|
1913. december 26. Székesfehérvár - 1967. július 2. Budapest
Zongora-, csembaló- és clavichordművész, kóruskarnagy és főiskolai tanár.
1932-ben a Zeneakadémián kezdte meg zenei tanulmányait. Harsonázni tanult, de tüdőbaja miatt abbahagyta. Később a zeneszerzés tanszakon Kodály Zoltánnál, a zongora tanszakon Bartók Bélánál tanult tovább. Miután 1938-ban Székely Arnold növendékeként megszerezte oklevelét, zongoramódszertani tanfolyamokat tartott tanárok részére, és elkezdett kísérletezni az úgynevezett "hangszer nélküli előképző év" módszerével.
1945-46-ban megszervezte a hangszer nélküli zenei előképzést a fővárosi zeneiskolákban és továbbképző tanfolyamokon tartott előadást. 1947-1949 között a Nemzeti Zenedében zongorát és zenei előképzőt, majd 1949-től haláláig a Zeneművészeti Főiskolán zongoramódszertant, karvezetést és szolfézst, élete utolsó évtizedében zongorát tanított. Mint karnagy 1945-től a Vándor-kórust, később a zenetanárkórust, majd 1952-ig a Belügymininisztériumnak az általa összeállított ének- és zenekarát vezényelte. 1952-től számos csembaló- és clavichordhangversenyt adott.
A zongorajáték technikájának tudományos kutatója volt. Eredményeit több, külföldön is megjelent könyvében foglalta össze. Instruktív kiadványai (Bach-invenciók; Lassus-motetták) az ötvenes évek óta számos utánnyomásban jelentek meg. Schumann, Mendelssohn, Glinka és más szerzők kórusműveiből is többet közreadott. Számos kiadványa jelent meg, mint például: Kottaolvasás, lapróljátszás; Kéztorna; Kottaolvasás, hallásfejlesztés; A zongorajáték technikája (valamint az 1964-ben kiadott bővített változata: Zongorametodika); A zongora története.
|
