|
Solymos Péter Bécsben és Párizsban diplomázott le zongora tanszakon, majd 1932 és 34 között Dohnányi Ernőnél folytatta tanulmányait. Beethoven Waldstein-szonátájának előadására (1934. június 11.) kapta kézhez állami művész-oklevelét.
Művészi áttörése a háborús évekre esett. Bartók, Debussy, Ravel volt akkor a hármas csillaga. Játszotta Bartók Három etűdjét (1943), a Zongoraszonátát, (1941), az I. hegedű-zongoraszonátát (1943) néhány hónapon belül Szervánszky Péterrel, majd Végh Sándorral. Pianistáink közül elsőként tűzte műsorra – hiánytalanul – Debussy Prelüdjeinek első füzetét, Ravel teljes Gaspard de la nuit-ciklusát. Repertoárján szerepelt mindkét francia mester hegedű-zongora szonátája. 1945 januárjában felvételt nyert a Magyar (ma: Nemzeti) Színházban rendezett Szabadság-matiné előadói közé.
1947-48-ban állami ösztöndíjjal járt Londonban, Rómában. 1948 őszén a Zeneművészeti Főiskola tanára lett. 1962 tavaszán Solymos Péter, Szávai Magda, Ujfalussy József közös kezdeményezésére született meg a Korunk Kamarazenéje ciklus, előképe minden „Korunk...", „Napjaink..." kezdetű koncertsorozatnak. 1973-tól évekig tanított Japán zeneakadémiáin, szigetországbeli úttörője volt a magyar hangszeres pedagógiának.
Nyugalomba vonulása után tért vissza Budapestre. Solymos Péter 2000. október 4-én hunyt el. Munkásságát 1957-ben Liszt-díjjal, 1971-ben érdemes művészi címmel, 1998-ban Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el.
|
