Ádám Jenő
Zeneszerző
Születési hely
Szigetszentmiklós
Születési dátum
1896
1896. december 12., Szigetszentmiklós - 1982. május 15., Budapest
Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként.
1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője, valamint az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a Kodály-módszer kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt "magyar metódusnak" nevezte). Fontos kiadványként kell kiemelni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I-VIII. osztály) számára 1947-1948 között írt énektankönyv sorozatot.
Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: "szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival".
Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.
Díjai
- Érdemes művész (1955)
- Kossuth-díj (1957)
- Magyar Örökség díj (2002-posztumusz)
Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként.
1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője, valamint az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a Kodály-módszer kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt "magyar metódusnak" nevezte). Fontos kiadványként kell kiemelni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I-VIII. osztály) számára 1947-1948 között írt énektankönyv sorozatot.
Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: "szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival".
Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.
Díjai
- Érdemes művész (1955)
- Kossuth-díj (1957)
- Magyar Örökség díj (2002-posztumusz)
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| "A hegedű száraz fája" | Szólóhang(ok)ra, szólóhangszer(ek)re és z.karra | 1952 |
| "A tavaszi szép időnek" | Zenekari mű | 1952 |
| "A toronyban delet" | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1952 |
| "Bú kél velem" | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1951 |
| "Dominica" | Szimfonikus zenekarra | 1928 |
| "Eltörött a hegedűm" | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1953 |
| "Esteledik" | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1951 |
| "Két szál pünkösdrózsa" | Kamarazenekarra | 1948 |
| "Megöltek egy legényt" | Vegyeskarra | 1929 |
| "Mostan kinyílt" | Szólóhang(ok)ra, kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1939 |
| "Szebb a bimbó..." | Ensemble | 1954 |
| "Toborzó" | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1951 |
| "Tulipán" | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1954 |
| 12 orosz népdal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1927 |
| 3 könnyű vegyeskar | Vegyeskarra | 1954 |
| 35 magyar népdal | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1946 |
| Cseh népdalok | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1950 |
| Cselló-zongora szonáta | Kamarazene | 1926 |
| Csángó dalok | Kórusra és kamarazenekarra | 1951 |
| Dankó emlékezete | Kamarazenekarra | 1953 |
| Egy dallam vándorlása | Szimfonikus zenekarra | 1940 |
| Ember az úton | Szimfonikus zenekarra | 1945 |
| Erdő nincsen zöld ág nélkül | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Falu végén | Férfikarra | 1928 |
| Farsangi ének | Vegyeskarra | 1930 |
| I. vonósnégyes | Kamarazene | 1924 |
| II. vonósnégyes | Kamarazene | 1930 |
| Kimentem a selyemrétre kaszálni | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
| Kodály-köszöntő (Variációk egy Kodály témára) | Szimfonikus zenekarra | 1962 |
| Lacrima sonata | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1930 |
| Magyar karácsony | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1938 |
| Magyar karácsony | Opera | 1955 |
| Mária Veronika | Opera | 1938 |
| Népdalkórusok | Vegyeskarra | 1939 |
| Pásztordalok | Zenekari mű | 1953 |
| Somogyi nóták | Férfikarra | 1939 |
| Szvit népi zenekarra | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1949 |
| Én vagyok a kunsági if… | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 0 |