Az elektronikus zene korai története a kölni WDR Stúdióban 4/3. - Faragó Béla előadása
Faragó Béla - zeneszerző
Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,
hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.
Thomas Mann: Doktor Faustus
A Kölni Rádió (WDR) Elektronikus zenei stúdióját 1951. október 18-án alapította Herbert Eimert zeneszerző, Dr. Werner Meyer-Eppler fizikus és Robert Beyer hangmérnők. 1953-ban csatlakozik a Stúdióhoz Karlheinz Stockhausen, aki Olivier Messiaen és Karol Goeyvaerts szerialista (sorozatelvű) szellemi impulzusainak hatására egy radikálisan új, magasan szervezett zenei nyelvet teremt; a szó szoros értelmében mindent az atomok (= a tiszta szinuszhang) szintjéről felépítve.
Az előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. A harmadik részben Anton Webern, Messiaen és Goeyvaerts művei nyomán jutunk el Stockhausen: Die Konkrete Etüde ⅕ és Studie II. című elektronikus kompozíciójáig.
A programra a belépés díjtalan. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik.