|
Horváth Béla muzsikus családban született Pécsett. Zenei tanulmányait szülővárosában, Csikós Miklós tanítványaként kezdte meg, majd ezt követően felvételt nyert a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába, ahol Kemény János növendéke lett. A Bartók Béla Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább Csánky Emília irányítása alatt, ahol 1994-ben szerzett művésztanári diplomát. 1989-ben a Győri Richter János Fafúvósverseny győztese volt.
Már diákévei alatt, 1991-től játszott a Magyar Állami Operaház zenekarában, 1992 és 2000 között pedig a Budapesti Fesztiválzenekarban. 2000-től a Nemzeti Filharmonikus Zenekar oboistája lett.
Zenekari munkája mellett a kamara- és szólótevékenységre is hangsúlyt fektet, játszott például Kocsis Zoltánnal, Maurice Bourgue-gal, Heinz Holligerrel, a magyar zenei élet vezető fúvós szólistáival, valamint az Amadinda Ütőegyüttessel, a Budapesti Fúvósegyüttessel, a Keller Vonósnégyessel, továbbá számos hazai és külföldi kamaraegyüttessel.
A kortárs zene elkötelezett előadójaként 2004 óta rendszeresen közreműködik az UMZE hangversenyein. A Grazioso Kamarazenekar rendszeres vendégművésze, valamint a Concerto Budapest oboa szólamvezetője. 2007-ben ő mutatta be Serei Zsolt Angolkürt-versenyét, a Kurtág György nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett koncertsorozaton pedig a szerző oboára és angolkürtre írt darabjait szólaltatta meg. 2014-től 2019-ig a Zeneakadémia tanára volt. Számos CD felvételen hallható.
2013-ban az Év Művésze címmel ismerték el munkásságát a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál.
|
