|
1906. április 25., Budapest - 1986. június 27., Herford
Édesapja Dr. Gárdonyi Albert történészprofesszor, Budapest egykori főlevéltárosa volt. Édesanyja, Weigl Mária, a budapesti Zeneakadémián a volt Liszt-tanítvány, Thomán István osztályában Bartók Béla évfolyamtársaként szerzett zongoratanári diplomát.
Gárdonyi Zoltán zeneszerzés-tanulmányait 1923-tól 1927-ig Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán, majd 1927-től 1930-ig Berlinben Paul Hindemith tanítványaként végezte. A berlini egyetemen ezzel egyidejűleg folytatott tanulmányait az ott 1931-ben megszerzett zenetudományi doktorátusával zárta le, majd tíz évig a soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet, illetve a Teológiai Fakultás tanára és a Soproni Zeneegyesület karnagya volt. Ezt követően Gárdonyi Zoltán 1941-tól 1967-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként fejtett ki szerteágazó tevékenységet; ő volt a Zeneakadémia 1949-ben feloszlatott protestáns egyházzenei tanszakának utolsó vezetője is. Nemzetközileg is nagyrabecsült zenetudományi és zeneelméleti munkásságának mindenekelőtt a Bach- és a Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket.
Gárdonyi Zoltán zeneszerzői életműve felöleli a szimfonikus- és kamarazene, zongora- és orgonakompozíciók, az egyházi és világi szövegű vokális művek továbbá pedagógiai célzatú darabok legkülönfélébb műfajait. Orgonaművei és bibliai szövegű kórusművei a huszadik századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek. Gárdonyi Zoltán 1972 óta családjával együtt Németországban élt és 1986. június 27-én, néhány héttel nyolcvanadik születésnapja után hunyt el Herfordban. Szellemi hagyatékának jelenkori kisugárzását a halála után Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon kiadott mintegy száz műve is dokumentálja.
|
