Joviczky József
ének - tenor, ének
Születési hely
Újpest
Születési dátum
1918
1918. március 26., Újpest - 1986. augusztus 28., (Budapest?)
Walter Margit és Maleczky Oszkár irányításával tanult énekelni 1943 és 1947 között a Zeneakadémián, ahol még baritonnak képezték. Az Operaházban azonban már 1948-ban tenor szerepben debütált, miután többek között Budanovits Mária segítségével átképezte magát. Kirobbanó sikerrel mutatkozott be A walkür Siegmundjaként (a Georges Sebastian által dirigált előadást egy 1949-es felvétel is megörökítette.
A későbbiekben sorra énekelte a többi nagy Wagner-hőst: Tannhäusert, Lohengrint, majd pályája csúcspontjaként Trisztánt, melyre négy évig készült. Závodszky Zoltán méltó utódaként hosszú ideig egyedül viselte a fenti szerepek nem csekély terheit. Sikereinek titka egyedülálló, sötét színű, érces hangjában rejlett, mely jól érvényesült a Wagner hősök szólamaiban, mindehhez kitűnő színpadi megjelenés párosult.
Siegmund, Lohengrin és Trisztán szerepében német színpadokon is bemutatkozott (eredeti nyelven). Fellépéseit a német nyelvű kritika is szuperlatívuszokkal üdvözölte és ennek nyomán a Wagner-testvérek, bayreuthi bemutatkozását is tervezték Tannhäuser szerepében. Ez viszont sajnálatos módon (vélhetően a politikai helyzet miatt) elmaradt.
Wagner operái mellett nagy sikerrel énekelte Radamest (Aida) és Otellót, Caniót (Bajazzók), Hunyadi Lászlót és Bánk bánt, valamint Sámsont (Sámson és Delila) és Pedrót (Hegyek alján) is.
Az énekléstől 1970-ben vonult vissza.
Várnai Péter így méltatja az 1956-os Bánk bán felvétel újra kiadott lemezének borítóján: „…a hajókovácsból lett Wagner-tenor úgy élt emlékezetünkben, mint gyönyörű, de csiszolatlan hang birtokosa, aki nemigen ismerte a dinamikai skála fokozatait, s aki a kifejezésben sem volt kiváló. S íme, a lemez rácáfol az emlékekre. Ez a sötét, igazi hőstenor-matéria igenis képes volt a legkülönfélébb hangi árnyalatokra! Olyan pianissimo frázisai voltak - még a magas regiszterben is! -, hogy bármelyik lírai tenor megirigyelhetné. Szívbemarkolóan expresszív megoldásai voltak; egyaránt fel tudta idézni a felgerjedt, a bánatos, a hősi és a kétségbeesett hangulatok hangi ekvivalenseit.”
Díjak:
1956 Liszt-díj
Walter Margit és Maleczky Oszkár irányításával tanult énekelni 1943 és 1947 között a Zeneakadémián, ahol még baritonnak képezték. Az Operaházban azonban már 1948-ban tenor szerepben debütált, miután többek között Budanovits Mária segítségével átképezte magát. Kirobbanó sikerrel mutatkozott be A walkür Siegmundjaként (a Georges Sebastian által dirigált előadást egy 1949-es felvétel is megörökítette.
A későbbiekben sorra énekelte a többi nagy Wagner-hőst: Tannhäusert, Lohengrint, majd pályája csúcspontjaként Trisztánt, melyre négy évig készült. Závodszky Zoltán méltó utódaként hosszú ideig egyedül viselte a fenti szerepek nem csekély terheit. Sikereinek titka egyedülálló, sötét színű, érces hangjában rejlett, mely jól érvényesült a Wagner hősök szólamaiban, mindehhez kitűnő színpadi megjelenés párosult.
Siegmund, Lohengrin és Trisztán szerepében német színpadokon is bemutatkozott (eredeti nyelven). Fellépéseit a német nyelvű kritika is szuperlatívuszokkal üdvözölte és ennek nyomán a Wagner-testvérek, bayreuthi bemutatkozását is tervezték Tannhäuser szerepében. Ez viszont sajnálatos módon (vélhetően a politikai helyzet miatt) elmaradt.
Wagner operái mellett nagy sikerrel énekelte Radamest (Aida) és Otellót, Caniót (Bajazzók), Hunyadi Lászlót és Bánk bánt, valamint Sámsont (Sámson és Delila) és Pedrót (Hegyek alján) is.
Az énekléstől 1970-ben vonult vissza.
Várnai Péter így méltatja az 1956-os Bánk bán felvétel újra kiadott lemezének borítóján: „…a hajókovácsból lett Wagner-tenor úgy élt emlékezetünkben, mint gyönyörű, de csiszolatlan hang birtokosa, aki nemigen ismerte a dinamikai skála fokozatait, s aki a kifejezésben sem volt kiváló. S íme, a lemez rácáfol az emlékekre. Ez a sötét, igazi hőstenor-matéria igenis képes volt a legkülönfélébb hangi árnyalatokra! Olyan pianissimo frázisai voltak - még a magas regiszterben is! -, hogy bármelyik lírai tenor megirigyelhetné. Szívbemarkolóan expresszív megoldásai voltak; egyaránt fel tudta idézni a felgerjedt, a bánatos, a hősi és a kétségbeesett hangulatok hangi ekvivalenseit.”
Díjak:
1956 Liszt-díj
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2000 | Erkel Ferenc: Bánk bán/ Hunyadi László (részletek) | Hungaroton | HRC 1054 | Echo sorozat |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |