Szelényi István
Zeneszerző
Születési hely
Zólyom
Születési dátum
1904
1904. augusztus 8. Zólyom - 1972. január 31. Budapest
Zeneszerző és zenetörténész.
Zenei tanulmányait kilenc évesen kezdte meg. Majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta 1922 és 1926 között, ahol Kodály Zoltán a zeneszerzés-, Laub István, majd Székely Arnold pedig a zongoratanára volt.
1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern M. Muzsikusok Szabad Egyesületét. Tanulmányai befejezése után 1930-ig a Fodor Zeneiskolában dolgozott, majd két évig, 1930-31 között, felváltva Párizsban és Londonban is egy emigráns orosz balett-társulat zeneigazgatója volt. 1935-ben tért vissza Magyarországra, és jelentős szerepet töltött be a hazai munkáskórusok életében. A háború alatt koncentrációs táborba került, majd 1945 után Major Ervinnel könnyű zongoradarabokat adott ki Út a szonátához címmel. 1946-tól 1950-ig a budapesti Zenei Gimnázium tanára lett. 1948-ban igazgatóvá nevezték ki. 1951-től a Bartók Béla Zenei Szakiskolában folytatta a tanítást, miközben az Új Zenei Szemle felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett 1951 és 1956 között. 1956-tól haláláig a Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet tanított.
Mint zongoraművész számos kortárs mű (Schönberg, Casella, Hindemith) hazai bemutatása fűződik nevéhez. Zeneszerzői munkásságának legfontosabb időszaka a húszas-harmincas évekre, valamint 1960-as évek utánra tehető, amikor meglepően sok új darabját adta közre. Legnagyobb szabású műve Spartacus oratóriuma. Számos zongoraművet, dalt, tanulmányt írt.
Liszt-kutatóként nagyrészt filologikus témájú írásokat publikált, valamint korábban ismeretlen Liszt-kompozíciókat adott közre (Hangnem nélküli Bagatell).
Zeneszerző és zenetörténész.
Zenei tanulmányait kilenc évesen kezdte meg. Majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta 1922 és 1926 között, ahol Kodály Zoltán a zeneszerzés-, Laub István, majd Székely Arnold pedig a zongoratanára volt.
1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern M. Muzsikusok Szabad Egyesületét. Tanulmányai befejezése után 1930-ig a Fodor Zeneiskolában dolgozott, majd két évig, 1930-31 között, felváltva Párizsban és Londonban is egy emigráns orosz balett-társulat zeneigazgatója volt. 1935-ben tért vissza Magyarországra, és jelentős szerepet töltött be a hazai munkáskórusok életében. A háború alatt koncentrációs táborba került, majd 1945 után Major Ervinnel könnyű zongoradarabokat adott ki Út a szonátához címmel. 1946-tól 1950-ig a budapesti Zenei Gimnázium tanára lett. 1948-ban igazgatóvá nevezték ki. 1951-től a Bartók Béla Zenei Szakiskolában folytatta a tanítást, miközben az Új Zenei Szemle felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett 1951 és 1956 között. 1956-tól haláláig a Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet tanított.
Mint zongoraművész számos kortárs mű (Schönberg, Casella, Hindemith) hazai bemutatása fűződik nevéhez. Zeneszerzői munkásságának legfontosabb időszaka a húszas-harmincas évekre, valamint 1960-as évek utánra tehető, amikor meglepően sok új darabját adta közre. Legnagyobb szabású műve Spartacus oratóriuma. Számos zongoraművet, dalt, tanulmányt írt.
Liszt-kutatóként nagyrészt filologikus témájú írásokat publikált, valamint korábban ismeretlen Liszt-kompozíciókat adott közre (Hangnem nélküli Bagatell).
Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
2001 |
Kamarazene
(Chamber Music) |
Hungaroton | HCD 31991 |
Cím | Típus | Dátum |
---|---|---|
Kodály-köszöntő (Variációk egy Kodály témára) | Szimfonikus zenekarra | 1962 |