|
1507, Brassó - 1576. augusztus 15 v. 22., Padova
Lantművész és zeneszerző, kora egyik legkiválóbb előadóművésze, aki virtuóz játékával és műveivel európai hírnevet szerzett. A lantzene stílusát kora nagy zeneszerzőinek formálásmódjával és polifonikus technikájával gazdagítva klasszikus magaslatra emelte.
A Greff családdal rokonságba kerülve használta a Greff nevet is. Szapolyai János budai udvarában nevelkedett, akitől nemességet is nyert. Tanítómestere ismeretlen. 1540 után elhagyta az udvart. Franciaországban Tournon gróf szolgálatába állott. 1549 és 1566 között Lengyelországban II. Zsigmond Ágost király udvartartásának tagja. 1551-ben Königsbergbe ment Albrecht herceghez, akinek hosszabb időn át titkos politikai megbízottja volt. 1552-ben Danzigba, majd Augsburgon át Lyonba utazott, ahol lantdarabjainak első gyűjteménye számára sikerült kiadót találnia (Intavolatura Valentini Bacfarc Transilvani Coronensis, 1553). Utóbb visszatért Vilnába a lengyel udvarhoz. 1565-ben Krakkóban második lantkönyve kiadatását intézte (Valentini Greffi Bakfarci Pannonii, Harmoniarum musicarum in usum testudinis factarum. Tomus primus).
1566-ban váratlanul megszakadtak kapcsolatai a lengyel udvarral, vagyonát elkobozták, maga Posenban talált menedéket. Dudics András császári követ közbenjárására a bécsi udvar szolgálatába szegődött, de már 1568-ban hazatért Erdélybe, ahol János Zsigmondtól 1570-ben művészi érdemeiért birtokadományban részesült. 1572-ben Itáliába utazott és Padovában telepedett le, ahol családjával együtt (felesége Katharina Narbuttowna, litván nő) a pestis áldozata lett. Halálát közeledni érezvén kéziratait elégette.
|
