Bátori Éva
ének - szoprán
Születési hely
Makó
Születési dátum
1963
1963. november 27., Makó
Bátori Éva 1963. november 27-én született Makón. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, majd felvételt nyert a bécsi Staatsoper operastúdiójába. 1992-ben a lipcsei, majd 1995-ben a kölni Operához szerződött. Számos alkalommal fellépett Frankfurtban, Hannoverben és más európai dalszínházakban is. Közreműködött abban a sorozatban, melyet a Német Televízió készített Mozart operáiból (Figaro házassága, Don Giovanni, Cosí fan tutte). Micaelaként lépett színpadra a Bregenzi Ünnepi Játékok Carmen-produkciójában, valamint Desdemonát alakította (Verdi: Otello) az ausztriai St. Margarethenben.
Számos alkalommal vendégszerepelt Japánban, többek között a bécsi Staatsoperrel, a Wiener Mozart Orchesterrel valamint a Magyar Állami Operaház társulatával. A Pekingi Operát a bécsi Staatsoper Figaro házassága előadásával nyitották meg, amelyben a Grófnét énekelte nagy sikerrel. Az Egyesült Államokban is visszatérő vendég: Seattle-ben a Tosca címszerepében és A Nyugat lánya Minnie-jeként lépett közönség elé, Philadelphiában és a New York-i Avery Fisher Hallban pedig több alkalommal koncertezett.
Énekesi pályája mellett szakmai, közéleti tevékenysége is jelentős: az YMSA keretén belül megalakult Petrovics Énekverseny alapítója, a makói Művészetek Katedrájának, a Dunakanyar Művészeti Fesztivál Operafesztiváljának, a Magyar Állami Operaház Nagykövet programjának és OpeRajt programjának, valamint a Hang Világnapja (WVD) szakmai és művészeti vezetője. Minni (Puccini: A Nyugat lánya) szerepével búcsúzott a színpadtól.
Az éneklés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott életében a tanítás is. 2013-tól a Magyar Állami Operaház kinevezett énekmestere. 10 évig volt énekmester a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen is, majd tanított Bécsben, ahol egy magánegyetemen öt évig volt docens, hazatérve pedig a Szegedi Tudomány Egyetem (BBMK) oktatója volt négy éven keresztül. 2021 óta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének tanszékét vezeti, továbbá a Semmelweis Egyetem Hang-, beszéd-, és nyelésterápia Tanszék óraadó tanára. 2025-ben a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották.
Díjak:
2003 Székely Mihály-emlékplakett
2004 Oláh Gusztáv-emlékplakett (színpadi)
2005 Érdemes Művész
2019 Magyarország Kiváló Művésze
2025 a Halhatatlanok Társulatának tagja
Bátori Éva 1963. november 27-én született Makón. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, majd felvételt nyert a bécsi Staatsoper operastúdiójába. 1992-ben a lipcsei, majd 1995-ben a kölni Operához szerződött. Számos alkalommal fellépett Frankfurtban, Hannoverben és más európai dalszínházakban is. Közreműködött abban a sorozatban, melyet a Német Televízió készített Mozart operáiból (Figaro házassága, Don Giovanni, Cosí fan tutte). Micaelaként lépett színpadra a Bregenzi Ünnepi Játékok Carmen-produkciójában, valamint Desdemonát alakította (Verdi: Otello) az ausztriai St. Margarethenben.
Számos alkalommal vendégszerepelt Japánban, többek között a bécsi Staatsoperrel, a Wiener Mozart Orchesterrel valamint a Magyar Állami Operaház társulatával. A Pekingi Operát a bécsi Staatsoper Figaro házassága előadásával nyitották meg, amelyben a Grófnét énekelte nagy sikerrel. Az Egyesült Államokban is visszatérő vendég: Seattle-ben a Tosca címszerepében és A Nyugat lánya Minnie-jeként lépett közönség elé, Philadelphiában és a New York-i Avery Fisher Hallban pedig több alkalommal koncertezett.
Énekesi pályája mellett szakmai, közéleti tevékenysége is jelentős: az YMSA keretén belül megalakult Petrovics Énekverseny alapítója, a makói Művészetek Katedrájának, a Dunakanyar Művészeti Fesztivál Operafesztiváljának, a Magyar Állami Operaház Nagykövet programjának és OpeRajt programjának, valamint a Hang Világnapja (WVD) szakmai és művészeti vezetője. Minni (Puccini: A Nyugat lánya) szerepével búcsúzott a színpadtól.
Az éneklés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott életében a tanítás is. 2013-tól a Magyar Állami Operaház kinevezett énekmestere. 10 évig volt énekmester a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen is, majd tanított Bécsben, ahol egy magánegyetemen öt évig volt docens, hazatérve pedig a Szegedi Tudomány Egyetem (BBMK) oktatója volt négy éven keresztül. 2021 óta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének tanszékét vezeti, továbbá a Semmelweis Egyetem Hang-, beszéd-, és nyelésterápia Tanszék óraadó tanára. 2025-ben a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották.
Díjak:
2003 Székely Mihály-emlékplakett
2004 Oláh Gusztáv-emlékplakett (színpadi)
2005 Érdemes Művész
2019 Magyarország Kiváló Művésze
2025 a Halhatatlanok Társulatának tagja