Kónya Sándor
ének - tenor
Születési hely
Sarkad
Születési dátum
1923
1923. szeptember 23., Sarkad - 2002. május 20., Ibiza (Spanyolország)
Világhírű operaénekes, a Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke volt. A II. világháború végén hadifogságba esett Németországban. Ezután Detmoldban, Rómában és Milánóban tökéletesítette tudását. 1951-ben a Parasztbecsület (Mascagni) Turiddujaként debütált Bielefeldben. Ezt követően különböző német színházakban működött (Darmstadt, Stuttgart, Hamburg), majd 1955-ben a nyugat-berlini Operaház tagja lett. 1956-ban Nureddint énekelte A bagdadi borbélyban (Cornelius) az Edinburghi Fesztiválon.
A nagy áttörést az 1958-as bayreuthi bemutatkozása hozta meg a Lohengrin címszerepében (melyet 1953-ban énekelt először és egyik leghíresebb szerepe lett) és ettől kezdve sorra nyíltak meg előtte a világ nagy operaházainak kapui: 1959-ben a párizsi Nagyopera (Lohengrin) és a római Caracalla Thermák (Lohengrin), 1960-ban a milánói Scala (Parsifal) és a San Franciscói Opera (Ramerrez, A nyugat lánya), 1961-ben a Metropolitan Opera (Lohengrin), majd 1963-ban a Veronai Aréna (Lohengrin) és a londoni Covent Garden (Lohengrin).
Pályája 1961-es Metropolitan-beli bemutatkozásával (melyről egy kritikus ezt írta: „The Metropolitan is lucky to have him”) ért a csúcsra, ahol 1974-ig volt tag és az archívum adatai szerint összesen 287 előadáson énekelt itt. Nagy sikerrel alakította Edgardot (Lammermoori Lucia), Radamest (Aida), Richardot (Az álarcosbál), Alfredot (Traviata), Don Carlost, Rodolfot (Bohémélet), Cavadarossit (Tosca), Kalafot (Turandot), Pinkertont (Pillangókisasszony), Turiddut (Parasztbecsület), Don Josét (Carmen), Lohengrint, Parsifalt, Walthert (A nürnbergi mesterdalnokok), Eriket (A bolygó hollandi), Maxot (A bűvös vadász), Lyonelt (Márta), az Olasz énekest (A rózsalovag), Bacchust (Ariadné Naxos szigetén) és utolsóként 1974-ben Stevát (Jenufa).
Sikeres koncertturnékat tett Spanyolországban, Portugáliában és az Egyesült Államokban.
Olyan világnagyságok partnere volt (a teljesség igénye nélkül), mint Renata Tebaldi (Bohémélet, Tosca, A nyugat lánya), Joan Sutherland (Lammermoori Lucia), Regina Resnik (Carmen), Renata Scotto (Lammermoori Lucia), Leontyne Price (Aida, Pillangókisasszony), Anna Moffo (Bohémélet), George London és Leonie Rysanek (A bolygó hollandi), Theo Adam (A nürnbergi mesterdalnokok), Fiorenza Cossotto és Cesare Siepi (Don Carlos), Pilar Lorengar (A bűvös vadász és Pillangókisasszony), Martina Arroyo, Grace Bumbry és Robert Merrill (Aida), Raina Kabaivanska (Pillangókisasszony), Tito Gobbi (Tosca), illetve Margaret Tynes, Astrid Varnay és Jon Vickers (Jenufa). Olyan karmesterek irányításával dolgozott, mint Karl Böhm, Erich Leinsdorf, Francesco Molinari-Pradelli, Kurt Adler, Thomas Schippers, Fausto Cleva, Carlo Felice Cillario, Silvio Varviso és Nello Santi.
1964 és 1975 között több alkalommal vendégszerepelt Budapesten, így a hazai közönség is megcsodálhatta művészetét a Lohengrin (1964 és 1971), a Turandot (1964 és 1973), a Lammermoori Lucia (1965 és 1972), a Tosca (1965 és 1971), az Aida (1965 és 1973), A végzet hatalma (1972), a Carmen (1972), az Otello (1975) és a Don Carlos (1975) tenor főszereplőjeként.
Fényes, hajlékony, de ugyanakkor erőteljes hangja sokféle szerep megszólaltatására tette alkalmassá, német és olasz operákban egyaránt kiváló alakításokat nyújtott. Ezt bizonyítja talán az is, hogy a már említett Lohengrin mellett a Turandot Kalafját tartják másik legjobb szerepének.
A milánói Scala és a Metropolitan örökös tagjává választotta. A millecentenárium évében szülővárosa hívására hazalátogatott gyökerekhez, ahol a szerető város díszpolgárává fogadta. Ragaszkodása és hálája jeléül pályájának fontos relikviáit, dokumentumait Sarkad városnak adományozta. A város kamarakórusa a Kónya Sándor nevet vette fel. A város új képtárában emlékszobát rendezett be a művész tiszteletére.
Világhírű operaénekes, a Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke volt. A II. világháború végén hadifogságba esett Németországban. Ezután Detmoldban, Rómában és Milánóban tökéletesítette tudását. 1951-ben a Parasztbecsület (Mascagni) Turiddujaként debütált Bielefeldben. Ezt követően különböző német színházakban működött (Darmstadt, Stuttgart, Hamburg), majd 1955-ben a nyugat-berlini Operaház tagja lett. 1956-ban Nureddint énekelte A bagdadi borbélyban (Cornelius) az Edinburghi Fesztiválon.
A nagy áttörést az 1958-as bayreuthi bemutatkozása hozta meg a Lohengrin címszerepében (melyet 1953-ban énekelt először és egyik leghíresebb szerepe lett) és ettől kezdve sorra nyíltak meg előtte a világ nagy operaházainak kapui: 1959-ben a párizsi Nagyopera (Lohengrin) és a római Caracalla Thermák (Lohengrin), 1960-ban a milánói Scala (Parsifal) és a San Franciscói Opera (Ramerrez, A nyugat lánya), 1961-ben a Metropolitan Opera (Lohengrin), majd 1963-ban a Veronai Aréna (Lohengrin) és a londoni Covent Garden (Lohengrin).
Pályája 1961-es Metropolitan-beli bemutatkozásával (melyről egy kritikus ezt írta: „The Metropolitan is lucky to have him”) ért a csúcsra, ahol 1974-ig volt tag és az archívum adatai szerint összesen 287 előadáson énekelt itt. Nagy sikerrel alakította Edgardot (Lammermoori Lucia), Radamest (Aida), Richardot (Az álarcosbál), Alfredot (Traviata), Don Carlost, Rodolfot (Bohémélet), Cavadarossit (Tosca), Kalafot (Turandot), Pinkertont (Pillangókisasszony), Turiddut (Parasztbecsület), Don Josét (Carmen), Lohengrint, Parsifalt, Walthert (A nürnbergi mesterdalnokok), Eriket (A bolygó hollandi), Maxot (A bűvös vadász), Lyonelt (Márta), az Olasz énekest (A rózsalovag), Bacchust (Ariadné Naxos szigetén) és utolsóként 1974-ben Stevát (Jenufa).
Sikeres koncertturnékat tett Spanyolországban, Portugáliában és az Egyesült Államokban.
Olyan világnagyságok partnere volt (a teljesség igénye nélkül), mint Renata Tebaldi (Bohémélet, Tosca, A nyugat lánya), Joan Sutherland (Lammermoori Lucia), Regina Resnik (Carmen), Renata Scotto (Lammermoori Lucia), Leontyne Price (Aida, Pillangókisasszony), Anna Moffo (Bohémélet), George London és Leonie Rysanek (A bolygó hollandi), Theo Adam (A nürnbergi mesterdalnokok), Fiorenza Cossotto és Cesare Siepi (Don Carlos), Pilar Lorengar (A bűvös vadász és Pillangókisasszony), Martina Arroyo, Grace Bumbry és Robert Merrill (Aida), Raina Kabaivanska (Pillangókisasszony), Tito Gobbi (Tosca), illetve Margaret Tynes, Astrid Varnay és Jon Vickers (Jenufa). Olyan karmesterek irányításával dolgozott, mint Karl Böhm, Erich Leinsdorf, Francesco Molinari-Pradelli, Kurt Adler, Thomas Schippers, Fausto Cleva, Carlo Felice Cillario, Silvio Varviso és Nello Santi.
1964 és 1975 között több alkalommal vendégszerepelt Budapesten, így a hazai közönség is megcsodálhatta művészetét a Lohengrin (1964 és 1971), a Turandot (1964 és 1973), a Lammermoori Lucia (1965 és 1972), a Tosca (1965 és 1971), az Aida (1965 és 1973), A végzet hatalma (1972), a Carmen (1972), az Otello (1975) és a Don Carlos (1975) tenor főszereplőjeként.
Fényes, hajlékony, de ugyanakkor erőteljes hangja sokféle szerep megszólaltatására tette alkalmassá, német és olasz operákban egyaránt kiváló alakításokat nyújtott. Ezt bizonyítja talán az is, hogy a már említett Lohengrin mellett a Turandot Kalafját tartják másik legjobb szerepének.
A milánói Scala és a Metropolitan örökös tagjává választotta. A millecentenárium évében szülővárosa hívására hazalátogatott gyökerekhez, ahol a szerető város díszpolgárává fogadta. Ragaszkodása és hálája jeléül pályájának fontos relikviáit, dokumentumait Sarkad városnak adományozta. A város kamarakórusa a Kónya Sándor nevet vette fel. A város új képtárában emlékszobát rendezett be a művész tiszteletére.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |