Tátrai Vonósnégyes (Tátrai Quartet)
Zenei együttes
Alakulás éve
1946
Tátrai Vilmos 1946-ban alapította a Tátrai-vonósnégyest. A vonósnégyes megalakulásakor tagjai az alapító Tátrai Vilmos mellett (első hegedű) Rényi Albert (második hegedű), Iványi József (mélyhegedű) és Dénes Vera (gordonka) voltak.
A kvartett 1946. május 12-én mutatkozott be egy rádiós stúdiókoncerten, ahol Prokofjev 1941-ben írt 2. vonósnégyesét mutatták be. A fiatal vonósnégyesnek 1947-ben már saját bérleti ciklusa volt, 1948 őszén megnyerte a nemzetközi Bartók-versenyt.
A Tátrai-vonósnégyesnek hatalmas repertoárja volt, mely gyakorlatilag a teljes kvartettirodalmat felölelte, és rengeteg hangfelvétel is készült velük. Mind bel-, mind pedig külföldön számos sikeres koncertet adtak. Felléptek a korszak nagy európai fesztiváljain is. Fontos szerepet játszottak Bartók Béla és Weiner Leó műveinek a magyar koncertéletbe való visszahozatalában. A második világháború után, 1954-ben, ők játszottak először Dohnányi-művet magyarországi hangversenyen. 1955-ben, Bartók halálának tizedik évfordulója alkalmából, Magyarországon először az ő jóvoltukból hangzott el ciklusszerűen Bartók hat vonósnégyese. A kvartett a 20. század második felének nemzetközi viszonylatban is egyik legjelentősebb együttesévé vált. A klasszikus vonósnégyes-irodalmon kívül több mint kilencven 20. századi szerző művét játszották, és szinte minden jelentős magyar zeneszerző írt darabot az együttes számára.
A vonósnégyes tagjai időközben változtak: csellistája 1951-től Banda Ede, a második hegedűse 1954–1968-ig Szűcs Mihály, majd 1968-tól Várkonyi István, brácsistája pedig 1959-től Konrád György lett.
A vonósnégyes tagjai 1958-ban megkapták a Kossuth-díj II. fokozatát (ekkor Banda, Iványi, Szűcs és Tátrai voltak a kvartett tagjai). 1985-ben pedig Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki az együttest.
A kvartett 1946. május 12-én mutatkozott be egy rádiós stúdiókoncerten, ahol Prokofjev 1941-ben írt 2. vonósnégyesét mutatták be. A fiatal vonósnégyesnek 1947-ben már saját bérleti ciklusa volt, 1948 őszén megnyerte a nemzetközi Bartók-versenyt.
A Tátrai-vonósnégyesnek hatalmas repertoárja volt, mely gyakorlatilag a teljes kvartettirodalmat felölelte, és rengeteg hangfelvétel is készült velük. Mind bel-, mind pedig külföldön számos sikeres koncertet adtak. Felléptek a korszak nagy európai fesztiváljain is. Fontos szerepet játszottak Bartók Béla és Weiner Leó műveinek a magyar koncertéletbe való visszahozatalában. A második világháború után, 1954-ben, ők játszottak először Dohnányi-művet magyarországi hangversenyen. 1955-ben, Bartók halálának tizedik évfordulója alkalmából, Magyarországon először az ő jóvoltukból hangzott el ciklusszerűen Bartók hat vonósnégyese. A kvartett a 20. század második felének nemzetközi viszonylatban is egyik legjelentősebb együttesévé vált. A klasszikus vonósnégyes-irodalmon kívül több mint kilencven 20. századi szerző művét játszották, és szinte minden jelentős magyar zeneszerző írt darabot az együttes számára.
A vonósnégyes tagjai időközben változtak: csellistája 1951-től Banda Ede, a második hegedűse 1954–1968-ig Szűcs Mihály, majd 1968-tól Várkonyi István, brácsistája pedig 1959-től Konrád György lett.
A vonósnégyes tagjai 1958-ban megkapták a Kossuth-díj II. fokozatát (ekkor Banda, Iványi, Szűcs és Tátrai voltak a kvartett tagjai). 1985-ben pedig Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki az együttest.