1935. február 2., Szeged - 2011. augusztus 26., Budapest
Széchenyi-díjas zenetörténész, karnagy, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa.
Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1947 és 57 között ahol tanárai Visky János, Kodály Zoltán, Engel Iván és Szabolcsi Bence voltak. 1955 és 59 között elvégezte az ELTE magyar-történelem szakát. 1966 óta a Zeneakadémia tanára és az MTA Népzenekutató Csoportjának főmunkatársa, majd 1975-től a Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa. 1999-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. A zenetudomány kandidátusa (1976), kutatási területei: gregorián ének, magyar zenetörténet, népzene.
A
Schola Hungarica énekegyüttes alapítója (Szendrei Jankával és Rajeczky Benjáminnal). 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem újonnan alakult, egyházzenei tanszékének vezetőjévé nevezték ki.
Díjak
1976 Erkel Ferenc-díj
1992 Musica Omnium-díj
1998 Budapestért Díj
2000 Akadémiai Díj (megosztott)
2000 Soros Életmű-díj
2004 Széchenyi-díj
Főbb művei:
-A hangok világa IVI. Bp., 19641968.
-Magyar zenetörténet. Bp., 1984.
-A magyar dal könyve. Bp., 1984.
-A magyar népdaltípusok katalógusa (Szendrei Jankával). Bp., 1988.
-Corpus Antiphonalium Offici Ecclesiarum Centralis Europae (Prószéky Gáborral). Salzburg, 1988.
-Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról. Bp., 1991.
-A gregorián ének kézikönyve. Bp., 1993.
-A Schola Hungarica hangfelvételei (Hungaroton).
