Szíjjártó Jenő
Zeneszerző
Születési hely
Gölnicbánya
Születési dátum
1919
Szíjjártó Jenő 1919. július 17-én született Gölnicbányán. Zenei tehetsége korán megnyilvánult; a gyermek- és ifjúkori nehéz évek, az akkori Csehszlovákiát jellemző történelmi és politikai mélypont sem tántorították el attól, hogy életét a zenének szentelje, s a felvidéki magyar kultúra zászlóvivője legyen. 1920-ban a család minden tagja elveszítette állampolgárságát, mivel az édesapa a trianoni békediktátum következtében kirobbanó eseményekben szerepet vállalt, így Szíjjártó Jenő az elemi iskola után állampolgárság hiányában nem tanulhatott tovább. 1928-ban a család Nyitrára költözött. Magánszorgalomból, kölcsönzongorán gyakorolva arra készült, hogy a pozsonyi Konzervatórium hallgatója legyen. Erre csak 1941-től nyílt lehetősége, amikor Alexander Moyzes tanítványaként Zeneszerzés szakon kezdte meg tanulmányait, melyeket 1943-tól 1945-ig tanulmányi ösztöndíjasként a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Visky Jánosnál folytatott. Zongora szakon Ditrói-Csiba József növendéke volt, s rendszeresen látogatta Kodály Zoltán népdalelemzés előadásait. Tanulmányainak Budapest ostroma vetett véget. A harcokat Újpesten vészelte át. A nélkülözés és az átélt borzalmak annyira megviselték, hogy csak a gondos ápolás menthette meg az életét. Sikerült visszatérnie Nyitrára, édesanyjához. Többi magyar honfitársával együtt jogfosztottá vált, ismét elveszítette állampolgárságát, ezért csak 1948-tól járhatott újra a pozsonyi Konzervatóriumba, ahol addigi tanulmányait karmester szakkal bővítette ki. Kornel Schimpl tanítványaként 1951-ben szerzett oklevelet. Közben 1948-ban egy nagyszabású Bach-koncertet szervezett és dirigált Nyitrán, amelyet a Csehszlovák Rádió élőben közvetített.
1951-től 1953-ig a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként tevékenykedett. A Csehszlovák Rádió Énekkarának karnagyi posztjához egyetlen feltételt kellett volna teljesítenie: nevét Szíjjártóról Sitárra szlovákosítani. Nem kért belőle! Meghívott karnagyként szívesen vezényelte a Szlovák Filharmónia zenekarát és énekkarát is, de elveiből jottányit sem engedett.
1953—54-ben – feladva a biztos megélhetést és érvényesülést biztosító Csehszlovák Rádiót – a frissen megalakult, hivatásos alapon szerveződő Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) karmestere, művészeti vezetője és házi zeneszerzője lett. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat írt. Amikor 1955 elején az államhatalom megszüntette a Népest, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) apparátusában dolgozott tovább, majd a Népművelési Intézet alkalmazásába került. Erre az időszakra esik népdalgyűjtő tevékenysége is: 27 felvidéki községben több mint 500 magyar népdalt jegyzett le. Ekkor írta legismertebb népdalfeldolgozását, a három saját gyűjtésű zoborvidéki népdalt ötvöző kompozícióját, az Esti hangulat Zsérén című művét. 1956-ban visszatért a Csehszlovák Rádióhoz, ahol 1984-ig – nyugdíjba vonulásáig – zenei rendezőként dolgozott. 1959-ben feleségül vette Varga Ilonát, aki halála után művészi hagyatékának őrzője és kezelője lett.
1961-ben a Zselízen megrendezett I. Országos Magyar Énekkari Fesztiválon Weöres Sándor költeményére az ez alkalomra komponált Békét akarunk! című művét az 1200 énekesből álló összkar előtt vezényelte. Ezt az eseményt élete egyik legnagyobb szakmai sikerének tekintette.
Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy ötven évvel ezelőtt, 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, melynek legfontosabb küldetése az volt, hogy karnagyokat képezzen a második világháború után újjászülető szlovákiai magyar kórusmozgalom számára. A Tanítókórus éléről azonban az államhatalom ideológiai kifogásai miatt még ugyanabban az évben távoznia kellett. A kórus, amely 1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa nevet vette fel, 2002 júliusában úgy tisztelgett egykori alapítója, Szíjjártó Jenő előtt, hogy a Magyar Rádió Népzenei Rovatának felkérésére öt művét énekelte archiválandó hangszalagra Sapszon Ferenc vezényletével.
A felvidéki magyar zenei közösség számára a mai napig jelentős esemény a három évente megrendezett Kodály Napok címet viselő kórusverseny, amely az általa szervezett 1961-es zselízi Országos Magyar Énekkari Fesztivál megszakadt hagyományát folytatja, 1969-ben szervezték meg első ízben Galántán, és azóta is a felvidéki magyar énekkari mozgalom legnagyobb ünnepe. Szíjjártó Jenő haláláig minden alkalommal a kórusverseny zsűrielnöke és az összkar karmestere volt.
Az 1980-as évek elejétől a Magyar Rádióban élvonalbeli magyarországi kórusok előadásában, kiváló karnagyok vezényletével készültek felvételek Szíjjártó Jenő énekkari népdalfeldolgozásairól. Ezek rendszeresen elhangzottak a Magyar Rádió műsoraiban, megalapozva a zeneszerző anyaországbeli ismertségét.
Zeneszerzői munkásságát mintegy 60 zenemű fémjelzi: zenekarra és énekkarra írt művek, népdalfeldolgozások, versekre írt kórusművek.
Szíjjártó Jenő zeneszerzőként, karnagyként, kórusszervezőként és emberként egyaránt következetes, célratörő, igazságszerető és rendkívül igényes volt. A zene iránti rajongásával, ékesszólásával, megnyerő természetével, kérlelhetetlen elkötelezettségével sokakat a felvidéki magyar ének- és zenekultúra ügye mellé állított. Karizmatikus személyisége máig kihat a felvidéki magyar kórusmozgalom őt követő képviselőinek zenei látásmódjára és művészetére. Tisztelőit és egykori munkatársait váratlanul érte 1986. július 28-án, 67 éves korában bekövetkezett halála.
1951-től 1953-ig a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként tevékenykedett. A Csehszlovák Rádió Énekkarának karnagyi posztjához egyetlen feltételt kellett volna teljesítenie: nevét Szíjjártóról Sitárra szlovákosítani. Nem kért belőle! Meghívott karnagyként szívesen vezényelte a Szlovák Filharmónia zenekarát és énekkarát is, de elveiből jottányit sem engedett.
1953—54-ben – feladva a biztos megélhetést és érvényesülést biztosító Csehszlovák Rádiót – a frissen megalakult, hivatásos alapon szerveződő Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) karmestere, művészeti vezetője és házi zeneszerzője lett. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat írt. Amikor 1955 elején az államhatalom megszüntette a Népest, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) apparátusában dolgozott tovább, majd a Népművelési Intézet alkalmazásába került. Erre az időszakra esik népdalgyűjtő tevékenysége is: 27 felvidéki községben több mint 500 magyar népdalt jegyzett le. Ekkor írta legismertebb népdalfeldolgozását, a három saját gyűjtésű zoborvidéki népdalt ötvöző kompozícióját, az Esti hangulat Zsérén című művét. 1956-ban visszatért a Csehszlovák Rádióhoz, ahol 1984-ig – nyugdíjba vonulásáig – zenei rendezőként dolgozott. 1959-ben feleségül vette Varga Ilonát, aki halála után művészi hagyatékának őrzője és kezelője lett.
1961-ben a Zselízen megrendezett I. Országos Magyar Énekkari Fesztiválon Weöres Sándor költeményére az ez alkalomra komponált Békét akarunk! című művét az 1200 énekesből álló összkar előtt vezényelte. Ezt az eseményt élete egyik legnagyobb szakmai sikerének tekintette.
Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy ötven évvel ezelőtt, 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, melynek legfontosabb küldetése az volt, hogy karnagyokat képezzen a második világháború után újjászülető szlovákiai magyar kórusmozgalom számára. A Tanítókórus éléről azonban az államhatalom ideológiai kifogásai miatt még ugyanabban az évben távoznia kellett. A kórus, amely 1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa nevet vette fel, 2002 júliusában úgy tisztelgett egykori alapítója, Szíjjártó Jenő előtt, hogy a Magyar Rádió Népzenei Rovatának felkérésére öt művét énekelte archiválandó hangszalagra Sapszon Ferenc vezényletével.
A felvidéki magyar zenei közösség számára a mai napig jelentős esemény a három évente megrendezett Kodály Napok címet viselő kórusverseny, amely az általa szervezett 1961-es zselízi Országos Magyar Énekkari Fesztivál megszakadt hagyományát folytatja, 1969-ben szervezték meg első ízben Galántán, és azóta is a felvidéki magyar énekkari mozgalom legnagyobb ünnepe. Szíjjártó Jenő haláláig minden alkalommal a kórusverseny zsűrielnöke és az összkar karmestere volt.
Az 1980-as évek elejétől a Magyar Rádióban élvonalbeli magyarországi kórusok előadásában, kiváló karnagyok vezényletével készültek felvételek Szíjjártó Jenő énekkari népdalfeldolgozásairól. Ezek rendszeresen elhangzottak a Magyar Rádió műsoraiban, megalapozva a zeneszerző anyaországbeli ismertségét.
Zeneszerzői munkásságát mintegy 60 zenemű fémjelzi: zenekarra és énekkarra írt művek, népdalfeldolgozások, versekre írt kórusművek.
Szíjjártó Jenő zeneszerzőként, karnagyként, kórusszervezőként és emberként egyaránt következetes, célratörő, igazságszerető és rendkívül igényes volt. A zene iránti rajongásával, ékesszólásával, megnyerő természetével, kérlelhetetlen elkötelezettségével sokakat a felvidéki magyar ének- és zenekultúra ügye mellé állított. Karizmatikus személyisége máig kihat a felvidéki magyar kórusmozgalom őt követő képviselőinek zenei látásmódjára és művészetére. Tisztelőit és egykori munkatársait váratlanul érte 1986. július 28-án, 67 éves korában bekövetkezett halála.
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| A gimesi mezőben | Zenekari mű | 1980 |
| A meséről | Vegyeskarra | 1980 |
| A négy évszak | Gyermekkarra | 1979 |
| A pincénél | Kórusra és zenekarra | 1963 |
| Akkor szép az erdő | Gyermekkarra | 1977 |
| Az anyai szó | Vegyeskarra | 1984 |
| Azért jöttünk ide karikázni | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Ballada | Nőikarra | 1983 |
| Betyár dalok | Kórusra és zenekarra | 1978 |
| Békanóta | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 0 |
| Békét akarunk! | Kórusmű a cappella | 1960 |
| Cickom, cickom | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Csallóköz | Vegyeskarra | 1985 |
| Dudanóta | Szimfonikus zenekarra | 1980 |
| Déli felhők | Gyermekkarra | 1985 |
| Előre föl | Gyermekkarra | 1983 |
| Erdő mellett | Gyermekkarra | 0 |
| Este van, este | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1978 |
| Esti hangulat Zsérén | Vegyeskarra | 1957 |
| Feneketlen fazékba | Kórusmű kísérettel | 0 |
| Gimesi mezőben | Vegyeskarra | 1967 |
| Gyermeki óhaj | Gyermekkarra | 1979 |
| Három katonanóta | Vegyeskarra | 1957 |
| Három zoborvidéki magyar népdal | Gyermekkarra | 1979 |
| Hét szlovákiai magyar népdal | Gyermekkarra | 1957 |
| Ifjú kommunisták dala az első köztársaság idejéből | Vegyeskarra | 1974 |
| Ifjú szívvel | Szimfonikus zenekarra | 1959 |
| Itt a tavasz | Gyermekkarra | 0 |
| Kis kétszólamú gyermekkari szvit | Gyermekkarra | 1985 |
| Két gömöri dal | Kórusra és zenekarra | 1962 |
| Két kurucdal | Zenekari mű | 1986 |
| Két magyar katonadal | Kórusra és zenekarra | 1978 |
| Két magyar népdal | Kórusra és zenekarra | 1966 |
| Két nyitravidéki katonadal | Férfikarra | 1957 |
| Két nyitravidéki magyar népdal | Kórusra és zenekarra | 1976 |
| Két zoborvidéki magyar népdal | Kórusra és zenekarra | 1976 |
| Közép-szlovákiai szlovák népdalok | Zenekari mű | 1982 |
| Lakodalmas – népszokások | Kórusra és zenekarra | 1962 |
| Magos a rutafa | Vegyeskarra | 1980 |
| Magyar katonadalok | Vegyeskarra | 1974 |
| Megkötöm lovamat | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1985 |
| Májfaállítás | Kórusra és zenekarra | 1966 |
| Nadlacká turnička / Nagylaki szlovák népdalok | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1980 |
| Napsugár a levegőben | Gyermekkarra | 1985 |
| Nem anyától lettem | Zenekari mű | 1980 |
| Népi dallamok | Kórusra és zenekarra | 1962 |
| Pataknóta | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1968 |
| Piros alma mosolyog a dombtetőn | Vegyeskarra | 1961 |
| Piros alma mosolyog a dombtetőn | Gyermekkarra | 1971 |
| Pri nitrianskej bráne / Nyitravidéki szlovák népdalok | Kórusra és zenekarra | 1985 |
| Pásztor és betyár | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1979 |
| Regrutadalok | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 0 |
| Szentgyörgyiek, szentgyörgyiek | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Szentiváni tűzugrás | Kórusra és zenekarra | 1966 |
| Sétálni megy Panka | Gyermekkarra | 0 |
| Tél | Gyermekkarra | 0 |
| Tücsökzene | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1968 |
| V Máji / Májusban | Gyermekkarra | 1980 |
| Verébnóta | Gyermekkarra | 0 |
| Z járného náčrtníka / A tavasz vázlatkönyvből | Kórusmű a cappella | 1980 |
| Zoborvidéki lakodalmas | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1956 |
| Öt kurta kórus | Vegyeskarra | 1973 |
| Ősz | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1968 |
| Štyri vojenské piesne / Négy szlovák katonadal | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1978 |