Heller István
Zeneszerző
Születési hely
Pest
Születési dátum
1813
1813. május 15. Pest - 1888. január 15. Párizs
Heller István (Stephen Heller) magyar származású zongoraművész, zeneszerző 1813. május 15-én született Pesten. Édesapja először a pesti 32. gyalogezred cseh fúvósait szerződtette mellé tanárnak, majd hamarosan Bräuer Ferenc (a Belvárosi plébániatemplom egyházkarnagya) vette át képzését. 12 évesen már koncerteken lépet fel. Édesapja ekkor Bécsbe vitte, ahol Carl Czerny, majd Anton Halm növendéke lett. Később, édesapja kezdeményezésére, felvidéki koncertkörúton vett részt, ezt követően pedig először a szlovákiai Lőcsén egy színtársulat zongorakísérője lett, majd továbbutaztak Lengyelországba és Németországba, ahol végül Augsburgban súlyosan megbetegedett. Ezen kényszerű pihenő alatt kezdett el komponálni, és került kapcsolatba Robert Schumannal, valamint a német zenei romantikával.
1838-ban Friedrich Kalkbrenner meghívta Párizsba, amely végül későbbi lakhelyének is bizonyult. Itt mindamellett, hogy folytatta a zeneszerzést, zenei cikkeket is írt Kalkbrenner lapjának. Később megismerkedett Maurice Schlesinger zeneműkiadóval, aki megjelentette első műveit, amely a régóta vágyott anyagi függetlenséget is biztosította számára. Elsősorban etűdöket írt, ezen munkák, valamint a zeneoktatás végül egyre nagyobb elismertséget hozott számára mind külföldön, mind Magyarországon. Élete utolsó éveiben sokat romlott látása, mely akadályozta a komponálásban is. 1988. január 15-én, 75 évesen hunyt el Párizsban.
Heller István (Stephen Heller) magyar származású zongoraművész, zeneszerző 1813. május 15-én született Pesten. Édesapja először a pesti 32. gyalogezred cseh fúvósait szerződtette mellé tanárnak, majd hamarosan Bräuer Ferenc (a Belvárosi plébániatemplom egyházkarnagya) vette át képzését. 12 évesen már koncerteken lépet fel. Édesapja ekkor Bécsbe vitte, ahol Carl Czerny, majd Anton Halm növendéke lett. Később, édesapja kezdeményezésére, felvidéki koncertkörúton vett részt, ezt követően pedig először a szlovákiai Lőcsén egy színtársulat zongorakísérője lett, majd továbbutaztak Lengyelországba és Németországba, ahol végül Augsburgban súlyosan megbetegedett. Ezen kényszerű pihenő alatt kezdett el komponálni, és került kapcsolatba Robert Schumannal, valamint a német zenei romantikával.
1838-ban Friedrich Kalkbrenner meghívta Párizsba, amely végül későbbi lakhelyének is bizonyult. Itt mindamellett, hogy folytatta a zeneszerzést, zenei cikkeket is írt Kalkbrenner lapjának. Később megismerkedett Maurice Schlesinger zeneműkiadóval, aki megjelentette első műveit, amely a régóta vágyott anyagi függetlenséget is biztosította számára. Elsősorban etűdöket írt, ezen munkák, valamint a zeneoktatás végül egyre nagyobb elismertséget hozott számára mind külföldön, mind Magyarországon. Élete utolsó éveiben sokat romlott látása, mely akadályozta a komponálásban is. 1988. január 15-én, 75 évesen hunyt el Párizsban.