Programs

Az üveggyöngyjáték, avagy a „játékok játéka” egy titokzatos, univerzális, magasrendű művészeti és tudományos játék, amely ugyanakkor szellemi virtuozitása mellett szemlélődést, elmélkedést is magába foglal. Egyfajta tudományokon átívelő egyetemes nyelv, a szellemi emberek valamiféle világnyelve, „amelynek értelmes jeleivel a játékosok értékeket fejezhettek ki, és képesek voltak őket kapcsolatba hozni egymással. A játék minden korban szoros összefüggésben volt a zenével, s többnyire zenei vagy matematikai szabályok szerint folyt.”Hermann Hesse 1943-ban publikált Az üveggyöngyjáték című regényéből megismerhetjük Josef Knecht üveggyöngyjáték-mester (Magister Ludi) életét, valamint a Kasztália nevű tudósállamot, amelynek középpontjában az üveggyöngyjáték művészete áll. Bár Hesse Kasztáliájában nincsen alkotóművészet, csak előadóművészet és (zene)tudomány, a regényből kiderül, hogy maga Knecht is végzett alkotói tevékenységet. Ezen felbátorodva arra kértem három magyar zeneszerzőt, hogy írjanak egy-egy kompozíciót Az üveggyöngyjátékra reflektálva.

Goffredo Petrassi a 20. századi olasz zeneszerzés egyik legnagyobb alakja, a Conservatorio di Santa Cecilia zeneszerzés professzora volt, akinél számos jelentős a 20. század második felében kiteljesedő zeneszerző tanult. Az esemény a mester és olyan az iskolájában tanult jelentős magyar kortárs zeneszerzők szóló zongoraműveiből áll össze, mint Durkó Zsolt, Jeney Zoltán és Szőllősy András. A koncert emléket állít továbbá Durkó Zsolt születésének 90. évfordulója előtt.

Ujházi Gyöngyi (gordonka) és Monostori Gábor (zongora) koncertjének műsora olyan zeneszerzők köré épül fel, akik házastársukkal a magánéletükön kívül szakmájukban is, zenészként is egymás szövetségesei, inspirálói voltak. J. S. Bach és Robert Schumann művei mellett napjaink zenéjét Balogh Máté darabjai képviselik, melyeket a szerző gordonkaművész feleségének dedikált.

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.Thomas Mann: Doktor FaustusA Kölni Rádió (WDR) Elektronikus zenei stúdióját 1951. október 18-án alapította Herbert Eimert zeneszerző, Dr. Werner Meyer-Eppler fizikus és Robert Beyer hangmérnők. A közfelfogás a kölni iskolát rigid, formaelvű, szintetikus hangzású kompozíciókkal azonosítja. A Stúdióban készülő korai művek elsősorban Meyer-Eppler Hangzó katalógusának hangmintáit hívják segítségül az új ZENE esztétikájának megteremtéséhez, mindeközben létrejön az elektronikus zenei szolfézs. 1953-ban csatlakozik a Stúdióhoz Karlheinz Stockhausen, aki Olivier Messiaen és Karol Goeyvaerts szerialista (sorozatelvű) szellemi impulzusainak hatására egy radikálisan új, magasan szervezett zenei nyelvet teremt: a szó szoros értelmében mindent az atomok (= a tiszta szinuszhang) szintjéről felépítve. A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. Az első részben Herbert Eimert, Robert Beyer zeneszerzők és Heinz Schütz hangmérnök elektronikus kompozíciói mellett élőben megszólal Faragó Béla Quintetto per fiati című műve - a kompozíció megírását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

A Pax et Bonum Kamarakórus Balogh Máté, Erkel-díjas és Junior Príma-díjas zeneszerző sokszínű kórusműveiből nyújt válogatást. A koncert különleges műfaji kalandozásokat kínál: szavalókórus, bordal, poszt-spirituálé és zulu népdal is elhangzik, melyek mind Balogh szellemes témaválasztásait és újszerű kóruskezelését tükrözik. A művekben Balogh Máté Misztótfalusi Kis Miklós, Gabrielle von Baumberg, Edward Lear, James Joyce és Fehér Renátó szövegeit dolgozta fel. A szerzővel rendszeres alkotótársa, Fehér Renátó költő beszélget az elhangzó művekről.

Mozart's Clarinet Quintet is one of the earliest pieces written for a similar ensemble. Although the emotional complexity and contrast characteristic of his music is not absent here, it would be hard to guess that Mozart wrote this work in one of the most difficult years of his life. The Clarinet Quintet combines the three genres at which its composer excelled – opera, concerto and string quartet –, and was inspired by none other than the clarinet star of his day, Anton Stadler. At the premiere, the composer himself probably took up the viola to play alongside his friend. Weber's Clarinet Quintet follows up with Mozart's surely exemplary work not only by combining the soul of the concerto with operatic influences, but also by the fact that it was inspired by an exceptional performer, Heinrich Baermann. Apart from Weber's two most famous operas, his clarinet concertos are the only ones to appear in the repertoire, which is a pity: this chamber work is proof of the high quality of his other works.