Vermesy Péter
Zeneszerző
Születési hely
Brassó (Románia)
Születési dátum
1939
1939. május 19., Brassó (Románia) - 1989. december 17., Heidenheim
Vermesy Péter apai ágú felmenői három nemzedéken keresztül MÁV-alkalmazottként teljesítettek szolgálatot Erdély-szerte. A sort apja törte meg, aki banktisztviselőként dolgozott.
Vermesy viszonylag későn, 1950-ben kezdte rendszeres zenei tanulmányait a kolozsvári Zenelíceumban. Előbb zongorával próbálkozott, majd 1956-ban Guttman Mihály tanítványaként karvezetői diplomát szerzett. Erre az időszakra tehetőek első zeneszerző sikerei is: 1956-ban gyermekkórusával és Novelette című zongoradarabjával második díjat nyert a középiskolás zeneszerzők országos versenyén. A kolozsvári Zeneakadémián 1956 és 1962 között tanult Jodál Gábor, Sigismund Toduba és Jagamas János tanítványaként.
Ebből az időből három hangszeres kompozíciója maradt fenn: egy zongorára és zenekarra írott Scherzo, egy kamaramű és egy szimfonikus partitúra. A diploma megszerzése után, 1962-től a kolozsvári Állami Bábszínház zenei munkatársa lett, 1963 és 1984 között pedig a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán tanított ellenpontot. A bábszínházban tapasztalható műhelymunka és szemléletmód, melynek Vermesy is részese volt, maradandó hatást gyakorolt hangszeres műveire. Műveit áthatja Kodály és Bartók zenéje, bábzenéi között ennek megfelelően találunk pedagógiai céllal összeállított, az egyetemes zenetörténet stíluskorszakait beberangoló montázst, többségük azonban népzenei anyagra épül, így megszólítva a legkisebbeket. Egyetlen operája, az Ördögváltozás Csíkban, 1970-ben készült el, a mű bemutatójára - a kor politikai helyzetéből adódóan, emellett a kolozsvári Opera akkortájt konzervatív műsorpolitája miatt - azonban csak szerzője halála után, 1991 januárjában kerülhetett sor. 1971-ben Jagamas János kezdeményezésére tanárokból és zeneszerzőkből álló közösség alakult, melynek Vermesy is része volt. A közösség célja egyrészt a kalotaszegi falvak népzenéjének gyűjtése, másrészt a vidék zenei életének fellendítése volt.
1985-ben családjával az NSZK-ban telepedett le, a Heidenheimi Zeneiskolában kapott állást. 1989. december 17-én hunyt el.
Vermesy Péter apai ágú felmenői három nemzedéken keresztül MÁV-alkalmazottként teljesítettek szolgálatot Erdély-szerte. A sort apja törte meg, aki banktisztviselőként dolgozott.
Vermesy viszonylag későn, 1950-ben kezdte rendszeres zenei tanulmányait a kolozsvári Zenelíceumban. Előbb zongorával próbálkozott, majd 1956-ban Guttman Mihály tanítványaként karvezetői diplomát szerzett. Erre az időszakra tehetőek első zeneszerző sikerei is: 1956-ban gyermekkórusával és Novelette című zongoradarabjával második díjat nyert a középiskolás zeneszerzők országos versenyén. A kolozsvári Zeneakadémián 1956 és 1962 között tanult Jodál Gábor, Sigismund Toduba és Jagamas János tanítványaként.
Ebből az időből három hangszeres kompozíciója maradt fenn: egy zongorára és zenekarra írott Scherzo, egy kamaramű és egy szimfonikus partitúra. A diploma megszerzése után, 1962-től a kolozsvári Állami Bábszínház zenei munkatársa lett, 1963 és 1984 között pedig a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán tanított ellenpontot. A bábszínházban tapasztalható műhelymunka és szemléletmód, melynek Vermesy is részese volt, maradandó hatást gyakorolt hangszeres műveire. Műveit áthatja Kodály és Bartók zenéje, bábzenéi között ennek megfelelően találunk pedagógiai céllal összeállított, az egyetemes zenetörténet stíluskorszakait beberangoló montázst, többségük azonban népzenei anyagra épül, így megszólítva a legkisebbeket. Egyetlen operája, az Ördögváltozás Csíkban, 1970-ben készült el, a mű bemutatójára - a kor politikai helyzetéből adódóan, emellett a kolozsvári Opera akkortájt konzervatív műsorpolitája miatt - azonban csak szerzője halála után, 1991 januárjában kerülhetett sor. 1971-ben Jagamas János kezdeményezésére tanárokból és zeneszerzőkből álló közösség alakult, melynek Vermesy is része volt. A közösség célja egyrészt a kalotaszegi falvak népzenéjének gyűjtése, másrészt a vidék zenei életének fellendítése volt.
1985-ben családjával az NSZK-ban telepedett le, a Heidenheimi Zeneiskolában kapott állást. 1989. december 17-én hunyt el.