Keuler Jenő
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1936
Keuler Jenő (*1936 Budapest) zeneszerző, nyugalmazott zeneszerzés-tanár,
a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója. Zeneszerzői diplomáját 1964-ben Budapesten, a Zeneakadémián szerezte Farkas Ferenc tanítványaként. Alkotói munkásságában a zeneszerzés mellett jelentős szerep jutott a zenei kutatómunkának és a zenepedagógiának. Mesterétől, Farkas tanár úrtól, már tanuló éveiben életre szóló útmutatást kapott arra nézve, hogy a legkülönbözőbb stílusú, illetve a legkülönbözőbb irányelvek szerint készült zeneművekben is, felfedezhetők olyan közös törvényszerűségek, amelyek felismerése és tekintetbe vétele hasznos támpontot nyújthat az új utakat kereső zeneszerzők számára. Pályafutása folyamán maga is arra törekedett, hogy a jelenségek szélesebb tartományában fürkéssze a zene általánosabb érvényű igazságait, rendszerezze tapasztalatait, és hasznosítsa felismeréseit mind alkotói, mind zenepedagógiai munkásságában.
Zenei alkotásaiban, a hagyományos műfajok (szimfonikus zene, szóló és kamara művek) mellett, hangsúlyos szerepe van az elektroakusztikus zenének. Bő másfél évtizedig, a MTA Zenetudományi Intézetében folyt interdiszciplináris kutatáshoz csatlakozva, elsősorban a hangszintézis-hanganalízis, mikrohangolás, valamint a programozott folyamatirányítás szemszögéből vizsgálva kereste, hogy a modern hangtechnika miben nyújthat segítséget a hangzásvilág szélesebb jelenségkörének jól ellenőrizhető zeneszerzői birtokbavételére. Tapasztalatait részint zeneművekben, részint zeneelméleti-zenetudományi publikációkban gyümölcsöztette.
Művészi üzenetei többrétegű élményvilágból táplálkoznak. Élményvilágának alaprétegét gyermekkori élményei képezik. Édesanyja, Bajkó Éva, a múlt század harmincas-negyvenes éveinek fordulóján művészi gyakorlatot folytató zongoratanár volt, repertoárján főleg a XIX. századi romantikus szerzők (Chopin, Liszt és kortársaik) művei szerepeltek. Erre az alaprétegre rakódtak rá később a zenei tanulmányok során szerzett újabb zenei élmények (szoros összefüggésben zenei látókörének tágulásával és gyarapodó szakmai ismereteivel), majd aktív zenepedagógus korában a céltudatos tájékozódás és önművelés élményei. Ebben a folyamatban Bartók, Webern és kortársaik művészete, később az 1960-as évek új lengyel zenéje, illetve a darmstadti szabad kurzusok zenei kezdeményezései, "formabontó" művészi megoldásai hatottak zenei élményvilágára. Az újabb élmények, (és a velük kapcsolatos zeneelméleti gondolkodás) időről időre elfedték muzsikájában a romantikus alapélményt, de akárhányféle hatás formálta is zenei útkereséseit, a háttérbe szorult romantikus alapbeállítódás rejtetten mindig is munkálkodott.
a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója. Zeneszerzői diplomáját 1964-ben Budapesten, a Zeneakadémián szerezte Farkas Ferenc tanítványaként. Alkotói munkásságában a zeneszerzés mellett jelentős szerep jutott a zenei kutatómunkának és a zenepedagógiának. Mesterétől, Farkas tanár úrtól, már tanuló éveiben életre szóló útmutatást kapott arra nézve, hogy a legkülönbözőbb stílusú, illetve a legkülönbözőbb irányelvek szerint készült zeneművekben is, felfedezhetők olyan közös törvényszerűségek, amelyek felismerése és tekintetbe vétele hasznos támpontot nyújthat az új utakat kereső zeneszerzők számára. Pályafutása folyamán maga is arra törekedett, hogy a jelenségek szélesebb tartományában fürkéssze a zene általánosabb érvényű igazságait, rendszerezze tapasztalatait, és hasznosítsa felismeréseit mind alkotói, mind zenepedagógiai munkásságában.
Zenei alkotásaiban, a hagyományos műfajok (szimfonikus zene, szóló és kamara művek) mellett, hangsúlyos szerepe van az elektroakusztikus zenének. Bő másfél évtizedig, a MTA Zenetudományi Intézetében folyt interdiszciplináris kutatáshoz csatlakozva, elsősorban a hangszintézis-hanganalízis, mikrohangolás, valamint a programozott folyamatirányítás szemszögéből vizsgálva kereste, hogy a modern hangtechnika miben nyújthat segítséget a hangzásvilág szélesebb jelenségkörének jól ellenőrizhető zeneszerzői birtokbavételére. Tapasztalatait részint zeneművekben, részint zeneelméleti-zenetudományi publikációkban gyümölcsöztette.
Művészi üzenetei többrétegű élményvilágból táplálkoznak. Élményvilágának alaprétegét gyermekkori élményei képezik. Édesanyja, Bajkó Éva, a múlt század harmincas-negyvenes éveinek fordulóján művészi gyakorlatot folytató zongoratanár volt, repertoárján főleg a XIX. századi romantikus szerzők (Chopin, Liszt és kortársaik) művei szerepeltek. Erre az alaprétegre rakódtak rá később a zenei tanulmányok során szerzett újabb zenei élmények (szoros összefüggésben zenei látókörének tágulásával és gyarapodó szakmai ismereteivel), majd aktív zenepedagógus korában a céltudatos tájékozódás és önművelés élményei. Ebben a folyamatban Bartók, Webern és kortársaik művészete, később az 1960-as évek új lengyel zenéje, illetve a darmstadti szabad kurzusok zenei kezdeményezései, "formabontó" művészi megoldásai hatottak zenei élményvilágára. Az újabb élmények, (és a velük kapcsolatos zeneelméleti gondolkodás) időről időre elfedték muzsikájában a romantikus alapélményt, de akárhányféle hatás formálta is zenei útkereséseit, a háttérbe szorult romantikus alapbeállítódás rejtetten mindig is munkálkodott.
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| A zene partján | Elektroakusztikus zene | 2003 |
| Csillaghang-terek | Elektroakusztikus zene | 2006 |
| Csillagzene No. 1 | Elektroakusztikus zene | 2003 |
| Csillagzene No. 2a | Elektroakusztikus zene | 2006 |
| Csillagzene No. 2b | Elektroakusztikus zene | 2006 |
| Etűd zongorára | Szólóhangszerre | 1963 |
| Euphoria | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1964 |
| Fantázia egy Synth-kapcsolásra - Az élet gőzösén | Elektroakusztikus zene | 1979 |
| Jubileumi nyitány | Szimfonikus zenekarra | 1971 |
| Két székely népdal | Vegyeskarra | 1988 |
| Nézelődve | Élő zene és zene magnószalagra | 2012 |
| Oktávparadoxonok | Élő elektronikus zene | 1991 |
| Oktávparadoxonok szvit | Élő elektronikus zene | 1991 |
| Piccola partita per clarinetto e fagotto | Kamarazene | 1969 |
| Szimfónia | Szimfonikus zenekarra | 1964 |
| Szonáta-Fantázia, Op. 1 | Szólóhangszerre | 1962 |
| Szólószvit fagottra | Szólóhangszerre | 1965 |
| Áltizenkétfokú hangolások (Mérnöki iroda) | Élő elektronikus zene | 1992 |
| Éremtárlat | Élő elektronikus zene | 1988 |