Carelli Gábor
ének - tenor
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1915
1915. március 10., Budapest - 1999. január 22., New York
Carelli Gábor (eredeti neve: Krausz Gábor) először jogot tanult, majd zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián kezdte meg az 1934/35-ös tanévben, amit 1936-1939 között Rómában folytatott legfőbb mestere és felfedezője Beniamino Gigli irányításával.
1938. november 1-én debütált (már Carelli néven) a firenzei Teatro Comunaléban, a Bohémélet Rodolfójaként. A második világháború fenyegetettségei elől 1939-ben Amerikába költözött, ahol az 1940-es években kisebb társulatokkal rádió- és hangversenyénekesként működött, többek között olyan művek előadásában működödtt közre, mint Verdi Requiemje, Rossini Stabat Matere, Kodály Psalmus Hungaricusa vagy Beethoven IX. szimfóniája. Egy sikeres dallasi fellépés után megkapta Dr. Cajus szerepét a Toscanini vezényelte Falstaff lemezfelvételén (1950).
1951-ben szerződtette a Metropolitan Opera, ahol 1951. november 17-én debütált a Figaro házassága Don Curziójaként. Itt 1974-ig énekelt, összesen 1079 előadáson (a színház turnéit is beleszámítva). Fellépett főszerepekben is, mint Don Ottavio, Almaviva gróf (Rossini), Ernesto (Don Pasquale), Alfréd (Traviata, A denevér), Rinuccio, Rodolfo, Pinkerton, Cavaradossi és Mantuai herceg, de túlnyomó részt az úgynevezett comprimario szerepkört alakította, többek között a Traviata, a Lammermoori Lucia, a Salome, A trubadúr, A nürnbergi mesterdalnokok, a Parsifal, a Manon (Massenet), a Rigoletto, a Lohengrin, a Gioconda, A rózsalovag, a Borisz Godunov, a Sámson és Delila, az Andrea Chénier, a Don Carlos, az Arabella, a Figaro házassága, a Manon Lescaut, a Turandot, A nyugat lánya, A varázsfuvola, az Ariadne Naxosban, A pikk dáma, az Otello és Az álarcosbál című operákban.
Énekelt a korszak összes nagy énekesével és karmesterével. Olyan nagyságoknak volt partnere (a teljesség igénye nélkül), mint Callas, Tebaldi, Milanov, L. Price, Sutherland, Caballé, Freni, Rysanek, Simionato, Verrett, Bumbry, Di Stefano, Del Monaco, Tucker, Gedda, Kónya, Bergonzi, Corelli, Kraus, Domingo, Bastianini, Warren, Merrill, Siepi és Ghiaurov. A karmesterek közül Toscanini, Cleva, E. Leinsdorf, Stokowski, Pretre, Gardelli, Mehta, Böhm, Abbado és Levine nevét említhetjük.
1966-tól a Manhattan School of Music tanára volt. Többször vendégszerepelt Budapesten is (1947 és 1948 valamint 1960 és 1961) 1960-ban Cavaradossit énekelte a Magyar Rádió Tosca felvételén Svéd Sándor oldalán, 1961-ben pedig portrélemeze is készült. Ettől kezdve rendszeresen hazalátogatott. Mesterkurzusokat tartott valamint több nagysikerű rádiósorozatban mesélt lebilincselően pályájáról, mesteréről Gigliről, nagy tenoristákról, valamint a Metropolitan Opera történetéről és híres énekeseiről. Önéletrajzi könyve Utam a Metropolitanbe címmel jelent meg 1979-ben a Zeneműkiadónál.
Carelli Gábor (eredeti neve: Krausz Gábor) először jogot tanult, majd zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián kezdte meg az 1934/35-ös tanévben, amit 1936-1939 között Rómában folytatott legfőbb mestere és felfedezője Beniamino Gigli irányításával.
1938. november 1-én debütált (már Carelli néven) a firenzei Teatro Comunaléban, a Bohémélet Rodolfójaként. A második világháború fenyegetettségei elől 1939-ben Amerikába költözött, ahol az 1940-es években kisebb társulatokkal rádió- és hangversenyénekesként működött, többek között olyan művek előadásában működödtt közre, mint Verdi Requiemje, Rossini Stabat Matere, Kodály Psalmus Hungaricusa vagy Beethoven IX. szimfóniája. Egy sikeres dallasi fellépés után megkapta Dr. Cajus szerepét a Toscanini vezényelte Falstaff lemezfelvételén (1950).
1951-ben szerződtette a Metropolitan Opera, ahol 1951. november 17-én debütált a Figaro házassága Don Curziójaként. Itt 1974-ig énekelt, összesen 1079 előadáson (a színház turnéit is beleszámítva). Fellépett főszerepekben is, mint Don Ottavio, Almaviva gróf (Rossini), Ernesto (Don Pasquale), Alfréd (Traviata, A denevér), Rinuccio, Rodolfo, Pinkerton, Cavaradossi és Mantuai herceg, de túlnyomó részt az úgynevezett comprimario szerepkört alakította, többek között a Traviata, a Lammermoori Lucia, a Salome, A trubadúr, A nürnbergi mesterdalnokok, a Parsifal, a Manon (Massenet), a Rigoletto, a Lohengrin, a Gioconda, A rózsalovag, a Borisz Godunov, a Sámson és Delila, az Andrea Chénier, a Don Carlos, az Arabella, a Figaro házassága, a Manon Lescaut, a Turandot, A nyugat lánya, A varázsfuvola, az Ariadne Naxosban, A pikk dáma, az Otello és Az álarcosbál című operákban.
Énekelt a korszak összes nagy énekesével és karmesterével. Olyan nagyságoknak volt partnere (a teljesség igénye nélkül), mint Callas, Tebaldi, Milanov, L. Price, Sutherland, Caballé, Freni, Rysanek, Simionato, Verrett, Bumbry, Di Stefano, Del Monaco, Tucker, Gedda, Kónya, Bergonzi, Corelli, Kraus, Domingo, Bastianini, Warren, Merrill, Siepi és Ghiaurov. A karmesterek közül Toscanini, Cleva, E. Leinsdorf, Stokowski, Pretre, Gardelli, Mehta, Böhm, Abbado és Levine nevét említhetjük.
1966-tól a Manhattan School of Music tanára volt. Többször vendégszerepelt Budapesten is (1947 és 1948 valamint 1960 és 1961) 1960-ban Cavaradossit énekelte a Magyar Rádió Tosca felvételén Svéd Sándor oldalán, 1961-ben pedig portrélemeze is készült. Ettől kezdve rendszeresen hazalátogatott. Mesterkurzusokat tartott valamint több nagysikerű rádiósorozatban mesélt lebilincselően pályájáról, mesteréről Gigliről, nagy tenoristákról, valamint a Metropolitan Opera történetéről és híres énekeseiről. Önéletrajzi könyve Utam a Metropolitanbe címmel jelent meg 1979-ben a Zeneműkiadónál.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |