Az elektronikus zene korai története a kölni WDR Stúdióban 3/2. | Stockhausen színre lép
Faragó Béla - zeneszerző
Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,
hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.
Thomas Mann: Doktor Faustus
Herbert Eimert A dodekafónia című könyvének bevezetőjében úgy ír a tizenkétfokú komponálásról, mint egyfajta végső, koncentrált elrendezési folyamatról. A szerializmus ennél is messzebbre megy: a zene totális megszervezésének irányába. Ennek a poszt-schönbergi, posztdodekafon irányzatnak fő impulzusa a francia Olivier Messiaentől származik. Tanítványai, Michel Fano, Karol Goeyvaerts, Karlheinz Stockhausen nyomán néhány év leforgása alatt a szerializmus a háború utáni zeneszerző-nemzedékek számára „kötelező” megszólalási móddá, stílussá, zenei világnyelvvé érik. Stockhausen huszonöt éves, amikor Eimert meghívására a kölni WDR Stúdió munkatársa lesz; megjelenése egycsapásra átalakítja a zeneszerzéssel és az elektronikus hangelőállítással kapcsolatos összes korábbi elképzelést.
A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. A második részben Liszt Faust-akkordjának kérdéseitől Schönberg Adonoy-akkordján át, Messiaen és Goeyvaerts művei után jutunk el Stockhausen Studie II. című elektronikus kompozíciójáig.
A programra a belépés díjtalan. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik.