Maros Rudolf
Zeneszerző
Születési hely
Stachy (Csehország)
Születési dátum
1917
1917. január 19., Stachy - 1982. augusztus 3., Budapest
Maros Rudolf hatvanévesen, első szerzői estje műsorához a következő rövid életrajzot fűzte: "1917-ben született. A Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke volt, tanult Alois Hábánál, Prágában, 1958 óta ismételten részt vett a darmstadti Ferienkurse előadásain. – 1939–1942: a Fővárosi Zenekar brácsása; 1942–1949: a Pécsi Városi Zeneiskola tanára; 1949–1977: a Zeneművészeti Főiskola tanára." A lakonikus, szinte önironikus tömörségű visszatekintésből kiolvasható a zeneszerzői tanulás és a tanári pálya íve, de nem szerepelnek benne a művek, melyek szerzőjüket a Bartók és Kodály utáni zeneszerzőnemzedék egyik legjelentősebb tagjává tették.
Maros a csehszlovákiai Stachyban született és a győri konzervatórium elvégzése után került 1939-ben a budapesti Zeneakadémiára, ahol a Kodálynál folytatott zeneszerzés-tanulmányok mellett brácsázni is tanult Temesváry Jánosnál. A pécsi időszakban afféle zenei mindenes szerepét töltötte be a dél-dunántúli városban, tanított, énekkart és zenekart vezényelt, színházi kísérőzenét, kórusműveket, vonósdarabokat komponált, kvartettezett, 1945 után közreműködött Kodály zeneoktatási koncepciójának pécsi meghonosításában, Kodálynak a Cinka Panna hangszerelésében is segédkezett. Pécsett fogant sok zenei, irodalmi, színházi kapcsolata, barátsága Weöres Sándorral, a költő versére készült a fiatalkori Nyúlfark kantáta és több dal. Weöres a zeneszerző halála után a következő kis gyöngyszemet szentelte Maros Rudolf szellemének: „zenéje égi azúr / ezér' áldja az Úr". Pécshez fűzte Marost, már budapesti működése idején, Eck Imre Pécsi Balettjének inspiráló hatása, az együttesnek három darabot is komponált, balettjeit később a világ minden táján játszották.
Az 1945 utáni évtized politikai és szellemi bezártságában Maros Rudolf teljes természetességgel követte a Kodály kijelölte utat, zeneszerzői horizontját egyedül a Hábánál folytatott 1949-es ösztöndíjas tanulmányok tágították. Később, érett, egyéni hangú zeneszerzőként is a Kodály-iskola tagjának vallotta magát. „Korai kamaradarabjaim és Vonósszimfóniám erősen a mester hatása alatt íródtak. A zenei anyag gondos rendezését, a formaérzék kialakulását is neki köszönhetem. Természetesen a népdalfeldolgozásokban is követtem Kodály Zoltánt, például az Állami Népi Együttes több ezer előadását megért Ecseri lakodalmasban." (1976) „A formai igény szigorúsága a Kodály-iskola legnagyobb ereje, s ez a készség óvja meg a komponistát, hogy felfedezéseinek mámorában, egyes hatások, effektusok kedvéért elveszítse arányérzékét." (1968) Maros Rudolfot egyéniségének belső harmóniája és ösztönös stílusérzéke is megóvta az aránytévesztésektől. Miközben a magyar zeneszerzők közül egyik elsőként nyitott az ötvenes években a bécsi iskola, Webern és a szerialisták zenéjének eredményei felé, rögtön szelektálta és formálta a halmozódó új ismereteket, s új stílusú muzsikája is megőrizte az ízlés biztonságát, a kifejezés választékosságát, a forma ökonómiáját – ilyen értelemben, minden stílusváltozás és átalakulás mellett, életműve egységes és harmonikus.
Útkeresésének első szakaszában, amikor negyvenévesen újra tanulni kezdett a varsói és darmstadti fesztiválok tapasztalataiból, Webern mellett Bartók hatását is kamatoztatta (Ricercare 1959, Cinque studi 1960, Musica da ballo 1961). A további években sajátos szépségű hangszín-tanulmányokon keresztül jutott el egyéni stílusának megtalálásához (három Eufónia 1963, 1964, 1965). A hatvanas évek második felétől a varázslatos színképzés tartalmi gazdagodással, szerves belső dramaturgiával, dallami-ritmikai karakterizálódással társult Maros műhelyében, modern és hagyományos elemek szintézise jött létre (Gemma 1968, Monumentum 1945 1969, Consort 1970, Tájképek 1974, Kaleidoszkóp 1976). A két Siratóban (1963) az új technikát énekhanggal ötvözte, a magyar Siratóban (1969) az ősi magyar népi stílus megrendítő hatású újraértelmezését teremtette meg.
Maros Rudolf nemcsak saját műhelyében kamatoztatta a nyugati zene új eredményeit, hanem tanítványai és barátai sokasága számára is közvetítette. A Zeneművészeti Főiskolán fúvós kamarazene, zeneelmélet és hangszerelés mellett a 20. századi zeneszerzés technikáját is tanította. Kultúráltsága, nyitott és őszinte habitusa, derűs és toleráns egyénisége közkedveltté tette, felelősségteljes rádiós lektori munkáját is közmegelégedésre végezte. Háromszor tüntették ki Erkel-díjjal, érdemes és kiváló művészi kitüntetés is honorálta munkásságát. Alapító és elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének, emellett az Új Zene Nemzetközi Társaságának elnökségi tagjaként évekig méltóan képviselte a magyar zenét külföldön. Fájdalmasan korán, 66 évesen hunyt el.
1991-ben posztumusz Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki
Maros Rudolf hatvanévesen, első szerzői estje műsorához a következő rövid életrajzot fűzte: "1917-ben született. A Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke volt, tanult Alois Hábánál, Prágában, 1958 óta ismételten részt vett a darmstadti Ferienkurse előadásain. – 1939–1942: a Fővárosi Zenekar brácsása; 1942–1949: a Pécsi Városi Zeneiskola tanára; 1949–1977: a Zeneművészeti Főiskola tanára." A lakonikus, szinte önironikus tömörségű visszatekintésből kiolvasható a zeneszerzői tanulás és a tanári pálya íve, de nem szerepelnek benne a művek, melyek szerzőjüket a Bartók és Kodály utáni zeneszerzőnemzedék egyik legjelentősebb tagjává tették.
Maros a csehszlovákiai Stachyban született és a győri konzervatórium elvégzése után került 1939-ben a budapesti Zeneakadémiára, ahol a Kodálynál folytatott zeneszerzés-tanulmányok mellett brácsázni is tanult Temesváry Jánosnál. A pécsi időszakban afféle zenei mindenes szerepét töltötte be a dél-dunántúli városban, tanított, énekkart és zenekart vezényelt, színházi kísérőzenét, kórusműveket, vonósdarabokat komponált, kvartettezett, 1945 után közreműködött Kodály zeneoktatási koncepciójának pécsi meghonosításában, Kodálynak a Cinka Panna hangszerelésében is segédkezett. Pécsett fogant sok zenei, irodalmi, színházi kapcsolata, barátsága Weöres Sándorral, a költő versére készült a fiatalkori Nyúlfark kantáta és több dal. Weöres a zeneszerző halála után a következő kis gyöngyszemet szentelte Maros Rudolf szellemének: „zenéje égi azúr / ezér' áldja az Úr". Pécshez fűzte Marost, már budapesti működése idején, Eck Imre Pécsi Balettjének inspiráló hatása, az együttesnek három darabot is komponált, balettjeit később a világ minden táján játszották.
Az 1945 utáni évtized politikai és szellemi bezártságában Maros Rudolf teljes természetességgel követte a Kodály kijelölte utat, zeneszerzői horizontját egyedül a Hábánál folytatott 1949-es ösztöndíjas tanulmányok tágították. Később, érett, egyéni hangú zeneszerzőként is a Kodály-iskola tagjának vallotta magát. „Korai kamaradarabjaim és Vonósszimfóniám erősen a mester hatása alatt íródtak. A zenei anyag gondos rendezését, a formaérzék kialakulását is neki köszönhetem. Természetesen a népdalfeldolgozásokban is követtem Kodály Zoltánt, például az Állami Népi Együttes több ezer előadását megért Ecseri lakodalmasban." (1976) „A formai igény szigorúsága a Kodály-iskola legnagyobb ereje, s ez a készség óvja meg a komponistát, hogy felfedezéseinek mámorában, egyes hatások, effektusok kedvéért elveszítse arányérzékét." (1968) Maros Rudolfot egyéniségének belső harmóniája és ösztönös stílusérzéke is megóvta az aránytévesztésektől. Miközben a magyar zeneszerzők közül egyik elsőként nyitott az ötvenes években a bécsi iskola, Webern és a szerialisták zenéjének eredményei felé, rögtön szelektálta és formálta a halmozódó új ismereteket, s új stílusú muzsikája is megőrizte az ízlés biztonságát, a kifejezés választékosságát, a forma ökonómiáját – ilyen értelemben, minden stílusváltozás és átalakulás mellett, életműve egységes és harmonikus.
Útkeresésének első szakaszában, amikor negyvenévesen újra tanulni kezdett a varsói és darmstadti fesztiválok tapasztalataiból, Webern mellett Bartók hatását is kamatoztatta (Ricercare 1959, Cinque studi 1960, Musica da ballo 1961). A további években sajátos szépségű hangszín-tanulmányokon keresztül jutott el egyéni stílusának megtalálásához (három Eufónia 1963, 1964, 1965). A hatvanas évek második felétől a varázslatos színképzés tartalmi gazdagodással, szerves belső dramaturgiával, dallami-ritmikai karakterizálódással társult Maros műhelyében, modern és hagyományos elemek szintézise jött létre (Gemma 1968, Monumentum 1945 1969, Consort 1970, Tájképek 1974, Kaleidoszkóp 1976). A két Siratóban (1963) az új technikát énekhanggal ötvözte, a magyar Siratóban (1969) az ősi magyar népi stílus megrendítő hatású újraértelmezését teremtette meg.
Maros Rudolf nemcsak saját műhelyében kamatoztatta a nyugati zene új eredményeit, hanem tanítványai és barátai sokasága számára is közvetítette. A Zeneművészeti Főiskolán fúvós kamarazene, zeneelmélet és hangszerelés mellett a 20. századi zeneszerzés technikáját is tanította. Kultúráltsága, nyitott és őszinte habitusa, derűs és toleráns egyénisége közkedveltté tette, felelősségteljes rádiós lektori munkáját is közmegelégedésre végezte. Háromszor tüntették ki Erkel-díjjal, érdemes és kiváló művészi kitüntetés is honorálta munkásságát. Alapító és elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének, emellett az Új Zene Nemzetközi Társaságának elnökségi tagjaként évekig méltóan képviselte a magyar zenét külföldön. Fájdalmasan korán, 66 évesen hunyt el.
1991-ben posztumusz Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1970 | Mihály András, Maros Rudolf, Székely Endre, Láng István, Balassa Sándor, Lendvay Kamilló művei | Hungaroton | LPX 11494 | LP |
| 1976 |
Csendes éj
(Silent Night) |
Hungaroton | SLPX 16598 | Újrakiadás CD-n: HCD 16598 (1994) |
| 1994 |
Csendes éj
(Silent Night) |
Hungaroton | HCD 16598 | A Hungaroton SLPX 16598 (1976) újrakiadása |
| 1998 |
Kórusművek Debrecennek
(Vocal Works to Debrecen) |
Magánkiadás | BR 0109 | |
| 2001 | Harpa Hungarica | Magánkiadás | B0006M4N4Q | |
| 2005 |
Magyar zenei mozaik
(Hungarian Music Mosaic) |
Hungaroton | HCD 32330 |
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| 4 Studies for 4 Percussion-Players | Kamarazene | 1975 |
| A Liba pék | Gyermekkarra | 0 |
| A Lánchíd egy napja | Kísérőzene | 1952 |
| A bajusz | Kísérőzene | 1951 |
| A béke katonái | Kórusra és zenekarra | 1950 |
| A csudálatos kalucsni | Kísérőzene | 1963 |
| A falánk kiskacsa | Kísérőzene | 1959 |
| A fiastyúk | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| A helység kalapácsa | Kísérőzene | 1951 |
| A hétfejű tündér | Kísérőzene | 0 |
| A kalóz | Kísérőzene | 1945 |
| A magyar történelem és forradalom dalai | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 0 |
| A piacere | Filmzene | 1976 |
| A prücsök krajcárkája | Kísérőzene | 1959 |
| A török és a tehenek | Gyermekkarra | 0 |
| Afrika (Bélyegek beszélnek Afrikáról) | Filmzene | 1962 |
| Akácfa | Kísérőzene | 1951 |
| Albumblätter für Kontrabass / Albumlapok nagybőgőre | Szólóhangszerre | 1973 |
| Anonymi Zagrabiensis: Sequentia de Virgine Maria | Vegyeskarra | 1947 |
| Aranyfalu | Kísérőzene | 1951 |
| Asztali zene | Kamarazene | 1948 |
| Az agyag poétája: Kovács Margitról | Filmzene | 1958 |
| Az ember komédiája | Kísérőzene | 1957 |
| Bagatellek - Orgonára | Szólóhangszerre | 1960 |
| Balkán szvit (vagy Albán szvit) | Kamarazene | 1950 |
| Balkéz Tóbiás | Kísérőzene | 1952 |
| Bohócparádé | Kísérőzene | 1954 |
| Boldog Asszony Litániája | Vegyeskarra | 0 |
| Bábjáték-nyitány | Zenekari mű | 1944 |
| Bányász ballada - Táncjáték | Balett / Choreographic work | 1961 |
| Bányászdal | Kísérőzene | 1950 |
| Bányászdal | Férfikarra | 1950 |
| Cinque studi per orchestra | Zenekari mű | 1960 |
| Concertino per fagotto et orchestra | Concerto | 1953 |
| Concerto grosso | Vonószenekarra | 1948 |
| Consort | Kamarazene | 1970 |
| Csacsa - Zongorára | Szólóhangszerre | 0 |
| Cseremisz népdalok | Vegyeskarra | 1977 |
| Csillag a máglyán | Kísérőzene | 1975 |
| Csillagom - Négy népdal | Vegyeskarra | 1950 |
| Csipkebokor rózsa | Színpadi mű | 1953 |
| Dal a felszabadulásról | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Daloló szomszédaink - Népdal-szvit | Vegyeskarra | 1950 |
| Divertimento - Hegedű-brácsa kettősök | Kamarazene | 1940 |
| Divertimento - Három hegedűre | Kamarazene | 1956 |
| Délszláv népdalok | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 0 |
| Ecseri lakodalmas | Színpadi mű | 1951 |
| Egy modell naplója | Kísérőzene | 1959 |
| Egy másodperc története | Filmzene | 1957 |
| Egyiptom - Zongorára | Szólóhangszerre | 0 |
| Elvtárs, jöjj velünk! | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Estefelé | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Eufonia I. | Zenekari mű | 1963 |
| Eufonia II. | Zenekari mű | 1964 |
| Eufonia III. | Zenekari mű | 1965 |
| Ez a föld nem másé - Két kínai népdal | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Ezernyolcszáznegyvengyolcba´ | Vegyeskarra | 0 |
| Feltámadás Makucskán | Kísérőzene | 1945 |
| Furulyácska | Kísérőzene | 1950 |
| Földünk útitársa | Filmzene | 1957 |
| Gemma. In memoriam Zoltán Kodály | Zenekari mű | 1968 |
| Gyermekdalok | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1943 |
| Görlicék - Zongorára | Szólóhangszerre | 0 |
| Haláltánc ballada | Kísérőzene | 0 |
| Hamupipőke | Kísérőzene | 1954 |
| Haza akarok menni | Kísérőzene | 1950 |
| Hogyha felindul az Isten: 68. zsoltár | Vegyeskarra | 1979 |
| Hárfaszvit | Szólóhangszerre | 1966 |
| Három csángó magyar népdal | !meghatározása folyamatban | 1954 |
| Három dal - Szoprán hangra és zongorára | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1952 |
| Három kurta kórus | Vegyeskarra | 0 |
| Háros felől - Négy népdal | Színpadi mű | 1951 |
| Hétköznapi Requiem - Táncjáték | Balett / Choreographic work | 1962 |
| Híradó főcímzene | Kísérőzene | 1953 |
| Hófehérke és a hét törpe | Kísérőzene | 1959 |
| I. szimfonietta | Zenekari mű | 1947 |
| I. vonósnégyes | Ensemble | 1947 |
| II. szimfonietta (in tempore belli...) | Zenekari mű | 1948 |
| Ismertem apádot | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Jancsi és Juliska | Kísérőzene | 1959 |
| Jegyzetek | Vonószenekarra | 1972 |
| Játék az életért | Filmzene | 1960 |
| Játékos állatok | Filmzene | 1960 |
| Kaleidoszkóp - Kamarazenekarra | Kamarazenekarra | 1976 |
| Karácsonyi dalok | Kórusmű | 0 |
| Kaukázusi krétakör | Kísérőzene | 1960 |
| Kettősök két hegedűre vagy hegedűkórusra | Kamarazene | 1945 |
| Kodály-köszöntő (Variációk egy Kodály témára) | Szimfonikus zenekarra | 1962 |
| Kodály-köszöntő, 17. variáció | Szimfonikus zenekarra | 1962 |
| Kontrasztok | Kamarazenekarra | 1979 |
| Krisztus feltámada | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Kánon az ötéves tervhez | Vegyeskarra | 0 |
| Két baranyai népdal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1947 |
| Két dalocska Weöres Sándor költeményére | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1944 |
| Két kicsi pingvin - Bábzene | Színházi zene | 1976 |
| Két orosz népdal | Vegyeskarra | 0 |
| Két sirató | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1963 |
| Köszöntő | Színpadi mű | 1954 |
| Köszöntő | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| MINSZ induló | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Mackó Muki | Kísérőzene | 1952 |
| Magyar iparművészek | Filmzene | 1973 |
| Megjártam a hadak útját | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1947 |
| Megjöttek a pásztorok | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 0 |
| Meseláda | Kísérőzene | 1952 |
| Messzeségek | Vegyeskarra | 1975 |
| Mint cseppben a tenger | Filmzene | 1961 |
| Misi mókus | Kísérőzene | 1961 |
| Monumentum (In memoriam 1945) | Zenekari mű | 1968 |
| Musica da ballo - Szvit | Zenekari mű | 1961 |
| Musica da camera per 11 | Kamarazene | 1966 |
| Musica leggiera | Kamarazene | 1956 |
| Május. Nyitány zenekarra | Zenekari mű | 1954 |
| Mókusok | Kísérőzene | 1952 |
| Művek és alkotók: Barcsayról | Filmzene | 1959 |
| Művek és műhelyek | Filmzene | 1967 |
| Nagyotmondó legény | Kísérőzene | 1959 |
| Napszakos ritmusok | Kísérőzene | 1965 |
| Nyolc Istenes énekek | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1948 |
| Nyúlfark kórusok | Vegyeskarra | 1951 |
| Nyúlfark-kantáta - Weöres Sándor verseire | Szólóhang(ok)ra, kórusra és kamarazenekarra | 1948 |
| Négy népdal | Vegyeskarra | 0 |
| Népdalok és csúfolódók | Kórusra, szólóhangszer(ek)re és zenekarra | 1954 |
| Népdalszvit mezzo-szopránra és vonószenekarra | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 0 |
| Népdalszvit zongorára | Szólóhangszerre | 0 |
| Paraszt-ballada | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1941 |
| Piroska és a farkas | Kísérőzene | 1950 |
| Portréfilm Kondor Béláról | Filmzene | 1978 |
| Pusztai bál | Színpadi mű | 1955 |
| Quartettino per archi | Kamarazene | 0 |
| Quartetto per archi / Vonósnégyes | Ensemble | 1948 |
| Ragadozó növények, élő csapdák | Filmzene | 1959 |
| Rapóné | Kísérőzene | 1952 |
| Reflexionen / Reflexiók | Balett / Choreographic work | 1970 |
| Ricercare - In memoriam 1919 | Zenekari mű | 1959 |
| Riport viaszvárosból | Filmzene | 1958 |
| Román népdalok | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 0 |
| Serenata / Szerenád | Kamarazene | 1951 |
| Sinfonia per archi / Szimfónia vonószenekarra | Vonószenekarra | 1956 |
| Sirató | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1969 |
| Strófák | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1977 |
| Szatmárköritó | Kísérőzene | 1951 |
| Szent Cecíliához | Vegyeskarra | 0 |
| Szilveszteri Concerto grosso, avagy a bohócok bevonulása | Zenekari mű | 1952 |
| Szlovák népdalok | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 0 |
| Szonatina zongorára | Szólóhangszerre | 0 |
| Szép ifjú asszony | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Szökellő lábak, suhanó árnyak. Futásban, repülésben | Filmzene | 1965 |
| Tanya | Kísérőzene | 1950 |
| Toldi | Kísérőzene | 1950 |
| Traktoros dal | Vegyeskarra | 1951 |
| Trió - Hegedűre, brácsára és cimbalomra | Kamarazene | 1974 |
| Trió - Hegedűre, brácsára és hárfára | Kamarazene | 1967 |
| Tréfa | Kamarazene | 1973 |
| Tájképek | Vonószenekarra | 1974 |
| Táncnóta - Jön a rózsám a tanyáról | Vegyeskarra | 0 |
| Töredék | Zenekari mű | 1977 |
| Tüsköm-tánc - Zongorára, négy kézre | Kamarazene | 1952 |
| Tűzkeresztség | Kísérőzene | 1951 |
| Vendégeink | Kísérőzene | 1951 |
| Vidám nyitány | Zenekari mű | 1953 |
| Vitéz László | Kísérőzene | 1952 |
| Változatok - Zongorára, négy kézre | Kamarazene | 0 |
| Véradás (Amit adtál, az élet) | Filmzene | 1963 |
| Zengjétek! | Vegyeskarra | 0 |
| Zongoradarabok | Szólóhangszerre | 0 |
| Árvácska | Filmzene | 1975 |
| Átirat - Bartók Béla: Tíz könnyű darab | Vonószenekarra | 0 |
| Átirat - Fr. Schubert: Három kis darab | Vonószenekarra | 0 |
| Átirat - G. F. Händel: Kis szvit | Vonószenekarra | 0 |
| Átirat - J. Chr. Bach: Quintetto | Ensemble | 0 |
| Átirat - J. Haydn: Három kis darab | !meghatározása folyamatban | 0 |
| Átirat - J.S. Bach-W.A. Mozart: Adagio és Fúga | Ensemble | 0 |
| Átirat - W.A. Mozart: Divertimento (K.V. 270) | Ensemble | 0 |
| Átirat - W.A. Mozart: Három tánc | Vonószenekarra | 0 |
| Éva dalai - Gyermek-kantáta | Kórusra és zenekarra | 0 |
| Örök megújulás | Filmzene | 1965 |
| Úttörő dal | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Úttörő hívogató | Gyermekkarra | 0 |
| Úttörő tábortűz | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |