Kőmíves János
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1932
1932. december 11., Budapest - 2005. január 28. Hédouville (Franciaország)
Kőmíves János zeneszerző, karmester 1932. december 11-én született Budapesten. 1951-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán és Farkas Ferenc tanítványa volt zeneszerzés, valamint Somogyi László növendéke karmesterképzés szakon. Az 1956-os forradalom után menekült Franciaországba, ahol felvette a francia állampolgárságot. Tanulmányait a párizsi konzervatóriumban folytatta, Darius Milhaud és Jean Rivier osztályában. 1957-ben megnyerte a neves Besançon-i karmesterversenyt, mely nemzetközi karrierjének is a kezdete volt. 3 éven keresztül (1958-1961) vezette a koblenzi opera zenekarát Németországban, majd visszatért Franciaországba, ahol a legnagyobb párizsi zenekarok, köztük a Rádió zenekara is meghívta.
Zenszerzőként 1968-ban La Vera Istoria della Cantoria di Luca della Robbia című oratóriumáért kapott díjat Olaszországban, majd számos művéért több elismerést Franciaországban is, köztük 1991-ben a francia Művészeti Akadémia René-Dumesnil díját, 1992-ben pedig a SACD nagydíját.
1975-ben kinevezték a France-Musique programigazgatójává, ezt a tisztséget 3 évig töltötte be. Ugyanebben az évben ő felelt a franciaországi városi operaházak találkozójának ellenőrzéséért, 1977-ben pedig megalapította a Chateauroux-i Konzervatóriumot, amelyet 1980-ig vezet, amikor kinevezik a Kulturális Minisztérium Zenei Osztályának vezető ellenőrévé. 1977-ben megalapította a Chateauroux-i Konzervatóriumot, amelyet 1980-ig vezetett, amikor kinevezték a Kulturális Minisztérium Zenei Osztályának vezető felügyelőjévé, felelős a művészeti alkotás és oktatás területén. 1990-ben John Darnel utódjaként művészeti igazgatója lett a George Sand ház köré épült „Romantic Holidays Nohant” fesztiválnak, amely zene és irodalom ötvözésével nemzetközi sikert aratott.
1979-ben megalapította a „The Philharmonistes Chateauroux” fúvószenekart, amely 1990-ben „Opus 95”-re, 1996-ban pedig „Serenade Orchestra”-ra változott. A zenekarral egész Franciaországban turnézott, Európában és még Polinéziában is felléptek. Zeneszerzőként is intenzív tevékenységet folytatott, kompozíciói fél évszázadot ölelnek át, az elsők az ötvenes évek elejéről származnak. Szinte minden műfajban alkotott, szerzeményei között több díjnyertes alkotás is található. Számos felvételt készítettek vele, többek között az Arion kiadónál.
2005. január 28-án, 72 éves korában hunyt el Franciaországban.
lásd még: Kőmíves János - karmester
Kőmíves János zeneszerző, karmester 1932. december 11-én született Budapesten. 1951-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán és Farkas Ferenc tanítványa volt zeneszerzés, valamint Somogyi László növendéke karmesterképzés szakon. Az 1956-os forradalom után menekült Franciaországba, ahol felvette a francia állampolgárságot. Tanulmányait a párizsi konzervatóriumban folytatta, Darius Milhaud és Jean Rivier osztályában. 1957-ben megnyerte a neves Besançon-i karmesterversenyt, mely nemzetközi karrierjének is a kezdete volt. 3 éven keresztül (1958-1961) vezette a koblenzi opera zenekarát Németországban, majd visszatért Franciaországba, ahol a legnagyobb párizsi zenekarok, köztük a Rádió zenekara is meghívta.
Zenszerzőként 1968-ban La Vera Istoria della Cantoria di Luca della Robbia című oratóriumáért kapott díjat Olaszországban, majd számos művéért több elismerést Franciaországban is, köztük 1991-ben a francia Művészeti Akadémia René-Dumesnil díját, 1992-ben pedig a SACD nagydíját.
1975-ben kinevezték a France-Musique programigazgatójává, ezt a tisztséget 3 évig töltötte be. Ugyanebben az évben ő felelt a franciaországi városi operaházak találkozójának ellenőrzéséért, 1977-ben pedig megalapította a Chateauroux-i Konzervatóriumot, amelyet 1980-ig vezet, amikor kinevezik a Kulturális Minisztérium Zenei Osztályának vezető ellenőrévé. 1977-ben megalapította a Chateauroux-i Konzervatóriumot, amelyet 1980-ig vezetett, amikor kinevezték a Kulturális Minisztérium Zenei Osztályának vezető felügyelőjévé, felelős a művészeti alkotás és oktatás területén. 1990-ben John Darnel utódjaként művészeti igazgatója lett a George Sand ház köré épült „Romantic Holidays Nohant” fesztiválnak, amely zene és irodalom ötvözésével nemzetközi sikert aratott.
1979-ben megalapította a „The Philharmonistes Chateauroux” fúvószenekart, amely 1990-ben „Opus 95”-re, 1996-ban pedig „Serenade Orchestra”-ra változott. A zenekarral egész Franciaországban turnézott, Európában és még Polinéziában is felléptek. Zeneszerzőként is intenzív tevékenységet folytatott, kompozíciói fél évszázadot ölelnek át, az elsők az ötvenes évek elejéről származnak. Szinte minden műfajban alkotott, szerzeményei között több díjnyertes alkotás is található. Számos felvételt készítettek vele, többek között az Arion kiadónál.
2005. január 28-án, 72 éves korában hunyt el Franciaországban.
lásd még: Kőmíves János - karmester
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| 9 préludes contraires / 9 ellentétes prelűd | Szólóhangszerre | 0 |
| A bâtons rompus | Kamarazene | 1995 |
| Alamut | Szólóhangszerre | 1988 |
| Antagonies | Kamarazenekarra | 1966 |
| Arc-en-ciel | Kamarazene | 1975 |
| Armorial - Rhapsodie héraldique | Kamarazene | 1982 |
| Cailloux | Concerto | 1969 |
| Catéchisme de nuit | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1971 |
| Concerto pour quatuor à cordes | Concerto | 1970 |
| Elegie | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1961 |
| Endekaedron | Színpadi mű | 1960 |
| Epilogues | Ensemble | 1964 |
| Fanfare pour une nuit d´ete | Fúvószenekarra | 1983 |
| Filigranes | Concerto | 1984 |
| Flammes | Szólóhangszerre | 1975 |
| Funérailles dans un champ de blé | Kamarazenekarra | 1986 |
| Interview | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1978 |
| Jeux à Deux | Kamarazene | 1990 |
| L´antichambre | Opera | 1975 |
| L´historie de Nikita, chien chanteur d´opera | Színpadi mű | 1970 |
| La valse du moulin lointain | Kamarazenekarra | 0 |
| La vera istoria della cantoria di Luca della Robbia | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1968 |
| Le muet au couvent | Opera | 1993 |
| Les fanfares de Raoul | Fúvószenekarra | 1983 |
| Les ritournelles du chat Abgral | Kamarazene | 0 |
| Paganini aux enfers | Concerto | 1982 |
| Pop-Symphonie | Szimfonikus zenekarra | 1973 |
| Rallye | Vonószenekarra | 1973 |
| Recitativo | Szimfonikus zenekarra | 1967 |
| Siena | Fúvószenekarra | 1965 |
| Solstices | Concerto | 1973 |
| Sonate pour violon seul | Szólóhangszerre | 1958 |
| Spiralis | Kamarazene | 1974 |
| Thriller | Kamarazenekarra | 1989 |
| Tâche sur tâche | Vonószenekarra | 1982 |
| Une rhapsodie basse | Concerto | 1991 |
| Zodiaques | Ensemble | 1972 |