Művészadatbázis

1952. március 8. Kolozsvár [Cluj, Románia])

Zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, kivételesen sokoldalú személyiség, a zene csaknem minden ágában otthonos és aktív.

Tanulmányait szülővárosában, ötéves korában kezdte Tulogdy Sarolta, Guttmann Mihály, Szalay Miklós és Vermesy Péter irányításával. 1971-től 1975-ig a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán Halmos György és Oláh Tibor, 1975 és 1976 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál növendéke volt. 1976-tól 1977-ig ösztöndíjjal a párizsi IRCAM-ban Pierre Bouleznél tanult, 1979-ben pedig a szintén párizsi CERIS-ben Daniel Charles irányítása alatt dolgozott. Karrierje a Kolozsvári Magyar Színháznál kezdődött, ahol 1974 és 1975 között zeneszerzőként és karmesterként dolgozott, több rádió- és televíziófelvételt készített Románia-szerte.

1976-ban Miskolcon megalapította az Új Zenei Műhelyt. 1976-tól 1977-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének Miskolci Tagozatán kamarazenét tanított, majd zeneigazgató lett a budapesti 25. Színháznál és a Miskolci Nemzeti Színháznál. Az 1980-as években a budapesti Várszínház és a József Attila Színház zeneigazgatója, 1987-től a Mérték Egyesület elnöke, a Vetületek Kortárs Opera Fórum alapítója. 1989-ben Budapesten újraalapította a Camerata Transsylvanica kamarazenekart, ezzel egy időben megalapította és igazgatta a Budapesti Kamaraoperát.

1991-től 1999-ig a Kolozsvári Magyar Opera állandó vendégkarmestere. 1996 és 2000 között a Szolnoki Szigligeti Színház zeneigazgatójaként dolgozott. 2000-től 2002-ig a Millenáris Park és Kulturális Programiroda művészeti vezetője, 2002-től 2008-ig a Nemzeti Színház zeneigazgatója. 2002 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékének vezetője, 2004-től a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője. 1995-ben megalapította az Auris társulatot, melynek azóta is művészeti vezetője.

Zeneszerzői tevékenysége vokál-szimfonikus művektől kamara-, kórus- és színpadi művekig terjed. Főbb művei: Szirén (opera), Szerelem és irgalom (oratórium Shakespeare szövegeire), Himnuszok (kantátaciklus), hat mise, négy vonósnégyes, szakrális művek, két versenymű, stb. Emellett számos színpadi előadás és mintegy ötven magyar nagyjátékfilm zeneszerzője. Karmesterként és zongoraművészként Európa-szerte koncertezik, számos rádió-, televízió- és CD-felvételt, valamint operafilmet készített, több száz kortárs zenemű bemutatása fűződik a nevéhez.

Selmeczi György pályája során számos elismerésben részesült, 1983-ban és 1986-ban a Budapesti Filmszemle legjobb filmzenéért járó díját, 1987-ben és 1990-ben a legjobb kortárs zenei előadásért Artijus díjat, 1995-ben a kecskeméti Animációs Filmszemle zeneszerzői díját, 1999-ben Erkel-díjat kapott. 2002-ben Liszt: Late works című albumával elnyerte a Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíjat. 2008-ban Duna-díjat kapott, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. 2012-ben az Érdemes Művész címmel, 2015-ben a Bartók-Pásztory díjjal, 2019-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 2023 novemberében a Nemzet Művésze díjat vehette át.

lásd még: Selmeczi György - karmester

Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével