Programok

Milyen a kortárs sanzon? – tette fel a kérdést a kétezres évek elején Budapesten Rimóczi István, az Új Sanzonok projekt ötletgazdája. Húsz verset válogatott össze kortárs költőktől, majd tíz olyan színésszel fogott össze, akik örömmel vállaltak énekesi szerepet a születő új sanzonok előadásánál. Faragó Béla zenei vezetővel együtt az akkori színház-zenei élet különböző irányzatait képviselő tizenöt zeneszerzőt kértek fel, hogy választ talájanak zenében a kérdésre. Az elkészült alkotásokat Új sanzonok - hangos nyelvemlék a kételyek korából címmel Czajlik József rendezésében a Csányi János vezette, azóta megszűnt Bárka Színház mutatta be. A dalokat tizennégy tagú kamarazenekar kísérte. Az egyik előadás felvételét később Balla Gábor hangmérnök segítségével a Yellow Stúdióban egészítették ki; így született meg 2003-ban egy albumnyi zenei anyag, amely azonban különböző okok miatt végül nem jelenhetett meg. Több mint 20 évvel a felvételek elkészülte után azt éreztük, megérdemli ez a sokszínű anyag, hogy elérhetővé váljék. Aki átolvassa a közreműködők névsorát, láthatja, hogy ezeket a szerzőket 2026 Magyarországának súlyos megosztottsággal küzdő társadalmában aligha tudnánk közös projektbe invitálni. Sajnos, a zeneszerző jogutódjának beleegyezése hiányában a lemezre így sem kerülhetett rá az eredeti műsorban szereplő két alkotás – Melis László által Petri György és Sajó László verseire komponált, Jordán Adél és Hevér Gábor által előadott művei. A mostani esten az együttműködésről, a kétezres évekről beszélgetünk, dalokat hallgatunk és éneklünk az akkori résztvevőkkel. Az albumon szereplő szerzők: Borbély Szilárd, Darvas Ferenc, Faragó Béla, Fekete Gyula, Gryllus Samu, Gyöngyösi Levente, Háy János, Kemény István, Király Levente, Kiss Ferenc, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Márkos Albert, Monori András, Nádasdy Ádám, Nagy János, Orbán János Dénes, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Podmaniczky Szilárd, Sáry Bánk, Szilágyi Ákos, Szőcs Géza, Térey János, Tolnai Ottó, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Varga Judit, Várkonyi Mátyás, Weber Kristóf, David Yengibarjan, Zalán Tibor A dalok előadói: Csányi Sándor, Hevér Gábor, Jordán Adél, Kardos Róbert, Menszátor-Héresz Attila, Némedi Árpád, Rimóczi István, Spolarics Andrea, Thúróczy Szabolcs, Varga GabriellaGryllus Samu

Idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját hazánk egyik meghatározó rézfúvós együttese, a Corpus Harsona Kvartett, akik eddigi pályájuk során négy nemzetközi versenygyőzelmet is arattak. 2024-ben a Kulturális és Innovációs Minisztérium Liszt Ferenc-díjjal tüntette ki a kvartettet. Számos magyar zeneszerző írt számukra darabokat, amelyek bemutatásáért háromszor érdemeltek ki Artisjus-díjat. Koncertjeiken rendszerint ezekből a szerzeményekből válogatnak – így lesz ez a mostani esten is, amelynek műsorán egy ősbemutató is szerepel. A Corpus Harsona Kvartett fő szponzora az angliai Michael Rath hangszerkészítő manufaktúra. 

A sziléziai származású Anton Zimmermann (1741–1781) Pozsony zenei életének egyik legfontosabb alakja volt az 1770-es években. Bár sajnos Haydnnal nem ismerkedhettek össze, Zimmermannt Haydn zenéje érzékelhetően inspirálta. Két szimfóniáját sokáig Haydnnak tulajdonították. 1776-tól Batthyány József esztergomi érsek udvari komponistájaként Zimmermann hasonló szerepet kapott, mint Haydn Eszterházán. A koncert programján Zimmermann élőben alig-alig hallható hegedűszonátái mellett Haydn egy triója szerepel. A 18. századi billentyűs kamarazene érdekessége, hogy kíséretes szonátaként tekintettek rájuk: a legfontosabb szólam a csembalóé, a vonós hangszerek közül pedig a hegedű önállóbb, mint a cselló.

Ferge Elizabet a budapesti Zeneakadémián elvégzett alapképzése után a salzburgi Mozarteumban folytatta tanulmányait, ahol idén október végén diplomázik. E fontos mérföldkő elérésének alkalmából most a Könyvtár közönségével is megosztja diplomakoncertjének műsorát. A program Bach és Renié időtlen mesterműveitől két 20. századi magyar komponista darabjain át egészen a fiatal kortárs szerző, Csernovszky Márk új kompozíciójáig ível, amelyet 2026 szeptemberében Ferge Elizabet mutatott be. Ez a válogatás az ifjú hárfaművész elmúlt éveinek meghatározó zenei élményeit és művészi gondolkodásmódját tükrözi – a barokk tradícióktól a kortárs hangzásvilágokig. Fotó: Móricz Viola

A kultúra hagyományozása és folyamatossága a közösségek egyik legnagyobb megtartó ereje. Nincs ez másképp a komolyzenei szférában sem, különösen a kortárs zenében fontos, hogy azokról a közvetlen elődeinkről, akiknek saját munkásságunk vagy zenei neveltetésünk legjavát köszönhetjük, de már nincsenek velünk, rendszeresen megemlékezzünk.  Nem feltétlenül kerek évfordulóhoz kötve, bár olyan is akad köztük, elsősorban tanárainkra, mestereinkre gondolhatunk. Közülük most két kiemelkedő személyiség, a zenei tevékenységükön messze túlmutató pedagógiai mester emlékének adózunk. Egyikük a 2011-ben, 15 éve elhunyt Dobszay László eredetileg zeneszerző is, és bár korán befejezett ebbéli munkáját csak néhány konkrét, megmaradt mű képviseli, életműve egyik fő vonulatában, a tanításban, sőt minden pedagógiai megnyilvánulásában hangsúlyozta a zeneszerzői gondolkodás fontosságát, a hangok kapcsolatának, a formai tisztaságnak évszázadokon átnyúló örök eszméjét. Másikuk Jeney Zoltán, nemzedékek zeneszerzéstanár mestere, akinek hatalmas életműve és kompozíciós gondolkodásbeli sokszínűsége kimeríthetetlen példa az ifjabb nemzedékek számára.    A zeneszerzők külön köszönettel tartoznak azoknak az előadóknak is, akik a legújabb, sokszor komoly szellemi és/vagy technikai erőfeszítést követelő darabokat folyamatosan, nagy lelkesedéssel játsszák, rendszeresen műsorukon tartják, és a zeneszerzőkkel a próbafolyamatban is intenzív kapcsolatot ápolnak. Közülük is kiemelkedő a szintén 2011-ben elhunyt Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész-zeneszerző, a magyar fuvolás társadalom és kortárszenei élet kivételes egyénisége, és Vékony Ildikó, aki a cimbalomjátékot elődeitől örökölt intenzitással, saját egyéni személyességével különlegessé téve állította a kortárszenei előadóművészet szolgálatába.

Mi történik, amikor egy előadóművész zeneterápiával találkozik? Hogyan változik a saját hangjához, az improvizációhoz és a közönséghez való viszonya? És mit adhat egymásnak az előadóművészet és a zeneterápia?A Zenetererápiás klub 2026. október 12-ei találkozóján előadónk Harcsa Veronika lesz, aki a jazz és az előadóművészet világából érkezett a zeneterápiához: 2008-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán, 2014-ben a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban szerzett diplomát, majd 2024-ben zeneterapeutaként végzett a Pécsi Tudományegyetemen. Az elmúlt két évtizedben rengeteg külföldi és hazai klubban és fesztiválon lépett fel, számos jazz-, kortárs, alternatív és klasszikus zenei együttműködésben vett részt, és több nemzetközi elismerésben részesült. Az elmúlt években egyre inkább foglalkoztatja az előadóművészet és a közös zenei élmény határterülete: a Művészetek Völgyében (Kapolcs) vezetett workshopjai, valamint Nora Thielével és a Soharóza kórussal létrehozott, a közönség aktív bevonására épülő Flow By című koncertformátum egyaránt ezt a keresést tükrözik. Zeneterápiás tanulmányai új szempontokat adtak számára ahhoz, hogy továbbgondolja a hangadás, az improvizáció, a közös zenei jelenlét és az előadó–közönség kapcsolatának lehetőségeit. 2026. október 12-én Harcsa Veronika saját zenei útján keresztül mesél ezekről a találkozási pontokról: a hangadás felszabadító élményétől és a szabad improvizáció során megélt jelenléten át a közös zenélés és a közönség aktív bevonásának tapasztalatáig. Az egyes történetekhez rövid, saját élményű gyakorlatok kapcsolódnak majd, melyekbe a Zeneterápiás klub közönsége is szabadon becsatlakozhat. Az este központi kérdése, hogyan alakíthatja a zeneterápiás szemlélet az előadóművész gondolkodását a zenei önkifejezésről, a kapcsolódásról és a közönség szerepéről. Mikor válik a hallgatóból résztvevő? Hogyan teremthető meg az a biztonságos keret, amelyben helyet kaphat a szabadság, az improvizáció és a közös alkotás?Az alkalom a Zeneterápiás klub "Zeneterápia és az énekhang" tematikus sorozatának következő állomása: ezúttal az énekhangot nemcsak az önkifejezés és a kapcsolódás eszközeként, hanem az előadó és a közönség közötti kapcsolat egyik lehetséges közvetítőjeként vizsgáljuk.  A Zeneterápiás szakmai klub zeneterapeuták, zeneterapeutákkal együttműködő orvosok, egészségügyi, pedagógiai és szociális szakemberek, valamint a zeneterápia iránt érdeklődők és érintettek találkozóhelye. Az előadásokra a szakembereken kívül szeretettel várjuk az érintett családtagokat, ismerősöket is. A Zeneterápiás klub a szervezők és az előadók önkéntességén és szakmai elköteleződésén, érdeklődésén alapul.  A program ingyenes és minden érdeklődő számára nyitott! Az előadásról videofelvétel készül!A Zeneterápiás Klub házigazdái: Ittzés Zsuzsa és Kovács Petra A Zeneterápiás Klub YouTube csatornája:

Ezen a különleges koncerten a 20. századi francia zeneszerző, Claude Debussy impresszionista hangzásvilága és a kortárs magyar komponista, Nagy Ákos zenei nyelve lép párbeszédre egymással. A műsor-összeállítás középpontjában a finom színek, a lebegő időérzékelés és a belső zenei tájak állnak: Debussy áttetsző, költői, szuggesztív kompozíciói mellett Nagy Ákos meditatív és expresszív hangvételű, gyakran hasonló hangulatképek által ihletett darabjai is megszólalnak. A műveket Kollár Zsuzsa zongoraművész játékában ismerhetjük meg, aki a kortárs és klasszikus kamarazene egyik kiemelkedő hazai előadója.

A koncert műsora egyfelől Sári József változatos hangszerekre készült kamara- és szólóműveire, másfelől az egy éve elhunyt zeneszerző emlékére komponált rövid darabok ősbemutatóira épül. Sári a 20-21. századi magyar zene meghatározó személyisége úgy komponistaként, mint tanárként. Darabjait nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is, különösen Németországban játsszák. Pedagógiai munkásságát éppen ilyen nagyra becsülték: visszavonulásáig zenészgenerációk sorát tanította a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zeneakadémián, illetve mesterkurzusok vendégprofesszoraként. A kétszeres Bartók–Pásztory- és Artisjus-díjas, Kossuth-díjjal és Érdemes Művész címmel kitüntetett Sári itthon és külföldön is számos elismerésben részesült. Fotó: Felvégi Andrea

A Harmonia Sacra lapjain a 17. századi Anglia egyik legizgalmasabb zenei világa elevenedik meg: az a bensőséges vallásosság, amelyben a személyes áhítat szinte színházi erejű kifejezéssel találkozik. Henry Playford gyűjteményének dalai nem a templomi liturgia reprezentatív zenéi, hanem az ember és Isten közötti párbeszéd intim pillanatai, amelyekben a hit, a kétely, a bűnbánat és a remény kap hangot. Henry Purcell, John Blow, Matthew Locke és Pelham Humfrey műveiben a szöveg és a zene rendkívüli érzékenységgel fonódik össze, olykor megrendítően egyszerű, máskor szenvedélyesen drámai gesztusokban. A Harmonia Sacra így nem csupán egy több évszázados gyűjtemény, hanem ma is közvetlenül megszólító történetek sora hitről, emberi érzésekről és az örökkévalóság kereséséről. A koncert e ritkán megszólaló kompozíciókból válogatva enged bepillantást az angol barokk kevésbé ismert, személyesebb arcába.