Szabó Ferenc
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1902
1902. december 27., Budapest - 1969. november 4., Budapest
A Budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahonnan a Galilei Körben való részvétele miatt kimaradt. Festőművésznek készült, a Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke volt. Ebben az időben kezdett autodidaktaként zenével foglalkozni, az Operaház egyik brácsása tanította hegedülni ebédhordás ellenében. 19211926 között a Zeneakadémián előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa; 1926-ban szerzett zeneszerzésből diplomát. 1922-ben került kapcsolatba a munkásmozgalommal Tamás Aladár és Vámos Ilonka révén. 1925-ben az MSZMP kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította. 1926-ban Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal, Kelen Hugóval alapította meg a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. 1927-től illegális pártmunkát végzett és egyúttal az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusát, illetve ennek utódját, a 100% kórust vezette. Ebben az időben már több kórusfeldolgozást komponált, többek között a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban egy zenei ünnepélyen bemutatták Petőfi versére írt kórusművét, a Farkasok dalát. 1931 novemberében pártutasításra Berlinbe ment, ahol az emigráns magyar írók és újságírók között végzett szervező munkát.
1932 áprilisától Moszkvában élt emigrációban. Elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. Kórusfeldolgozásai, dalai ekkor már Európa-szerte terjedtek. A II. világháború kitörése után főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt a voronyezsi és a Kárpátok alatti harcokban, illetve Budapest ostromának hadműveleteiben. 1945 után néhány hónapig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa. 1945 őszétől a Zeneművészeti Főiskolán a zeneszerzési tanszak vezető tanára. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke. 1951-től 1958-ig országgyűlési képviselő, 1954-ben beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe. 1957-től a főiskolát vezető hármas tanács egyik tagja, néhány hónap múlva igazgatója 1958-tól 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója volt.
A kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált és ebben a gondolatkörben oktatott. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt. Egyetlen operáját - Légy jó mindhalálig - betegsége miatt nem tudta befejezni. (Borgulya András fejezte be; bemutatták 1975. dec. 5-én az Erkel Színházban.)
Fontosabb művei: Toccata zongorára (1928); Cselló-szólószonáta (1929); Két szólószonáta hegedűre (193031); Lúdas Matyi-szvit (1950); Emlékeztető-szimfónia (1952, mint a Különös házasság c. film kísérőzenéje is); Föltámadott a tenger (oratórium Petőfi-versekre, 1955); Felszabadult melódiák (tíz zongoradarab, 1949, hét közülük hangszerelve zenekarra, 1955); Vallomás (kórusmű, 1967).
Díjak, elismerések
1951, 1954 Kossuth-díj
1952 Érdemes Művész
1962 Kiváló művész
A Budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahonnan a Galilei Körben való részvétele miatt kimaradt. Festőművésznek készült, a Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke volt. Ebben az időben kezdett autodidaktaként zenével foglalkozni, az Operaház egyik brácsása tanította hegedülni ebédhordás ellenében. 19211926 között a Zeneakadémián előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa; 1926-ban szerzett zeneszerzésből diplomát. 1922-ben került kapcsolatba a munkásmozgalommal Tamás Aladár és Vámos Ilonka révén. 1925-ben az MSZMP kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította. 1926-ban Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal, Kelen Hugóval alapította meg a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. 1927-től illegális pártmunkát végzett és egyúttal az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusát, illetve ennek utódját, a 100% kórust vezette. Ebben az időben már több kórusfeldolgozást komponált, többek között a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban egy zenei ünnepélyen bemutatták Petőfi versére írt kórusművét, a Farkasok dalát. 1931 novemberében pártutasításra Berlinbe ment, ahol az emigráns magyar írók és újságírók között végzett szervező munkát.
1932 áprilisától Moszkvában élt emigrációban. Elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. Kórusfeldolgozásai, dalai ekkor már Európa-szerte terjedtek. A II. világháború kitörése után főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt a voronyezsi és a Kárpátok alatti harcokban, illetve Budapest ostromának hadműveleteiben. 1945 után néhány hónapig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa. 1945 őszétől a Zeneművészeti Főiskolán a zeneszerzési tanszak vezető tanára. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke. 1951-től 1958-ig országgyűlési képviselő, 1954-ben beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe. 1957-től a főiskolát vezető hármas tanács egyik tagja, néhány hónap múlva igazgatója 1958-tól 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója volt.
A kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált és ebben a gondolatkörben oktatott. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt. Egyetlen operáját - Légy jó mindhalálig - betegsége miatt nem tudta befejezni. (Borgulya András fejezte be; bemutatták 1975. dec. 5-én az Erkel Színházban.)
Fontosabb művei: Toccata zongorára (1928); Cselló-szólószonáta (1929); Két szólószonáta hegedűre (193031); Lúdas Matyi-szvit (1950); Emlékeztető-szimfónia (1952, mint a Különös házasság c. film kísérőzenéje is); Föltámadott a tenger (oratórium Petőfi-versekre, 1955); Felszabadult melódiák (tíz zongoradarab, 1949, hét közülük hangszerelve zenekarra, 1955); Vallomás (kórusmű, 1967).
Díjak, elismerések
1951, 1954 Kossuth-díj
1952 Érdemes Művész
1962 Kiváló művész
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1964 |
Mai magyar zene
(Hungarian Contemporary Music) |
Hungaroton | LPX 1227 | LP |
| 1984 |
Estéli nótázás
(Hungarian Folk-Songs for Chorus) |
Hungaroton | SLPX 12570 | LP |
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| Kodály-köszöntő (Variációk egy Kodály témára) | Szimfonikus zenekarra | 1962 |