Durkó Zsolt
Zeneszerző
Születési hely
Szeged
Születési dátum
1934
1934. április 10., Szeged - 1997. április 2., Budapest
Durkó Zsolt már a hatvanas évek második felében a külföldön legtöbbet játszott kortárs magyar szerző. Zeneszerzés-tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferencnél, majd 1961-63-ban a római Santa Cecilia Akadémián Goffredo Petrassi irányításával végezte. 1963-tól szabadfoglalkozású zeneszerzőként dolgozott. Emellett hat éven keresztül a Zeneakadémia 20. századi zeneszerzés szakán tanított. 1982-től haláláig a Magyar Rádió kortárszenei lektora volt. Részt vett a zenei közéletben is: 1987-ben megalapította az előadóművészeket és zeneszerzőket tömörítő Magyar Zeneművészeti Társaságot, amelynek elnöki posztját is betöltötte.
Nemzetközi karrierje már az 1960-as években kezdődött, amikor az Episodi sul tema B-A-C-H (1963) című zenekari művével elnyerte a Santa Cecilia Akadémia Nagydíját. I.vonósnégyese 1967-ben a montreali Jeunesses Musicales Nemzetközi Zeneszerzőversenyen harmadik helyezést ért el; II. vonósnégyese a budapesti Bartók Béla Nemzetközi Zeneszerzőversenyen 1970-ben 2.díjat kapott. A Fioriture című zenekari mű lemezfelvételét New Yorkban Nemzetközi Koussevitzky Díjjal (1971), a Halotti Beszéd című oratóriumot a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén az Év Zeneműve kitüntetéssel jutalmazták. Nemzetközi és hazai sikereit neves együttesektől és intézményektől (BBC, Fires of London, Philip Jones Brass Ensamble, Nash Ensemble, Musica Viva Pragnesis, Koussevitzky Alapítvány, Magyar Állami Operaház) kapott megrendelések is mutatják.
Durkó Zsolt zenei nyelve egyszerre európai és tudatosan magyar, egyszere talál kapcsolatot a tradícióval s a kor új törekvéseivel. Ez a személyes, s a teljes pályára vonatkoztatva is egységes hang - rendkívül gazdag életműben nyilatkozik meg.
Díjak, elismerések
1963 Premio d'Atri (Roma)
1967 International Jeunesses Musicales Competition, Montreal, III. díj
1968, 1975 Erkel-díj
1971 Nemzetközi Bartók Béla verseny, Budapest, II. díj
1971 Nemzetközi Koussevitzky-díj, New York
1975 "Distinguished Composition of the Year", Unesco's International Rostrum of Composers, Párizs
1978 Kossuth-díj
1983 Érdemes Művész
1985, 1997 Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj
1987 Kiváló Művész
1997 Lajtha László-díj
A Magyar Rádió közönség- és kritikusi díja (nyolc alkalommal)
Durkó Zsolt már a hatvanas évek második felében a külföldön legtöbbet játszott kortárs magyar szerző. Zeneszerzés-tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferencnél, majd 1961-63-ban a római Santa Cecilia Akadémián Goffredo Petrassi irányításával végezte. 1963-tól szabadfoglalkozású zeneszerzőként dolgozott. Emellett hat éven keresztül a Zeneakadémia 20. századi zeneszerzés szakán tanított. 1982-től haláláig a Magyar Rádió kortárszenei lektora volt. Részt vett a zenei közéletben is: 1987-ben megalapította az előadóművészeket és zeneszerzőket tömörítő Magyar Zeneművészeti Társaságot, amelynek elnöki posztját is betöltötte.
Nemzetközi karrierje már az 1960-as években kezdődött, amikor az Episodi sul tema B-A-C-H (1963) című zenekari művével elnyerte a Santa Cecilia Akadémia Nagydíját. I.vonósnégyese 1967-ben a montreali Jeunesses Musicales Nemzetközi Zeneszerzőversenyen harmadik helyezést ért el; II. vonósnégyese a budapesti Bartók Béla Nemzetközi Zeneszerzőversenyen 1970-ben 2.díjat kapott. A Fioriture című zenekari mű lemezfelvételét New Yorkban Nemzetközi Koussevitzky Díjjal (1971), a Halotti Beszéd című oratóriumot a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén az Év Zeneműve kitüntetéssel jutalmazták. Nemzetközi és hazai sikereit neves együttesektől és intézményektől (BBC, Fires of London, Philip Jones Brass Ensamble, Nash Ensemble, Musica Viva Pragnesis, Koussevitzky Alapítvány, Magyar Állami Operaház) kapott megrendelések is mutatják.
Durkó Zsolt zenei nyelve egyszerre európai és tudatosan magyar, egyszere talál kapcsolatot a tradícióval s a kor új törekvéseivel. Ez a személyes, s a teljes pályára vonatkoztatva is egységes hang - rendkívül gazdag életműben nyilatkozik meg.
Díjak, elismerések
1963 Premio d'Atri (Roma)
1967 International Jeunesses Musicales Competition, Montreal, III. díj
1968, 1975 Erkel-díj
1971 Nemzetközi Bartók Béla verseny, Budapest, II. díj
1971 Nemzetközi Koussevitzky-díj, New York
1975 "Distinguished Composition of the Year", Unesco's International Rostrum of Composers, Párizs
1978 Kossuth-díj
1983 Érdemes Művész
1985, 1997 Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj
1987 Kiváló Művész
1997 Lajtha László-díj
A Magyar Rádió közönség- és kritikusi díja (nyolc alkalommal)
Cím | Típus | Dátum |
---|---|---|
11 Pezzi / 11 darab | Kamarazene | 1962 |
A Jelenesek könyvének margójara (The Revelation to St. John) | Kórusra és zenekarra | 1996 |
A Jelenések könyvének margójára | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 0 |
A gömb története | Szólóhangszerre | 1991 |
Altamira | Kórusra és zenekarra | 1968 |
Andromeda | Szólóhangszerre | 1980 |
Assonanze | Szólóhangszerre | 1972 |
Ballada | Szimfonikus zenekarra | 1970 |
Cantilene | Concerto | 1968 |
Chance | Szólóhangszerre | 1973 |
Claire Obscure | Kamarazene | 1984 |
Concerto | Szimfonikus zenekarra | 1969 |
Dartmouth Concerto | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1966 |
Divertimento | Szólóhangszerre | 1989 |
Elégia | Filmzene | 1965 |
Episodi sul thema B-A-C-H | Szimfonikus zenekarra | 1963 |
Fantázia és utójáték | Szimfonikus zenekarra | 1979 |
Fioriture | Kórusra és zenekarra | 1966 |
Fire Music | Kamarazene | 1971 |
Flautocapricco | Szólóhangszerre | 1991 |
Gyermekzene | Szólóhangszerre | 1978 |
Halotti beszéd | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1972 |
Hat darab gitárra | Szólóhangszerre | 1990 |
Hat tanulmány | Vegyeskarra | 1972 |
Hegedűverseny | Concerto | 1993 |
Huszárik-breviárium | Filmzene | 1982 |
Három angol dal | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1991 |
Három esszé | Kamarazene | 1983 |
Három rondó | Szólóhangszerre | 1984 |
Hét dallamrajz | Vegyeskarra | 1974 |
I. Kantáta | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1971 |
I. vonósnégyes | Kamarazene | 1966 |
II. Kantáta | Kórusra és zenekarra | 1972 |
II. vonósnégyes | Kamarazene | 1969 |
Ikonográfia No. 1 | Kamarazene | 1970 |
Ikonográfia No. 2 | Concerto | 1971 |
Ilmarinen | Vegyeskarra | 1986 |
Impromptus in F | Concerto | 1983 |
Improvvisazioni | Kamarazene | 1965 |
Kamarazene (In memoriam Natalie and Serge Koussevitzky) | Kamarazene | 1973 |
Klarinét szextett | Kamarazene | 1987 |
Kolloidok | Kamarazene | 1968 |
Kolloidok | Concerto | 1969 |
Laude | Szólóhangszerre | 1987 |
Ludus Stellaris | Kamarazenekarra | 1984 |
Magyar rapszódia | Concerto | 1965 |
Mikrostruktúrák | Szólóhangszerre | 1973 |
Movements | Kamarazene | 1980 |
Mózes | Opera | 1977 |
Nyolc kürtduó | Kamarazene | 1977 |
Négy tanulmány József Attila verseire | Férfikarra | 1972 |
Oktett | Ensemble | 1988 |
Organismi | Concerto | 1964 |
Ornamenti No. 1 | Szimfonikus zenekarra | 1985 |
Ornamenti No. 2 | Szimfonikus zenekarra | 1985 |
Pillanatképek a Kalevalából | Vegyeskarra | 1986 |
Psicogramma | Szólóhangszerre | 1964 |
Quartetto d´ottoni / Rézfúvósnégyes | Kamarazene | 1970 |
Quartina | Szólóhangszerre | 1983 |
Quattro dialoghi | Concerto | 1979 |
Quatuor a Cordes No. 2 | Kamarazene | 0 |
Rapszódia | Concerto | 1979 |
Refrains | Concerto | 1979 |
Résonances | Kamarazene | 1989 |
Serenata | Kamarazene | 1973 |
Sinfonietta | Kamarazenekarra | 1983 |
Son et Lumiére / Hang és fény | Szólóhangszerre | 1980 |
Suoni tenebrosi e Corale | Concerto | 1989 |
Symbols / Szimbólumok | Kamarazene | 1969 |
Szentivánéji zene | Szólóhangszerre | 1981 |
Szextett | Kamarazene | 1987 |
Széchenyi oratórium | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1982 |
Szóló-szvit, No. 1 | Szólóhangszerre | 1978 |
Turner-illusztrációk | Concerto | 1976 |
Téli zene | Concerto | 1983 |
Törpék és óriások | Szólóhangszerre | 1974 |
Una rapsodia ungherese | Concerto | 1968 |
Varianti | Kamarazene | 1974 |
Változatok egy városról | Filmzene | 1965 |
Vásár és barátság | Filmzene | 1966 |
Zongoraverseny | Concerto | 1981 |
Öt darab | Kamarazene | 1977 |