Művészadatbázis

Tamás János 1936-ban egy zsidó kereskedőcsalád gyermekeként született. Gyermekkorát beárnyékolta a német megszállás, de rejtekhelye megóvta a nemzeti-szocialisták támadásától.

A háború végét követően zongora tanulmányokat kezdett a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1956-ban pedig felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol egy rövid ideig még Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést.

Az 56-os forradalom alatt, még az ősz folyamán Bécsen keresztül Svájcba menekült, ahol Schönenwerdben a műértő Max és Maggie Matter-Tobler házaspárnál új otthonra talált. A család Tamást nem csak gondozásba vette, hanem zenei pályafutását is tevékenyen támogatta.

Első svájci évei során Walter Frey és Karl Engel zongora-mesterkurzusait látogathatta, karmester-órákat Paul-Müller Zürichtől és Pierre Bouleztől vehetett. Zeneszerzői fejlődésére a Bernben élő Veress Sándortól tanultak voltak nagy hatással. A Zürichi Operaház korrepetitoraként történt első felkérését követően a karmesterség és a zongoraoktatás biztosított fő megélhetési forrást számára.

Az 1960-as évektől karmesterként a Biel-Solothurn-i Városi Színháznál és az Aaraui Zenekari Egyesületnél, valamint vezető zongoratanárként az Aaraui Régi Kantoni Iskolában működött.

A részben még nem publikált életmű – összesen mintegy 120 kompozíció – magában foglal egy tucat zenekari művet, valamint több oratóriumot (a főművel a Pokoli vacsorával együtt); a szólóénekre és kórusra írott kompozíciók mellett a legkülönbözőbb felállású kamarazenei alkotások is megtalálhatók, jellemzőjük, hogy a zongora mindenhol központi szerephez jut (pl.: három szonáta ill. a Zongoraverseny, melyet a Baseli Kamarazenekar mutatott be 2009-ben).

Tamás János zeneszerzői technikája tudatosan mozog a magyar hagyományok jegyében, követve a nagy példakép, Bartók Béla stílusát. Saját zenei nyelvezetének megtalálására is törekedett, ezt a hangszerek lehetőségeinek kielemzésében és a bensőségesség megőrzésével érte el.