Programok

Hetedik alkalommal kerül megrendezésre a három szerző közös szerzői estje, szokás szerint év elejéhez közel. A 2018-ban útjára indított sorozat egyetlen koncertje maradt el eddig 2021-ben a Covid járvány miatt (2020-ban a februári koncert még éppen megelőzte a lezárásokat). Balogh Máté, Sándor László és Tornyai Péter számos kompozíciója elhangzott ezeken a koncerteken, köztük jó néhány ősbemutató is. A hangszer-összeállítások is igen változatosak voltak, számos kitűnő együttes, szólista, kórus és énekművész működött közre az esteken, beleértve magukat a szerzőket is, akik adott esetben hangszerrel, máskor karmesterként léptek fel. A mostani koncerten a Weiner Ensemble működik közre – tagjai: Baksai Réka, Bán Máté, Dani Imre, Jámbor Janka, Pálfi Csaba – továbbá Seleljo Erzsébet, Szalai András, Szatzker Zsanett és Tornyainé Dóry Zsuzsi.

Balogh Máté Eine kleine Stadtmusik című chansonja Rozsda Endre Város című festményére reflektál és a festő két évvel ezelőtti, Várfok Galériabeli kiállításának megnyitójára készült. A darab a festő komplex, indusztriális hangvételű absztrakt művei alapján inspirálódott, mely művek a kiállítás részét képezték. A Francoise Gilot en Afrique című kantáta volof (szenegáli) népi szövegekre készült, Francoise Gilot másfél évvel ezelőtti, Műcsarnokbeli életmű-kiállításának megnyitójára. Gilot, (aki Pablo Picasso utolsó felesége volt) két évet töltött Szenegálban, egy volof törzs teljes értékű tagjaként. Afrikai témájú festményei úgyszintén a kiállítás részét képezték. Végül a Pantomime Kajonique című hangszeres motetta a 17. századi erdélyi Kájoni Kódex négy tétele alapján készült, a CentriFUGA kortárszenei műhely tavalyi erdélyi turnéjára.

Sándor László Ágak című elektroakusztikus kompozíciója Kallós Zoltán gyűjtéseinek felhasználásával és a szerző népzenei vonatkozású darabjainak hangfelvételeiből készült montázs, mely a Ludwig Múzem #Bartók kiállításának keretében rendezett koncertre készült és hangzott el 2017-ben. A cím többféleképpen értelmezhető. Egyfelől jelentheti azokat a dallam- és szövegbokrokat, melyek a magyar népzenére oly jellemzőek: a dallamok és a szövegek vándorolnak, közben átalakulnak, elágaznak, tovább nőnek-hajtanak az adott tájegység képzeletének megfelelően. Másfelől eszünkbe juttathatja azt a hasonlóságot is, mely a testünk érrendszere és a lombja vesztett fa alakja között fennáll; a népdal – még ha egy adott dalt konkrétan nem is ismerünk – saját lényünk része, lelkünk elágazásainak egy kicsiny hajtása, így értjük és így éljük a vele való közösségünket. A mű egyetlen nagy ívet jár be, Pünkösdtől Ádventig, reggeltől naplementéig, a születéstől az elmúlásig. A 150 lépés a jegenyés úton a FUGÁ-ban tavaly bemutatott 50 lépés… továbbírt változata; mindkét mű alapját a szerző Út jegenyékkel című zongoradarabjának harmóniasora adja. A Weiner Ensemble ez esetben kiegészül szaxofonnal, cimbalommal és harmonikával.

Tornyai Péter 2015-ben írt Tafelmusik c. darabja hangszeres színház, mely mindazon túl, amit a mű megjelenít, illetve elmond számos egyéb kulturális kapcsolódási pontot is érint: a Tafelmusik egy barokk hangszeres zenélési szokás volt, az asztalnál ülő, diskuráló, evő-ivó vendégek szórakoztatására szolgált; a cimbalom játszó felületét „játszóasztalnak” is hívhatjuk; végül az alcím, KAGELstatt-trio Maurizio Kagel egy konkrét darabjára utal. Az unsichtbares Gedicht című szóló cimbalomdarab egy Rilke-szonettre íródott, noha a szöveg maga nem hangzik el a műben. Meditatív, minimalista hangzás-folyamat. Az une seule mélodie lointaine Eötvös Péter emlékére írt szóló fuvoladarab, melyben egyetlen dallam bomlik ki fraktálszerűen. Végül a 2020-as …come l'acqua dal robinetto – ugyancsak szóló cimbalomdarab – Kolozs Robi, a magyar zenei élet legendás szállítója emlékére íródott, melyben Robi fe(le)jthetetlen asszociatív észjárása, nyelvi játékokban tobzódó beszédmódja elevenedik meg.