Maleczky Oszkár
ének - bariton, ének
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1894
1894. február 6., Budapest - 1972. február 22., Budapest
Nagy énekes-dinasztia utolsó sarja. Anyai nagyapja Ellinger József, a Nemzeti Színház énekese, Erkel kedvenc tenorja, az első Bánk bán. Édesapja Maleczky Vilmos, neves hősbariton, édesanyja Ellinger Jozefa híres koloratúrszoprán - a Nemzeti Színház, majd az Operaház énekesei. Nővére Maleczky Bianca szintén énekes és tanár.
A Zeneakadémián először zeneszerzést tanult, de hamarosan áttért az ének szakra, ahol Szabados Béla opera- és hangversenyének tanár irányítása mellett kapott művészi oklevelet az operai tanfolyamon, az 1925/26-os tanévben.
A Városi Színház (ma Erkel Színház) már 1925-ben szerződtette, ahol Tonio (Bajazzók) és Escamillo (Carmen) szerepét énekelte. 1928-tól már az Operaház szerződteti, ahol 1966-ig, nyugdíjazásáig az együttes tagja.
Két szerepkör volt a specialitása: buffó-figurák (Gianni Schicchi, Papageno, Don Pasquale, Melitone) és az intrikus hősbariton szerepek (Pizarro, Telramund, a Ring Alberichje). Híres Beckmesser (A nürnbergi mesterdalnokok) alakítása mindkét típusba beleillett. Ebben a szerepben egészen egyedülálló volt, tudott nevetséges és gyűlöletes, tragikus és groteszk lenni (árnyalatokban, arcjátékban, hangsúlyokban mesterien kidolgozott alakítását Klemperer Európa legjobbjának tartotta). A másik, világviszonylatban is jelentős szerepében, Gianni Schicchiként (Puccini) pedig egy teljes estére elegendő humort és temperamentumot sűrített az egyfelvonásos opera ravasz, agyafúrt firenzei kópé alakjába. Pizarrójáról (Fidelio) pályatársai úgy tartották, hogy ebben a szerepben senki sem tudott olyan gonosz lenni, mint ő. Színészi játékát nagyszerű maszkjaival tette teljessé.
Az említetteken kívül nagy sikerrel énekelte Scarpia (Tosca), Marci bácsi (Háry János), Bartolo (A sevillai borbély), Masetto (Don Giovanni), Don Alfonso (Cosi fan tutte), Kecal (Az eladott menyasszony), Frank (A denevér), Zsupán (A cigánybáró), Négyes bariton szerep (Hoffmann meséi) és Faninal (A rózsalovag) szerepét is.
Klemperer budapesti előadásainak ő is egyik oszlopos tagja volt (Cosi fan tutte, A rózsalovag, A denevér, Fidelio, Hoffmann meséi, A nürnbergi mesterdalnokok).
Operaházi fellépései mellett éneket és színpadi játékot tanított a Zeneakadémián 1931-1962 között.
Díjak, kitüntetések:
1953 Érdemes művész
1957 Kossuth-díj
1966 Kiváló művész
Nagy énekes-dinasztia utolsó sarja. Anyai nagyapja Ellinger József, a Nemzeti Színház énekese, Erkel kedvenc tenorja, az első Bánk bán. Édesapja Maleczky Vilmos, neves hősbariton, édesanyja Ellinger Jozefa híres koloratúrszoprán - a Nemzeti Színház, majd az Operaház énekesei. Nővére Maleczky Bianca szintén énekes és tanár.
A Zeneakadémián először zeneszerzést tanult, de hamarosan áttért az ének szakra, ahol Szabados Béla opera- és hangversenyének tanár irányítása mellett kapott művészi oklevelet az operai tanfolyamon, az 1925/26-os tanévben.
A Városi Színház (ma Erkel Színház) már 1925-ben szerződtette, ahol Tonio (Bajazzók) és Escamillo (Carmen) szerepét énekelte. 1928-tól már az Operaház szerződteti, ahol 1966-ig, nyugdíjazásáig az együttes tagja.
Két szerepkör volt a specialitása: buffó-figurák (Gianni Schicchi, Papageno, Don Pasquale, Melitone) és az intrikus hősbariton szerepek (Pizarro, Telramund, a Ring Alberichje). Híres Beckmesser (A nürnbergi mesterdalnokok) alakítása mindkét típusba beleillett. Ebben a szerepben egészen egyedülálló volt, tudott nevetséges és gyűlöletes, tragikus és groteszk lenni (árnyalatokban, arcjátékban, hangsúlyokban mesterien kidolgozott alakítását Klemperer Európa legjobbjának tartotta). A másik, világviszonylatban is jelentős szerepében, Gianni Schicchiként (Puccini) pedig egy teljes estére elegendő humort és temperamentumot sűrített az egyfelvonásos opera ravasz, agyafúrt firenzei kópé alakjába. Pizarrójáról (Fidelio) pályatársai úgy tartották, hogy ebben a szerepben senki sem tudott olyan gonosz lenni, mint ő. Színészi játékát nagyszerű maszkjaival tette teljessé.
Az említetteken kívül nagy sikerrel énekelte Scarpia (Tosca), Marci bácsi (Háry János), Bartolo (A sevillai borbély), Masetto (Don Giovanni), Don Alfonso (Cosi fan tutte), Kecal (Az eladott menyasszony), Frank (A denevér), Zsupán (A cigánybáró), Négyes bariton szerep (Hoffmann meséi) és Faninal (A rózsalovag) szerepét is.
Klemperer budapesti előadásainak ő is egyik oszlopos tagja volt (Cosi fan tutte, A rózsalovag, A denevér, Fidelio, Hoffmann meséi, A nürnbergi mesterdalnokok).
Operaházi fellépései mellett éneket és színpadi játékot tanított a Zeneakadémián 1931-1962 között.
Díjak, kitüntetések:
1953 Érdemes művész
1957 Kossuth-díj
1966 Kiváló művész
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |
| 2001 | Puccini, Giacomo: Manon Lescaut | Hungaroton | HCD 12648-49 | 2 CD |
| 2003 |
Nagy Magyar Énekesek: Házy Erzsébet
(Great Hungarian Voices: Erzsébet Házy) |
Hungaroton | HCD 31996 |