Petrovics Emil
Zeneszerző
Születési hely
Nagybecskerek [Zrenjanin], Jugoszlávia [ma Szerbia]
Születési dátum
1930
1930. február 9. Nagybecskerek [Zrenjanin], Jugoszlávia [ma Szerbia] - 2011. június 30.
Zeneszerző, a háború után fellépő magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Széles körű, stílusáramlatoktól és zeneszerzői csoportosulásoktól független munkásságában főként a népi és városi folklórból merített.
Zenészcsaládban született, anyai nagyapja a nagybecskereki katolikus templom karnagya és orgonistája volt. Édesanyjával a II. világháború kitörése után telepedett át Magyarországra. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán végezte Farkas Ferenc növendékeként. 1957-ben diplomázott, ez alkalomra komponált művei (Fuvolaverseny, I. kantáta) a mai napig népszerű előadási darabok.
1955-ben Szerb népdalok című művével első díjat nyert a Varsói Nemzetközi Zeneszerzőversenyen, 1959-ben a Liegi Nemzetközi Zeneszerzőversenyt nyerte meg I. vonósnégyesével.
Az 1950-es évek első felében a budapesti Szikra Nyomda üzemi zenekarát vezette, 1960-tól 1964-ig a fővárosi Petőfi Színház zenei vezetője volt. 1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) tanított, 1979-től a zeneszerzés tanszék vezetőjeként.
Komponistaként C´est la guerre című operája (1961) hozta meg számáras az áttörést. Az 1962-es budapesti bemutató után a művet a nizzai operaházban, Rostockban, Oberhausen, valamint Jugoszláviában és a Szovjetunióban is előadták. Hasonlóan fontos szerepet műve a Babits szövegére készült Jónás könyve című oratóriuma. Színpadi műveinek sorát 1962-ben a Lysistraté című koncert-vígopera, majd a Bűn és bűnhődés című opera (1967-68) és a Salome című táncjáték folytatta.
Kórusművei (elsősorban magyar írók és költők munkái nyomán írt kantátái), zenekari és versenyművei - pl. Concerto per flauto ed orchestra (1957), Simfonia per archi (1964), Concer-tino trombitára és zenekarra (1990), Vörösmarty nyitány (1993), Sirató és tűnődő - két közjáték vonószenekarra (1997), Zongoraverseny (1999), II. Szimfónia-nagyzenekarra (2002), Concerto grosso vonószenekarra (2004) - különféle kamaraegyüttesekre és szólóhangszerekre írt kompozíciói - pl. Cassazione rézfúvókra (1953), I. Vonósnégyes (1959), Négy önarckép álarcban - csembalóra (1958), Passacaglia in blues - fagottra és zongorára (1964), Fúvósötös - fafúvókra (1964), Deux mouvements - cimbalomra (1974), Magyar gyermekdalok - fuvolára és zongorára (1974), I.Rapszódia - szóló hegedűre (1982), II. Rapszódia - szóló brácsára (1983), II./a Rapszódia szóló - gordonkára (1990), II. Vonósnégyes (1991), Passamezzo e saltarello - szóló hegedűre és ütőegyüttesre (2003) - a hazai és nemzetközi zenei versenyek ismert és népszerű művei. Mindemellett nevéhez fűződik mintegy 30 televíziós és mozifilm kísérőzenéjének megírása.
Maurice Ravelről írott monográfiája 1959-ben, Önarckép - álarc nélkül c. önéletírásának két kötete 2007-2008-ban jelent meg. Petrovics a magyar művészeti közéletben is kiemelkedő szerepet töltött be: 1986-tól 1990-ig, majd 2003-tól 2005-ig a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt, 1967 és 1985 között országgyűlési képviselőként. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus elnökeként is tevékenykedett. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1991-ben választotta tagjává.
Munkássága elismeréseként 1960-ban és 1963-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1982-ben Kiváló művész címmel, 1989-ben és 2000-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1966-ban és 2006-ban Kossuth-díjjal tüntették ki; 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapta.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Zeneszerző, a háború után fellépő magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Széles körű, stílusáramlatoktól és zeneszerzői csoportosulásoktól független munkásságában főként a népi és városi folklórból merített.
Zenészcsaládban született, anyai nagyapja a nagybecskereki katolikus templom karnagya és orgonistája volt. Édesanyjával a II. világháború kitörése után telepedett át Magyarországra. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán végezte Farkas Ferenc növendékeként. 1957-ben diplomázott, ez alkalomra komponált művei (Fuvolaverseny, I. kantáta) a mai napig népszerű előadási darabok.
1955-ben Szerb népdalok című művével első díjat nyert a Varsói Nemzetközi Zeneszerzőversenyen, 1959-ben a Liegi Nemzetközi Zeneszerzőversenyt nyerte meg I. vonósnégyesével.
Az 1950-es évek első felében a budapesti Szikra Nyomda üzemi zenekarát vezette, 1960-tól 1964-ig a fővárosi Petőfi Színház zenei vezetője volt. 1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) tanított, 1979-től a zeneszerzés tanszék vezetőjeként.
Komponistaként C´est la guerre című operája (1961) hozta meg számáras az áttörést. Az 1962-es budapesti bemutató után a művet a nizzai operaházban, Rostockban, Oberhausen, valamint Jugoszláviában és a Szovjetunióban is előadták. Hasonlóan fontos szerepet műve a Babits szövegére készült Jónás könyve című oratóriuma. Színpadi műveinek sorát 1962-ben a Lysistraté című koncert-vígopera, majd a Bűn és bűnhődés című opera (1967-68) és a Salome című táncjáték folytatta.
Kórusművei (elsősorban magyar írók és költők munkái nyomán írt kantátái), zenekari és versenyművei - pl. Concerto per flauto ed orchestra (1957), Simfonia per archi (1964), Concer-tino trombitára és zenekarra (1990), Vörösmarty nyitány (1993), Sirató és tűnődő - két közjáték vonószenekarra (1997), Zongoraverseny (1999), II. Szimfónia-nagyzenekarra (2002), Concerto grosso vonószenekarra (2004) - különféle kamaraegyüttesekre és szólóhangszerekre írt kompozíciói - pl. Cassazione rézfúvókra (1953), I. Vonósnégyes (1959), Négy önarckép álarcban - csembalóra (1958), Passacaglia in blues - fagottra és zongorára (1964), Fúvósötös - fafúvókra (1964), Deux mouvements - cimbalomra (1974), Magyar gyermekdalok - fuvolára és zongorára (1974), I.Rapszódia - szóló hegedűre (1982), II. Rapszódia - szóló brácsára (1983), II./a Rapszódia szóló - gordonkára (1990), II. Vonósnégyes (1991), Passamezzo e saltarello - szóló hegedűre és ütőegyüttesre (2003) - a hazai és nemzetközi zenei versenyek ismert és népszerű művei. Mindemellett nevéhez fűződik mintegy 30 televíziós és mozifilm kísérőzenéjének megírása.
Maurice Ravelről írott monográfiája 1959-ben, Önarckép - álarc nélkül c. önéletírásának két kötete 2007-2008-ban jelent meg. Petrovics a magyar művészeti közéletben is kiemelkedő szerepet töltött be: 1986-tól 1990-ig, majd 2003-tól 2005-ig a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt, 1967 és 1985 között országgyűlési képviselőként. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus elnökeként is tevékenykedett. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1991-ben választotta tagjává.
Munkássága elismeréseként 1960-ban és 1963-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1982-ben Kiváló művész címmel, 1989-ben és 2000-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1966-ban és 2006-ban Kossuth-díjjal tüntették ki; 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapta.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Cím | Típus | Dátum |
---|---|---|
A Jóka ördöge | Filmzene | 1964 |
A Pál utcai fiúk | Filmzene | 1968 |
A bölcsőtől az iskoláig | Filmzene | 1960 |
A koppányi aga testamentuma | Filmzene | 1967 |
A menekülő herceg | Filmzene | 1972 |
A sírigtartó barátság | Filmzene | 1970 |
A tanítvány | Filmzene | 1977 |
Abelard és Heloise | Színházi zene | 1974 |
Antonius és Cleopatra | Színházi zene | 1974 |
Asszonykép a spanyolfalon | Zene rádiójátékhoz | 1966 |
Az elveszett játékok | Zene rádiójátékhoz | 1956 |
Az ember tragédiája | Színházi zene | 1980 |
Az igazi égszínkék | Filmzene | 1957 |
Az orvos halála | Filmzene | 1965 |
Az utolsó előtti ember | Filmzene | 1963 |
Az utolsó kör | Filmzene | 1968 |
Az ígéret földje | Filmzene | 1961 |
Az őrült naplója | Zene rádiójátékhoz | 1965 |
Azonosítás | Filmzene | 1975 |
Ballada | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1963 |
Barcsai szeretője, Op. 7 | Balett / Choreographic work | 1958 |
Borika vendégei | Filmzene | 1967 |
Buborékok | Zene rádiójátékhoz | 1971 |
Bunbury | Zene rádiójátékhoz | 1984 |
Bunbury | Színházi zene | 1956 |
Bűn és bűnhődés, Op. 19 | Opera | 1968 |
Cassazione, Op. 1 | Kamarazene | 1953 |
Concertino, Op. 38 | Concerto | 1990 |
Concerto grosso, op.50 | Vonószenekarra | 2004 |
Concerto, Op. 5 | Concerto | 1957 |
C´est la guerre, Op. 11 | Opera | 1961 |
Dankuró a galamb | Zene rádiójátékhoz | 1966 |
Danton halála | Színházi zene | 1963 |
Deux Mouvements, Op. 24 | Kamarazene | 1973 |
Divertimento, Op. 20 | Vegyeskarra | 1971 |
Doktor Senki | Filmzene | 1979 |
Dóra jelenti | Filmzene | 1978 |
Egy ember, aki nincs | Filmzene | 1963 |
Egy óra - három arc | Filmzene | 1972 |
Eljegyzés | Filmzene | 1959 |
Fekete gyémántok | Filmzene | 1976 |
Festenek a gyerekek | Filmzene | 1959 |
Fogadó az Örök Világossághoz | Filmzene | 1981 |
Fúvósötös, Op. 16 | Kamarazene | 1964 |
Gulliver Lilliputban | Színházi zene | 1965 |
Gyalog a mennyországba | Filmzene | 1959 |
Göndör bárányok, Op. 3 | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1955 |
Hajnalodik | Balett / Choreographic work | 1959 |
Hamlet | Színházi zene | 1977 |
Harlekin és szerelmese | Filmzene | 1966 |
Hervadáskor, Op. 35 | Nőikarra | 1985 |
Hidak, partok, emberek | Filmzene | 1962 |
Holtág | Filmzene | 1967 |
Három dal, Op. 2 | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1954 |
Húsz évre egymástól | Filmzene | 1962 |
I. kantáta, Op. 4 (Egyedül az erdőben) | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1956 |
I. vonósnégyes, Op. 10 | Kamarazene | 1959 |
II. Lajos király | Színházi zene | 1972 |
II. Rapszódia, Op. 31 | Szólóhangszerre | 1983 |
II. kantáta, Op. 21 (Ott essem el én...) | Kórusra és zenekarra | 1973 |
II. szimfónia, Op. 48 | Szimfonikus zenekarra | 2001 |
II. vonósnégyes, Op. 39 | Kamarazene | 1991 |
III. kantáta, Op. 26 (Fanni hagyományai) | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1978 |
III. vonósnégyes | Kamarazene | 0 |
IV. kantáta, Op. 28 (Mind elmegyünk) | Kórusra és kamarazenekarra | 1980 |
IX. kantáta, Op. 45 (A Dunánál) | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1998 |
Isten őszi csillaga | Filmzene | 1962 |
Játszik a szél, Op. 6 | Vegyeskarra | 1957 |
Játék a múzeumban | Filmzene | 1965 |
Jónás könyve, Op. 17 | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1966 |
Kard és kocka | Filmzene | 1959 |
Két világ | Balett / Choreographic work | 1958 |
Kísértet Lublón | Filmzene | 1976 |
Kísértés | Filmzene | 1977 |
Kölyök | Filmzene | 1959 |
Lamentation Song (Imogen sírja fölött), Op. 37 | Nőikarra | 1987 |
Lassú táncnóta, Op. 23 | Vegyeskarra | 1974 |
Lear király | Színházi zene | 1977 |
Legyező | Filmzene | 1960 |
Lopott boldogság | Filmzene | 1962 |
Lysistraté, Op. 12 | Opera | 1962 |
Madrigál, chanson és rapszódia, Op. 33 | Vegyeskarra | 1984 |
Magyar gyermekdalok, Op. 22 | Kamarazene | 1974 |
Megölt ölelések | Balett / Choreographic work | 1972 |
Mennyi minden, Op. 25 | Nőikarra | 1976 |
Mese az öt kis Kínairól | Filmzene | 1957 |
Meztelen vagy | Filmzene | 1971 |
Mi lesz veled Eszterke? | Filmzene | 1968 |
Mire megvénülünk | Filmzene | 1978 |
Mireio | Zene rádiójátékhoz | 1955 |
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? | Filmzene | 1964 |
Miért? | Filmzene | 1966 |
Nagyváros | Vegyeskarra | 1964 |
Napforduló | Filmzene | 1978 |
Négy önarckép álarcban, Op. 8 | Szólóhangszerre | 1958 |
Othello | Színházi zene | 1973 |
Passacaglia in Blues, Op. 14 | Kamarazene | 1964 |
Passamezzo & Saltarello, Op. 49 | Kamarazene | 0 |
Plus-mínusz egy nap | Filmzene | 1972 |
Rajzolnak a gyerekek | Filmzene | 1959 |
Rapszódia No. 2/a, Op. 32 | Szólóhangszerre | 1990 |
Rapszódia, Op. 30 | Szólóhangszerre | 1982 |
Salome | Színházi zene | 1978 |
Salome | Filmzene | 1982 |
Shakespeare daloskönyv, Op. 52 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 2010 |
Sinfonina per archi, Op. 13 | Vonószenekarra | 1964 |
Sirató és tűndődő, Op. 44 | Vonószenekarra | 1997 |
Sortűz egy fekete bivalyért | Filmzene | 1984 |
Sosemvolt király bánata | Filmzene | 1962 |
Szabad a Margitsziget | Balett / Choreographic work | 1959 |
Szerenád kürtre és zongorára, Op. 40 | Kamarazene | 1993 |
Szevasz, Vera | Filmzene | 1967 |
Terta magnó | Filmzene | 1956 |
Triangulum, Op. 9 | Vegyeskarra | 1958 |
Tűzgömbök | Filmzene | 1975 |
V. kantáta, Op. 29 (Törökországi levelek) | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1981 |
VI. kantáta, Op. 36 - "Megpihenünk!" | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1986 |
VII. kantáta, Op. 42 (Pygmalion) | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1995 |
VIII. kantáta, Op. 43 (Panasz és vigasz) | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1996 |
Vörösmarty - nyitány, Op. 41 | Zenekari mű | 1993 |
Yerma | Színházi zene | 1965 |
Zongoraverseny, Op. 46 | Concerto | 1999 |
Zrínyi | Színházi zene | 1954 |
Áprilisi riadó | Filmzene | 1961 |
Ármányos puncs-pancs | Színházi zene | 1993 |
Édes és keserű | Filmzene | 1964 |
Égrenyíló ablak | Filmzene | 1961 |
Élő Klára | Filmzene | 1970 |
Énekek éneke | Zene rádiójátékhoz | 1963 |
Érted haragszom | Filmzene | 1967 |
Évszakok zenéje, Op. 18 | Nőikarra | 1967 |
Óda Liszt Ferenchez, Op. 47 | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 2000 |
Új Gilgames | Filmzene | 1963 |