Thomas vagy Lorin Maazel. 1987 óta karmesterként is fellépett, és a zongoraművészi pályája mellett komponált is. A kortárs zene kiemelkedő személyiségeivel folytatott termékeny együttműködését jelzi többek között Kurtág György neki ajánlott műveinek világbemutatója.
A Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Phonogram és a Quintana lemezcégek részére készített felvételek után Kocsis Zoltán hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt. Bartók zongorára és zenekarra írott műveinek Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért Edison-díjat kapott, Debussy-lemezét Gramophone-díjjal és az Év Hangszeres Felvétele díjjal ismerték el. Kocsis Zoltán 1997 őszén vette át a Nemzeti Filharmonikus Zenekar - akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar - irányítását. Művészi koncepciójának megfelelően szélesedett az együttes repertoárja, irányítása alatt több mű magyarországi ősbemutatójára is sor került.
A Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban vett részt karmesterként és szólistaként kimagasló szakmai és közönségsikert arató körutakon, gyakran játszva Bartók, Debussy és Ravel zongoraműveiből készült átiratait is. 2006 decemberében Kocsis Zoltán művészeti vezetésével indult útjára a Hungaroton gondozásában megjelenő Bartók Új Sorozat. Ezek közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d'Or, Pizzicato Supersonic-díj) ismertek el.
Kocsis Zoltán 2002-ben a francia zene népszerűsítése érdekében végzett kimagasló munkájáért és egész muzsikusi tevékenységéért megkapta a művészeti érdemrend lovagi fokozatát (Chevalier dans l'Ordre des Arts et des Lettres), 2004 januárjában pedig életműdíjat vehetett át a cannes-i Midemen. Munkásságát Magyarországon 1973-ban Liszt-díjjal, 1978-ban és 2005-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban és 2006-ban Bartók-Pásztory-díjjal, 1989-ben A Magyar Művészetért Díjjal, 1991-ben Maecenas-díjjal ismerték el, 1984-ben Érdemes Művész, 1990-ben Kiváló Művész címet kapott. 2007-ben az oktatási és kulturális miniszter "A magyar kultúra követe" címet adományozta Kocsis Zoltánnak. 2012-ben pedig Magyar Corvin-lánccal tüntették ki a magyar művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként.