Tamás János
Zeneszerző
Tamás János 1936-ban egy zsidó kereskedőcsalád gyermekeként született. Gyermekkorát beárnyékolta a német megszállás, de rejtekhelye megóvta a nemzeti-szocialisták támadásától.
A háború végét követően zongora tanulmányokat kezdett a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1956-ban pedig felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol egy rövid ideig még Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést.
Az 56-os forradalom alatt, még az ősz folyamán Bécsen keresztül Svájcba menekült, ahol Schönenwerdben a műértő Max és Maggie Matter-Tobler házaspárnál új otthonra talált. A család Tamást nem csak gondozásba vette, hanem zenei pályafutását is tevékenyen támogatta.
Első svájci évei során Walter Frey és Karl Engel zongora-mesterkurzusait látogathatta, karmester-órákat Paul-Müller Zürichtől és Pierre Bouleztől vehetett. Zeneszerzői fejlődésére a Bernben élő Veress Sándortól tanultak voltak nagy hatással. A Zürichi Operaház korrepetitoraként történt első felkérését követően a karmesterség és a zongoraoktatás biztosított fő megélhetési forrást számára.
Az 1960-as évektől karmesterként a Biel-Solothurn-i Városi Színháznál és az Aaraui Zenekari Egyesületnél, valamint vezető zongoratanárként az Aaraui Régi Kantoni Iskolában működött.
A részben még nem publikált életmű – összesen mintegy 120 kompozíció – magában foglal egy tucat zenekari művet, valamint több oratóriumot (a főművel a Pokoli vacsorával együtt); a szólóénekre és kórusra írott kompozíciók mellett a legkülönbözőbb felállású kamarazenei alkotások is megtalálhatók, jellemzőjük, hogy a zongora mindenhol központi szerephez jut (pl.: három szonáta ill. a Zongoraverseny, melyet a Baseli Kamarazenekar mutatott be 2009-ben).
Tamás János zeneszerzői technikája tudatosan mozog a magyar hagyományok jegyében, követve a nagy példakép, Bartók Béla stílusát. Saját zenei nyelvezetének megtalálására is törekedett, ezt a hangszerek lehetőségeinek kielemzésében és a bensőségesség megőrzésével érte el.
A háború végét követően zongora tanulmányokat kezdett a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1956-ban pedig felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol egy rövid ideig még Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést.
Az 56-os forradalom alatt, még az ősz folyamán Bécsen keresztül Svájcba menekült, ahol Schönenwerdben a műértő Max és Maggie Matter-Tobler házaspárnál új otthonra talált. A család Tamást nem csak gondozásba vette, hanem zenei pályafutását is tevékenyen támogatta.
Első svájci évei során Walter Frey és Karl Engel zongora-mesterkurzusait látogathatta, karmester-órákat Paul-Müller Zürichtől és Pierre Bouleztől vehetett. Zeneszerzői fejlődésére a Bernben élő Veress Sándortól tanultak voltak nagy hatással. A Zürichi Operaház korrepetitoraként történt első felkérését követően a karmesterség és a zongoraoktatás biztosított fő megélhetési forrást számára.
Az 1960-as évektől karmesterként a Biel-Solothurn-i Városi Színháznál és az Aaraui Zenekari Egyesületnél, valamint vezető zongoratanárként az Aaraui Régi Kantoni Iskolában működött.
A részben még nem publikált életmű – összesen mintegy 120 kompozíció – magában foglal egy tucat zenekari művet, valamint több oratóriumot (a főművel a Pokoli vacsorával együtt); a szólóénekre és kórusra írott kompozíciók mellett a legkülönbözőbb felállású kamarazenei alkotások is megtalálhatók, jellemzőjük, hogy a zongora mindenhol központi szerephez jut (pl.: három szonáta ill. a Zongoraverseny, melyet a Baseli Kamarazenekar mutatott be 2009-ben).
Tamás János zeneszerzői technikája tudatosan mozog a magyar hagyományok jegyében, követve a nagy példakép, Bartók Béla stílusát. Saját zenei nyelvezetének megtalálására is törekedett, ezt a hangszerek lehetőségeinek kielemzésében és a bensőségesség megőrzésével érte el.
Cím | Típus | Dátum |
---|---|---|
12 kleine Duos / 12 kis duó | Kamarazene | 1989 |
13 kurze Flötenduos / 13 rövid fuvoladuó | Kamarazene | 1989 |
5 kleine Stücke / 5 kis darab | Szólóhangszerre | 1989 |
5 kleine ungarische Duos / 5 kis magyar duó | Kamarazene | 1968 |
An Dich | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1957 |
Aus Anderland... | Kamarazene | 1985 |
Ballada | Szimfonikus zenekarra | 1989 |
Ballada | Szólóhangszerre | 1990 |
Ballnacht | Kórusmű kísérettel | 1970 |
Ballnacht | Vegyeskarra | 1970 |
Berceuse sur le nom de M. A. Matter | Kamarazene | 1977 |
Berceuse sur le nom de Walter Locher | Kamarazene | 1976 |
Bilderbuch | Szólóhangszerre | 0 |
Bühnenmusik zu Goethes «Clavigo» | Színházi zene | 1966 |
Bühnenmusik zu Shakespeares "Wintermärchen" | Színházi zene | 1966 |
Cadenza | Szólóhangszerre | 1981 |
Cante Jondo | Kórusmű kísérettel | 1977 |
Canzone | Zenekari mű | 1960 |
Capriccio | Szimfonikus zenekarra | 1967 |
Das Gewicht eines Vogels | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1984 |
Das Wintermärchen | Zenekari mű | 1970 |
Das infernalische Abendmal | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1972 |
Der stille Hof | Vegyeskarra | 1960 |
Die Genesung | Ensemble | 1987 |
Die Stimmen der Erde / A föld hangjai | Szólóhang(ok)ra, kórusra és kamarazenekarra | 1993 |
Diptychon | Zene magnószalagra | 1971 |
Drei Lieder / Három dal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1957 |
Eisblumen | Szólóhangszerre | 1977 |
Elegie / Elégia | Kamarazene | 1994 |
Es ist Zeit | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1995 |
Fabel / Fabula | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1988 |
Fest-Ouvertüre | Szimfonikus zenekarra | 1972 |
Feuerbilder | Kamarazene | 1986 |
Fröhliches Wien | Vegyeskarra | 1967 |
Fröhliches Wien | Kórusmű kísérettel | 1967 |
Frühlingsahnung | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1963 |
Grand Duo amoroso | Kamarazene | 1990 |
Hiobs Botschaft | Kamarazene | 1985 |
I. Klaviersonate / I. zongoraszonáta | Szólóhangszerre | 1981 |
II. Klaviersonate / II. zongoraszonáta | Szólóhangszerre | 1984 |
III. Klaviersonate ("Der Friede") / III. zongoraszonáta (A béke) | Szólóhangszerre | 1989 |
Il ritorno | Zenekari mű | 1989 |
Im Garten von Saanen | Kamarazene | 1984 |
Im Verborgenen | Kísérőzene | 1983 |
Improvisationen / Improvizációk | Szólóhangszerre | 1959 |
Kanti-Kantate | Kórusmű a cappella | 1988 |
Kanti-lene | Ensemble | 1984 |
Klarinettenquartett | Kamarazene | 1960 |
Klavierkonzert / Zongoraverseny | Concerto | 1965 |
Kleine ungarische Suite / Kis magyar szvit | Concerto | 1961 |
Kleines Triptychon | Kamarazene | 0 |
Konzertstück | Concerto | 1995 |
Larghetto | Zenekari mű | 1975 |
Lichtspiel | Szólóhangszerre | 1971 |
Meditation und Tanz / Meditáció és tánc | Kamarazene | 1970 |
Memento | Kamarazene | 1988 |
Mosaïque | Zenekari mű | 1974 |
Musik in der Dämmerung | Kamarazene | 1979 |
Nebel am Wattenmeer | Kórusra és szólóének(ek)re | 1960 |
Nicht Tag, nicht Nacht | Kamarazene | 1990 |
Noahs Tochter / Noé lánya | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1986 |
Nocturne | Szólóhangszerre | 1984 |
Notturno | Kamarazene | 1988 |
Ouvertüre / Nyitány | Szimfonikus zenekarra | 1962 |
Palimpsest | Kamarazene | 1982 |
Partita | Kamarazene | 1984 |
Partita | Ensemble | 1994 |
Poema | Kamarazene | 1952 |
Poema | Vonószenekarra | 1980 |
Poema | Vonószenekarra | 1983 |
Poema | Kamarazene | 1952 |
Postskriptum | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1995 |
Quartett nach Gedichten von Joachim Ringelnatz | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1959 |
Quellenklang | Ensemble | 1984 |
Rhapsodie / Rapszódia | Szólóhangszerre | 1980 |
Sagenhaftes Solothurn | Színpadi mű | 1990 |
Schattenklänge | Szólóhangszerre | 1986 |
Serenade / Szerenád | Zenekari mű | 1958 |
Sonate / Szonáta | Kamarazene | 1957 |
Sonate / Szonáta | Kamarazene | 1974 |
Sonatine / Szonatina | Szólóhangszerre | 1962 |
Sonatine / Szonatina | Szólóhangszerre | 1956 |
Spiegelungen / Tükröződések | Szólóhangszerre | 1990 |
Straussiade | Kórusmű kísérettel | 1967 |
Straussiade | Vegyeskarra | 1965 |
Streichquartett / Vonósnégyes | Kamarazene | 1963 |
Suite per Orchestra | Szimfonikus zenekarra | 1958 |
Traumquell | Kamarazene | 1979 |
Traumwald | Vegyeskarra | 1960 |
Triofantasie / Trió-fantázia | Kamarazene | 1983 |
Trió | Kamarazene | 1992 |
Variation über Pierre Boulez´ "Notation 1" | Szólóhangszerre | 1987 |
Verfluchung der Städte | Zene magnószalagra | 1971 |
Von holzgeschnitzten Klängen | Kamarazene | 1986 |
Wartender Frühling... | Kamarazene | 1991 |