BMC - Magyar Zenei Információs Központ

Név:	Dávid Gyula
Születési hely:	Budapest
Születési dátum:	1913
	Zeneszerző

1913. május 6. Budapest - 1977. március 14. Budapest

Mint oly sok magyar zeneszerzőtársa, Kodály Zoltánnál végezte tanulmányait (1933-1938), s zeneszerzés stúdiumaival egy időben magas fokú hegedűtudásra tett szert. Kodály ösztönzésére több száz magyar népdalt gyűjtött a harmincas években. Tanulmányainak befejezése után zenekari muzsikusként, brácsistaként tevékenykedett. 1938-tól több mint 100 színműhöz írt színpadi kísérőzenét összesen. 1945-1949 között a budapesti Nemzeti Színház zenei vezetője volt, 1950-1956 között több magyar együttes művészeti-zenei vezetője. 1950-1964 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1964-től a Bartók Béla Konzervatórium, 1967-től haláláig ismét a Főiskola tanára. Pedagógiai munkásságában különösen jelentős a fúvós kamarazene tanításának megalapozása. 1949-ben a magyar zeneszerzők közül elsőként írt fúvósötöst, megteremtve ezzel egy, az új magyar zenében mindmáig reprezentatív szerepet betöltő műfajt. Műveinek stílusa-hangvétele a Bartók és Kodály után fellépett zeneszerző-nemzedék jellegzetes magyar hangját gazdagítja egyéni színekkel. Anélkül, hogy idézetként felhasznált volna folklór-anyagot, műveit áthatja a népdal, népies muzsika, a magyar zenei hagyomány szelleme. Bár az 50-es, 60-as évek fordulóján újabb kifejező eszközhöz fordult figyelme, továbbra is megőrizte egyéniségét, korábbi kompozícióinak frissességét. Műveinek legfőbb ismertetőjegye a gazdag melodikus invenció s a klasszikus formavilág csiszolt alkalmazása. Zenéjének másik meghatározója, hogy Dávid, amint ezt nem egyszer hangsúlyozta is, óvakodik bárminemű dogmatizmustól. Alkotómunkájában szem előtt tartotta műveinek előadóit, darabjainak többsége valósággal a kiszemelt előadóművészek testére készült, maximálisan figyelembe véve képességeiket.