Závodszky Zoltán
ének - tenor
Születési hely
Bátorkeszi
Születési dátum
1892
1892. július 18., Bátorkeszi - 1976. szeptember 8., Budapest
Univerzális művésztehetségként indult pályafutása, ígéretes szobrász tanulmányokkal hagyott fel a muzsika kedvéért. A Zeneakadémiát 1916 és 1920 között végezte, mégpedig egyszerre három szakon. Éneket Anthes Györgynél, orgonát három évig Antalffy-Zsíross Dezsőnél, zeneszerzést szintén három évig Weiner Leónál, majd Kodály Zoltánnál és Herzfeld Viktornál tanult.
Az Operaház 1920-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd 1921-től 1948-ig magánénekesként. Kerner István (az akkori igazgató, majd később főzeneigazgató) kívánságára az első hat évben csak kis és karakterszerepeket énekelt. Kerner tudatosan nevelte a fiatal énekest (Závodszky mondta egy riport során: „évekig hírnökspecialista voltam”.)
1926-ban énekelte első főszerepét, A bolygó hollandi Erikjét, és ezzel indult el a mai napig is egyedülálló Wagner-tenor pályafutása, hiszen ő az egyetlen magyar tenor, aki (a Rienzi kivételével) a teljes repertoárt elénekelte. Nemcsak hősi fényű hangja és eminens zenei kultúrája, hanem pompás dikciója és nagyszerű színpadi megjelenése is alkalmassá tették e szerepkörök magas fokú betöltésére.
Szívesen vállalkozott más feladatokra is, nagy sikerrel énekelte Pedro (Hegyek alján) és Golicin herceg (Hovanscsina) szerepét is, valamint ő volt 1928-ban magyar színpadon az első Oedipus király Sztravinszkij művében.
Művészpályája során a már említett Kerner István mellett olyan kiváló karmesterekkel dolgozott, mint Hans Knappertsbusch, Felix Weingartner (akivel élete első Parsifalját vitte színre), Bruno Walter (aki berlini szerződést kínált neki), Richard Strauss (aki az Egyiptomi Heléna budapesti előadásán, illetve annak nyilvános főpróbáján hangos brávó kiáltással nyugtázta Závodszky teljesítményét), valamint Franz Schalk, Fritz Busch, Bernhard Tittel, Sergio Failoni, Carl Schuricht és Issay Dobrowen (aki a Hovanscsinában vezényelte). Bámulatosan sokáig megőrizte hangjának frissességét, 69 évesen Trisztánt, 70 évesen Stolzingi Waltert (A nürnbergi mesterdalnokok) énekelt, dalesteket pedig még 80-ik életévén túl is adott.
Rendkívül jelentős műfordítói tevékenysége is, számos operát (melyek közül jó néhányat az Operaház évtizedekig az ő fordításában játszott) és több mint 600 dalt (Schubert, Schumann stb.) ültetett át magyar nyelvre. Élete utolsó évtizedeiben a budapesti Zeneakadémián, majd a bécsi Konzervatóriumban tanított. 1943-ban az Operaház örökös tagjává választották.
Meixner Mihály a művész portrélemezének borítóján így méltatja a nagy énekest: „Szálfaegyenes termetével, sugárzó kék szemével ő valóban Siegfried volt. Hitelessé tette előttünk Tannhäuser kettős lelkét, Tristan extázisát, a Grál-lovag távolról érkezett misztériumát. Wagner hősei teljes odaadást, egész embert kívánnak és ő mindig teljes művészi hitével, szándékával és tehetségével állott a kifejezés, a wagneri „Gesamtkunstwerk” szolgálatában.”
Univerzális művésztehetségként indult pályafutása, ígéretes szobrász tanulmányokkal hagyott fel a muzsika kedvéért. A Zeneakadémiát 1916 és 1920 között végezte, mégpedig egyszerre három szakon. Éneket Anthes Györgynél, orgonát három évig Antalffy-Zsíross Dezsőnél, zeneszerzést szintén három évig Weiner Leónál, majd Kodály Zoltánnál és Herzfeld Viktornál tanult.
Az Operaház 1920-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd 1921-től 1948-ig magánénekesként. Kerner István (az akkori igazgató, majd később főzeneigazgató) kívánságára az első hat évben csak kis és karakterszerepeket énekelt. Kerner tudatosan nevelte a fiatal énekest (Závodszky mondta egy riport során: „évekig hírnökspecialista voltam”.)
1926-ban énekelte első főszerepét, A bolygó hollandi Erikjét, és ezzel indult el a mai napig is egyedülálló Wagner-tenor pályafutása, hiszen ő az egyetlen magyar tenor, aki (a Rienzi kivételével) a teljes repertoárt elénekelte. Nemcsak hősi fényű hangja és eminens zenei kultúrája, hanem pompás dikciója és nagyszerű színpadi megjelenése is alkalmassá tették e szerepkörök magas fokú betöltésére.
Szívesen vállalkozott más feladatokra is, nagy sikerrel énekelte Pedro (Hegyek alján) és Golicin herceg (Hovanscsina) szerepét is, valamint ő volt 1928-ban magyar színpadon az első Oedipus király Sztravinszkij művében.
Művészpályája során a már említett Kerner István mellett olyan kiváló karmesterekkel dolgozott, mint Hans Knappertsbusch, Felix Weingartner (akivel élete első Parsifalját vitte színre), Bruno Walter (aki berlini szerződést kínált neki), Richard Strauss (aki az Egyiptomi Heléna budapesti előadásán, illetve annak nyilvános főpróbáján hangos brávó kiáltással nyugtázta Závodszky teljesítményét), valamint Franz Schalk, Fritz Busch, Bernhard Tittel, Sergio Failoni, Carl Schuricht és Issay Dobrowen (aki a Hovanscsinában vezényelte). Bámulatosan sokáig megőrizte hangjának frissességét, 69 évesen Trisztánt, 70 évesen Stolzingi Waltert (A nürnbergi mesterdalnokok) énekelt, dalesteket pedig még 80-ik életévén túl is adott.
Rendkívül jelentős műfordítói tevékenysége is, számos operát (melyek közül jó néhányat az Operaház évtizedekig az ő fordításában játszott) és több mint 600 dalt (Schubert, Schumann stb.) ültetett át magyar nyelvre. Élete utolsó évtizedeiben a budapesti Zeneakadémián, majd a bécsi Konzervatóriumban tanított. 1943-ban az Operaház örökös tagjává választották.
Meixner Mihály a művész portrélemezének borítóján így méltatja a nagy énekest: „Szálfaegyenes termetével, sugárzó kék szemével ő valóban Siegfried volt. Hitelessé tette előttünk Tannhäuser kettős lelkét, Tristan extázisát, a Grál-lovag távolról érkezett misztériumát. Wagner hősei teljes odaadást, egész embert kívánnak és ő mindig teljes művészi hitével, szándékával és tehetségével állott a kifejezés, a wagneri „Gesamtkunstwerk” szolgálatában.”
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |