Programok

Öt kortárs zeneszerző - Baráth Bálint, Bolcsó Bálint, Dóra Attila, Gryllus Samu és Szigetvári Andrea - öt darabja hangzik el ezen a koncerten. A zeneművek Kalmár János Metaxu témájára, valamint szoborcsoportjára való reflexióikból születtek.A résztvevők régóta ismerik egymás egyedi, többnyire elektronikus hangszereit. Erre a tudásra alapozva hozzák létre a gyakran szabad elemeket is bátran használó kvintett kooperáción alapuló kollektív műveiket.A görög Metaxu értelmében ez egy átmeneti, közbeeső állapot a tudatlanság és a tudás között. Ami számunkra úgy tűnik van, az nem más, mint ami a lélek mozgását a látható felé és azon túl vezeti. Nem más, mint ebbe a köztes mezőbe kivetett ember.  Kurátor: Szigetvári Andrea, Gőz Péter A programra a belépés díjtalan. Támogatók:EZMMIA koncert az Ernst von Siemens Musikstiftung támogatásával valósul meg.Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Darabunk zenei kiindulópontját Claudio Monteverdi 1624-ban keletkezett scena-ja képezi, amely Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követi végig. Az általunk létrehozni kívánt színpadi mű a fizikai színház és a zene eszközeivel próbálja megkísérelni az általános érvényű történet és drámai alapszituáció további rétegeinek feltárását. A darabban egyaránt fontos tényezőként jelentkezik a klasszikus hangképzéssel éneklő operaénekesek dikciója, a színészek természetesebb, egyszerűbb éneklésmódja; a prózai megnyilvánulások és a testek kölcsönhatásából kialakuló színpadi helyzetek statikus és dinamikus lehetősége. A darab kommunikációjában fontos szerepet szánunk a különböző nyelvek - olasz, magyar - keveredésének, drámai hatást fokozó erejének. Fontos megemlíteni, hogy a mű se nem adaptáció, átirat vagy átdolgozás: teljesen új és szuverén színpadi mű, melynek zeneiségében fontos szerepet játszik a kortárs zenei nyelv egyes elemeinek, vagy egyenesen a német Musiktheater eszköztárának a Monteverdi-féle molle-concitato-rappresentativo hármas egységével való ütköztetése, mellyel az irodalmi alapanyagként választott Tasso, illetve Tar Sándor-írások közötti feszültségeket - bizonyos esetekben pedig áthallásokat - szeretnénk zeneileg is megvalósítani. Tar periférián rekedt karakterei Monteverdi zeneműve, s az összművészeti megfogalmazás által kaphatnak ezúttal olyan figyelmet, melyet egész életükben nélkülöztek.Horváth Csaba - Dargay Marcell: EL VALAHOVÁZenés színházi előadás Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala című műve és Tar Sándor írásai alapján, 2019, 100 percA Forte Társulat, a Trafó Kortárs Művészetek Háza és az Armel Opera Festival produkciója.Rendező: Horváth Csabazeneszerző: Dargay Marcelloperaénekesek: Molnár Anna, Megyesi Zoltánszínművészek: Fehér László, Földeáki Nóra, Hojsza Henrietta, Horkay Barnabás, Kádas József, Krisztik Csaba, Nagy Norbert, Pallag Márton, Widder KristófKözreműködő zenei együttes: Metrum Ensemble (művészeti vezető: Rozmán Lajos):Dargay Marcell - billentyű, Farkas Éva Eszter - brácsa, Rákóczy Anna - fuvola, Petrovics Anna - fuvola, Kántor Balázs - cselló, Tóth Benedek - ütős hangszerek, Hock Ernő - bőgőSzöveg gondozása: Horváth Csaba, Földeáki Nórajelmeztervező: Benedek Marifénytervező: Payer Ferencprodukciós vezető: Kudron Anna, Nádasdi Szandrarendezőasszisztens: Stangl FranciskaA vetítést követően Molnár Szabolcs beszélget Horváth Csaba rendezővel és Dargay Marcell zeneszerzővel.A program az Ernst von Siemens Musikstiftung és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Arnold Schönberg (1874-1951) zsidó származású osztrák-amerikai zeneszerző a maga idejében nemzetközi ikon volt, tizenkétfokú kompozíciós technikáját, a dodekafóniát sokan a zene jövőjének tartották. Manapság azonban ritkán játsszák műveit, neve jobb esetben közömbösséget, rosszabb esetben ellenszenvet vált ki. Harvey Sachs, a neves zenetudós megkísérli visszahelyezni Schönberget az őt megillető helyre mint a huszadik század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjét és tanárát, aki dacolva kritikusaival - köztük a műveit "degeneráltnak" nevező nácikkal -, akkora változásokat indított el, amelyek a mai napig érzékelhetők, és akinek a kompozícióival mindenkinek érdemes megismerkednie, akit érdekel a nyugati zene múltja, jelene és jövője. Harvey Sachs (1946) amerikai-kanadai muzikológus, számos kiváló zenei könyv - egyebek mellett egy nagy Toscanini-életrajz - szerzője éppen azt tudja, amit egy jó biográfusnak tudnia kell: olvasmányosan írni és a sok éves kutatáson alapuló tényeket úgy bemutatni, hogy az minden, a 20. század hihetetlenül gazdag kultúr- és zenetörténete iránt érdeklődő olvasó számára érdekes legyen. Az & Kiadó gondozásában megjelenő kötet bemutatóján Molnár Szabolcs zenetörténésszel a kötet fordítója, Rácz Judit beszélget.

Az Infermental magazin, ahogy azt az alcíme (The First International Magazine on Videocassettes) is büszkén hirdette, 1981 és 1991 között a világ első és – tehetnénk hozzá – egyben utolsó videókazettákon kiadott nemzetközi audiovizuális periodikuma volt. Ennek a kultúrtechnikailag meglehetősen szokatlan, – a kevés hasonló, de többnyire nem nemzetközi próbálkozástól eltekintve – majdnem párját ritkító formátumnak a pontos meghatározása nem magától értetődő feladat. Az Infermental ugyanis az 1980-as években egyszerre volt információs szolgáltatás, kommunikációs csatorna a világ alternatív médiaintézményei, -csoportosulásai és -szcénái között, a kortárs globális audiovizuális kultúra alternatív és művészi tendenciáinak egyfajta partikuláris látlelete („enciklopédia”), alternatív transznacionális gazdasági és terjesztési modell, és nem utolsó sorban egyfajta médiatechnológia kulturális mozgalom, hálózat, a maga korában sajátos „hype” jelenség is. Mai, retrospektív megközelítésben az Infermental egyfajta az internet korszaka előtti videómegosztó platformszerűség volt, amit a kortárs viszonyok között részben a lapkiadás, részben a videó- és filmforgalmazás kultúrtechnikáinak praktikáiba öltöztettek. Az Infermental hazai jelentékenységét két tény adja. Az egyik, hogy Bódy Gábor volt a főkezdeményezője, akkori felesége Dr. Bódy Vera (Baksa-Soós Veronika) pedig a későbbi főszervezője a magazinnak. A másik, ebből következő pedig, hogy az Infermental fennállása során megjelent 10+1 lapszámban a Magyarországról beküldött videók száma erősen felülreprezentált volt az ország tényleges, késő kádárkori alternatív médiakulturális és videóművészeti szcénájához képest. Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretei között pedig az adja történeti aktualitását, hogy az Infermental lapszámok számos audiovizuális és térakusztikus technológiai kísérletnek, alternatív zenekarok videóklipjeinek is terjedelmet adtak. Így a jelenből visszatekintve az Infermental kazettakiadása értékes korarchívum is. Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál filmklubja keretében az Infermentalról Keskeny András tart vetítéssel egybekötött előadást. Keskeny András az ELTÉ-n filmtudományt, a MOMÉ-n művészi fotográfiát, a berlini Humboldt Egyetemen kultúratudományt tanult. 2015 és 2018 között a Photo-Objects című interdiszciplináris kultúratudományi kutatási projekt munkatársa a Berlini Állami Múzeumoknál. 2017 és 2019 között a Humboldt Egyetem Kultúratudományi Intézetének óraadója. 2022 és 2024 között az ELTE több tanszékének és az Eötvös József Collegium Társadalomtudományi Műhelyének óraadója. 2024-től a Bielefeldi és Szegedi Egyetemek doktorandusza, disszertációs témája az Infermental médiakultúrtörténete. További kutatási területei: az 1970-es és 1980-as évek alternatív médiakulturális praktikái, a videóklipkultúra az 1980-as évektől napjainkig, ill. a kortárs audiovizuális kultúra kultúratudományi esztétikája. Kurátor:Dargay MarcellKaincz Orsolya Moderátor:Dargay Marcell Előadók:Keskeny AndrásA program az Ernst von Siemens Musikstiftung és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Haydn életét végigkísérte a kvartett-komponálás, első és utolsó vonósnégyese között 48 év telt el, több, mint Schumann teljes élete. A romantikus mester pedig szinte összes kamarazenei művét egyetlen év alatt írta. Kurtág György művészete sok szállal kapcsolódik mindkét nagy elődhöz. A Dohnányi Quartet idei koncertsorozatában e három szerző vonósnégyesein keresztül nyújt bepillantást a műfaj mélységeibe, sokszínűségébe.

A 18. század második felében egyre népszerűbb műfaj lett a hegedűkíséretes csembalószonáta. A koncert ezekből válogat különleges és méltatlanul keveset játszott műveket. A hangverseny központjában Jean-Frédéric Edelmann (1749–1794) Párizsban és Strasbourgban tevékenykedő zeneszerző művei állnak, akinek munkásságát Haydn és Mozart is dicsérte. Edelmanntól két hegedűvel és brácsával kísért csembalódarab is elhangzik: egy mű a 4 Divertissemens op. 15. sorozatból, valamint az egyetlen kompletten fennmaradt két hegedűvel és brácsával kísért csembalóversenye (Op.14.). Ez a különleges műfaj gyakorlatilag a zongoráskvartett előfutára. 

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.Thomas Mann: Doktor Faustus Herbert Eimert A dodekafónia című könyvének bevezetőjében úgy ír a tizenkétfokú komponálásról, mint egyfajta végső, koncentrált elrendezési folyamatról. A szerializmus ennél is messzebbre megy: a zene totális megszervezésének irányába. Ennek a poszt-schönbergi, posztdodekafon irányzatnak fő impulzusa a francia Olivier Messiaentől származik. Tanítványai, Michel Fano, Karol Goeyvaerts, Karlheinz Stockhausen nyomán néhány év leforgása alatt a szerializmus a háború utáni zeneszerző-nemzedékek számára „kötelező” megszólalási móddá, stílussá, zenei világnyelvvé érik. Stockhausen huszonöt éves, amikor Eimert meghívására a kölni WDR Stúdió munkatársa lesz; megjelenése egycsapásra átalakítja a zeneszerzéssel és az elektronikus hangelőállítással kapcsolatos összes korábbi elképzelést. A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. A második részben Liszt Faust-akkordjának kérdéseitől Schönberg Adonoy-akkordján át, Messiaen és Goeyvaerts művei után jutunk el Stockhausen Studie II. című elektronikus kompozíciójáig. Thomas Mann-ra emlékezve élőben elhangzik Faragó Béla József Attila-dalok című műve.

Élménypedagógiai Zenei Interakció A Karmesterjáték egy társasjáték. Együttműködés és közös figyelem szükséges hozzá. A játékban bármilyen korú játékos részt vehet, hiszen utánzás, ismétlés és visszacsatolás segítségével képes lesz saját ütemének megfelelő tempóban fejlődni. A rövid élményprogram növeli az energiaszintet, a közös alkotás élménye pedig erősíti a (ön)bizalmat, az együttműködést. A játékosok új, eddig nem ismert vagy ritkán látott oldalaikat is bemutathatják, megváltoztatva a közösségben elfoglalt helyüket. A Karmesterjáték három, nagyjából azonos időtartamú részből, felvonásból áll: egy előadás keretében megismerhetik a játékban szereplő hangszereket (hangszerbemutató), valamint a karmester szerepét; a Hangszercséplő során szabad játék keretében szerezhetnek élményeket a résztvevők, végül Karmesterjátékban már strukturált, szabályozott játék keretében mutathatjuk meg egymásnak a tanultakat. Előadja: Bélaműhely Művészeti vezető: Rimóczi István