|
1927. november 16. Budapest - 1992. június 16. Budapest
Margittay Sándor magyar orgonaművész, karnagy és zenetudós 1927. november 16-án született Budapesten. A budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizett, ahol már ebben az időszakban elkezdett kántorkodni. Ezt követően 1941-től a Nemzeti Zenede, 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona és karnagy szakos hallgatója volt, ahol Sugár Viktor, Hammerschlag Lajos, Schmidthauer János, Ferencsik János, Zalánfy Aladár, Pécsi Sebestyén, Veress Sándor és Gergely Ferenc növendékeként 1950-ben diplomázott le.
1943-tól kezdődően több ezer hangversenyt adott. Az ő nevéhez fűződik J. S. Bach összes orgonaművének sorozatban való eljátszása, valamint Liszt Ferenc összes orgonaművének első teljes kiadása (Editio Musica, Boosey & Hawkes, négy kötet). Magyarországi hangversenyein kívül számos külföldi országban koncertezett (Anglia, Franciaország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Lengyelország, az akkori Csehszlovákia és Szovjetunió, Bulgária, Jugoszlávia, Németország, USA) részben egyénileg, részben mint az Állami Hangversenyzenekar állandó közreműködője. Karmesterként főként oratórium-dirigensként ismereték (Händel: Saul, Sámson, Judás Makkabeus, Izrael Egyiptomban, Liszt: Krisztus).
1949-től 1984-ig a Budapesti Kórus karnagya, 1978-tól karigazgatója, 1952-től 1984-ig az Országos Filharmónia karnagya volt. Ismeretterjesztő írásai a Filharmóniai Füzetekben jelentek meg. Több rádió- és lemezfelvétel készült vele. Liszt összes orgonaműve című lemezével elnyerte az első magyar nagydíjat. 1984-ben a Zeneakadémián 40 éves művészi pályája tiszteletére koncertet rendeztek, nem sokkal ezt követően agyvérzést kapott, lebénult és beszédképtelen lett, így egészen 1992 júniusában bekövetkezett haláláig már nem lépett színpadra.
|
