Jámbor László
ének - bariton
Születési hely
Mende
Születési dátum
1911
1911. május 18., Mende - 1995. május 1., Budapest
Énektanulmányait magánúton végezte Makkai Mihály, Palotay Árpád, Solti György és Varga Pál növendékeként, majd Rómában Manfredo Polverosinál tanult tovább. Az Operaház 1937-ben szerződtette, A varázsfuvola Öreg papjaként mutatkozott be és közel negyven esztendőn át volt a színház egyik vezető baritonja.
A sokoldalú művészt erőteljes hősbariton hangja a drámai szerepekre predesztinálta, ugyanakkor egyénisége inkább lírai karakterű volt. Művészetét mindenekelőtt a letisztult egyszerűség jellemezte. Hosszú pályafutása alatt közel 70 szerepet énekelt.
Elsősorban Wagner hősei álltak legközelebb hozzá, így Wofram és Biterolf (Tannhäuser), Telramund és Madarász Henrik (Lohengrin), Hollandi (A bolygó hollandi), Wotan (A Rajna kincse), Gunther (Az istenek alkonya), Hans Sachs (A nürnbergi mesterdalnokok), Kurwenal (Trisztán és Izolda) és Amfortas (Parsifal), de emlékezetes alakításokat nyújtott Verdi szerepekben, mint Rigoletto, Luna (A trubadúr), Germont (Traviata), René (Az álarcosbál), Simon Boccanegra, Posa (Don Carlos), Ford (Falstaff) és Amonasro (Aida), valamint Puccini operáiban, mint Sharpless (Pillangókisasszony), Jack Rance (A nyugat lánya) és Scarpia (Tosca). Sikeres szerepei voltak még Almaviva gróf (Figaro házassága), Tell Vilmos (Rossini), Valentin (Faust), Escamillo (Carmen), a Hoffmann meséi négyes intrikus hőse, valamint Igor herceg (Borodin), Jeleckij (A pikk dáma), Saklovitij (Hovanscsina) és a Salome Jochanaanja is.
Oratóriuménekesként is sikerrel lépett fel, 27 mű bariton illetve basszus szólamát énekelte.
Otto Klemperer budapesti fellépésein gyakran közreműködött a Figaro házassága, a Lohengrin, a Tannhäuser, a Hoffmann meséi, a Traviata, valamint Mahler Gyermekgyászdalok és Beethoven IX. szimfóniájának előadásain, de énekelt Hans Knappertsbusch, Mario Rossi, Francesco Molinari-Pradelli, Hermann Abendroth és Sergio Failoni vezénylete alatt is.
Vendégszerepelt a volt szocialista országokban, továbbá Bécsben, Salzburgban, Frankfurtban, Berlinben, Passauban és Brüsszelben, valamint az Olasz Rádióban.
1974-ben vonult nyugalomba, de még 1979-ig vendégként rendszeresen fellépett az Operaházban.
Díjak, kitüntetések:
1954 Liszt-díj II. fokozat
1954 Szocialista Munkáért Érdemérem
1955 Érdemes Művész
1963 Kossuth-díj
1970 Kiváló Művész
1972 SZOT-díj
Énektanulmányait magánúton végezte Makkai Mihály, Palotay Árpád, Solti György és Varga Pál növendékeként, majd Rómában Manfredo Polverosinál tanult tovább. Az Operaház 1937-ben szerződtette, A varázsfuvola Öreg papjaként mutatkozott be és közel negyven esztendőn át volt a színház egyik vezető baritonja.
A sokoldalú művészt erőteljes hősbariton hangja a drámai szerepekre predesztinálta, ugyanakkor egyénisége inkább lírai karakterű volt. Művészetét mindenekelőtt a letisztult egyszerűség jellemezte. Hosszú pályafutása alatt közel 70 szerepet énekelt.
Elsősorban Wagner hősei álltak legközelebb hozzá, így Wofram és Biterolf (Tannhäuser), Telramund és Madarász Henrik (Lohengrin), Hollandi (A bolygó hollandi), Wotan (A Rajna kincse), Gunther (Az istenek alkonya), Hans Sachs (A nürnbergi mesterdalnokok), Kurwenal (Trisztán és Izolda) és Amfortas (Parsifal), de emlékezetes alakításokat nyújtott Verdi szerepekben, mint Rigoletto, Luna (A trubadúr), Germont (Traviata), René (Az álarcosbál), Simon Boccanegra, Posa (Don Carlos), Ford (Falstaff) és Amonasro (Aida), valamint Puccini operáiban, mint Sharpless (Pillangókisasszony), Jack Rance (A nyugat lánya) és Scarpia (Tosca). Sikeres szerepei voltak még Almaviva gróf (Figaro házassága), Tell Vilmos (Rossini), Valentin (Faust), Escamillo (Carmen), a Hoffmann meséi négyes intrikus hőse, valamint Igor herceg (Borodin), Jeleckij (A pikk dáma), Saklovitij (Hovanscsina) és a Salome Jochanaanja is.
Oratóriuménekesként is sikerrel lépett fel, 27 mű bariton illetve basszus szólamát énekelte.
Otto Klemperer budapesti fellépésein gyakran közreműködött a Figaro házassága, a Lohengrin, a Tannhäuser, a Hoffmann meséi, a Traviata, valamint Mahler Gyermekgyászdalok és Beethoven IX. szimfóniájának előadásain, de énekelt Hans Knappertsbusch, Mario Rossi, Francesco Molinari-Pradelli, Hermann Abendroth és Sergio Failoni vezénylete alatt is.
Vendégszerepelt a volt szocialista országokban, továbbá Bécsben, Salzburgban, Frankfurtban, Berlinben, Passauban és Brüsszelben, valamint az Olasz Rádióban.
1974-ben vonult nyugalomba, de még 1979-ig vendégként rendszeresen fellépett az Operaházban.
Díjak, kitüntetések:
1954 Liszt-díj II. fokozat
1954 Szocialista Munkáért Érdemérem
1955 Érdemes Művész
1963 Kossuth-díj
1970 Kiváló Művész
1972 SZOT-díj
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2000 | Bizet, Georges: Carmen (részletek) | Hungaroton | HCD 32026 | Nagy Magyar Énekesek sorozat |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |