Gergely Jean
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1911
1911. május 23. (Budapest) - 1996. szeptember 7. (Párizs)
Jean Gergely (Gergely János) zeneszerző, zenekutató és nyelvész 1911. május 23-án született Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert tanítványaként zeneszerzői, a Tudományegyetemen (ahol Kodály népzene-óráinak hallgatója volt) magyar-francia tanári oklevelet szerzett. 1938-tól egészen 1996-ban bekövettkezett haláláig Párizsban élt. A Sorbonne-on zenetudományt és esztétikát tanult. 1938 és 1959 között a Magyar Intézet munkatársa volt.
A háborús éveket Párizsban töltötte és részt vett az ellenállásban. 1949-ben a Keleti Nyelvek Főiskolájára került, ahol először lektor volt, majd 1976-tól rendes tanár. A magyar nyelven kívül történelmet és néprajzot adott elő. 1968-ban a párizsi egyetemen a magyar nyelvtudományból doktor lett, 1975-ben Strasbourgban Bartók Béláról írott tudományos művével állami nagydoktori címet nyert. 1962-ben megalapította a franciaországi Finn-Ugor Társaságot. Számos tanulmányával gazdagította a magyar zenére és különösen a Bartókra vonatkozó francianyelvű irodalmat. Zenei és nyelvészeti tanulmányai francia és más nyelvű szakfolyóiratokban jelentek meg. Kutatta a párizsi magyarok által beszélt nyelvet. Rendszeres munkatársa volt a La Revue Musicalenak, a Magyar Nyelvnek és az általa indított Études Finno-ougriennesnek.
1996. szeptember 7-én hunyt el Párizsban.
Jean Gergely (Gergely János) zeneszerző, zenekutató és nyelvész 1911. május 23-án született Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert tanítványaként zeneszerzői, a Tudományegyetemen (ahol Kodály népzene-óráinak hallgatója volt) magyar-francia tanári oklevelet szerzett. 1938-tól egészen 1996-ban bekövettkezett haláláig Párizsban élt. A Sorbonne-on zenetudományt és esztétikát tanult. 1938 és 1959 között a Magyar Intézet munkatársa volt.
A háborús éveket Párizsban töltötte és részt vett az ellenállásban. 1949-ben a Keleti Nyelvek Főiskolájára került, ahol először lektor volt, majd 1976-tól rendes tanár. A magyar nyelven kívül történelmet és néprajzot adott elő. 1968-ban a párizsi egyetemen a magyar nyelvtudományból doktor lett, 1975-ben Strasbourgban Bartók Béláról írott tudományos művével állami nagydoktori címet nyert. 1962-ben megalapította a franciaországi Finn-Ugor Társaságot. Számos tanulmányával gazdagította a magyar zenére és különösen a Bartókra vonatkozó francianyelvű irodalmat. Zenei és nyelvészeti tanulmányai francia és más nyelvű szakfolyóiratokban jelentek meg. Kutatta a párizsi magyarok által beszélt nyelvet. Rendszeres munkatársa volt a La Revue Musicalenak, a Magyar Nyelvnek és az általa indított Études Finno-ougriennesnek.
1996. szeptember 7-én hunyt el Párizsban.
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| Harmadik zongoraszonáta | Szólóhangszerre | 1989 |
| Második zongoraszonáta | Szólóhangszerre | 1989 |
| Ode á la Liberté | Kamarazene | 1989 |
| Sonate pour Piano | Szólóhangszerre | 0 |
| Szonáta szóló-hegedűre | Szólóhangszerre | 1984 |
| Toccate No.1 | Szólóhangszerre | 1983 |
| Toccate No.2 | Szólóhangszerre | 1985 |