Programok

Hetedik, újra Csővári Csillának írt dalciklusomban fontosnak éreztem, hogy a zene visszavegye az uralmat a szövegektől (az előző néhány ciklusban, melyeket Csillával mutattunk be, nem kisebb költők verseit használtam fel, mint Weöres és Tandori – szolgai alázattal használva a szövegeket.)
Kiszabadulván a szöveg béklyóitól, írás közben meglepetés ért: a régiek helyett másfajta béklyók kívánkoztak kötelékül. A Kéthangú dalok címet viselő ciklus szövegtelen dalainak énekszólama így csak két hangot használ fel - az első dalban csak f és fisz hangok, a másodikban c és h - és így tovább. Furcsa, de szabadabbnak éreztem magam az új, magamra szabott kötelékek között.
A hangok illata - című dalom (W. S. szövegére) kiséretében ellenkező jellegű konfliktusom adódott: nem bizonyult elegendőnek a hegedű, valamint a két kezem által eljátszható hangok lehetősége. Sajátos négykezest hoztam így létre – saját kezeimen kívül még egy-egy zongorista egy-egy keze szerepel mindkét oldalamon, a hangzásteret a legfölső és legalsó hangok irányaiba szélesítve ki. Hárman ülünk tehát a zongoránál majd. 
Nem tudom a választ, dalaim hogyan is kapcsolódhatnak Schumann zenéjéhez – lehet, hogy sehogyan. Vagy bárhogyan? – hiszen minden jó zene, melyekkel dolgaim akadtak, nyomot hagyhatott valahogy bennem - miközben komponálás közben a szerző igyekszik e szálak nyomait elvarrni (nyilván sikertelenül).  
Énekesnőm inspirációja viszont direktebb módon hathatott rám. A vele előadott Haydn, Mozart, Schubert, Ives dalok után különös kíváncsisággal várom Csilla Schumannjait. (Utólag talán megtudom, hogyan is kellett volna dalokat írnom.)
A végtelen hegedű-zongora-repertoár szinte összes művét végigjátszottam az évtizedek során, számtalan hegedűssel. Mégsem jöttem rá a titokra, hogyan is kellene hegedűre és zongorára komponálni a mai szerzőnek. Talán nem is véletlen, hogy manapság a jelentősebb művek nem e hangszerpárosra születnek? Itt a feladat lehetetlensége volt az inspiráció. Ha el is bukom, legalább megpróbáltam. Varga Oszkár nagy segítségemre volt a héttételes mű komponálása közben.  A mű ajánlása is neki szól.

Csalog Gábor