BMC - Magyar Zenei Információs Központ

Név:	Lehotka Gábor
Születési hely:	Vác
Születési dátum:	1938
Hangszer:	orgona

1938. július 20. Vác - 2009. december 29. Vác

Sokoldalú orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára.

Zenei tanulmányait általános iskolás korában kezdte Vácon, első tanára Pikéthy Tibor zeneszerző, a váci Székesegyház első orgonistája volt. 1953-tól 1958-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, orgonatanárai Hammerschlag János, Halász Kálmán és Gergely Ferenc voltak, zeneszerzést Sugár Rezsőnél tanult. 1958-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakára, ahol Pécsi Sebestyén növendéke lett, kitüntetéses diplomáját 1963-ban szerezte meg. 1961 és 1966 között a zeneszerzés szakot is elvégezte, tanára Szervánszky Endre volt.

1963-ban az Országos Filharmónia szólistája lett, ettől kezdve rendszeresen koncertezett Magyarországon. 1965-től külföldön is gyakran fellépett, Európa valamennyi országában turnézott, a legtöbb meghívást Németországból, Franciaországból és a Szovjetunióból kapta. Koncertezett a párizsi Notre Dame-ban és a Saint-Germain-Des-Pres templomban, ahová rendszeresen visszatért a Festival Estival meghívásainak jóvoltából. Az Avignon-i Fesztivál keretében fellépett Grignan-ban, ahová két évtizeden keresztül rendszeresen visszahívták. 1978-ban újra elkezdett zeneszerzéssel foglalkozni, kompozícióinak jegyzékét az orgonaművek mellett zenekari, kamara-, és kórusművek gazdagítják.

Főbb művei: Hegyi Beszéd (2003), Eszter (2005), Jáki mise (1989), Latin mise (1993), Első orgonaverseny Hommage a Händel (1963, átdolgozva 1999), Második orgonaverseny (2003), Hegedűverseny (1984), Trombitaverseny (1998), Amor Sanctus (1991-1999), C., CXII., CL., I., XXIII., Zsoltárok.

1969-től a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd 1975-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1985-től docensként, 1990-től egyetemi tanárként. 2008-as nyugalomba vonulásáig az orgona tanszéket is vezette. 1965-től közel ötven lemezfelvételt készített. Meghívást kapott több nemzetközi orgonaverseny zsűrijébe.

Az első magyar orgona, amelynek létrehozásában közreműködött, 1976-ban készült el Vácott. Később szakértőként részt vett több hazai orgona építésében, így 1978-ban a Vigadó, 1979-ben a váci Ferencesek temploma, 1980-ban a szombathelyi Bartók Terem, 1983-ban a kecskeméti Kodály Zoltán Szakiskola, 1989-ben a szekszárdi Művészetek Háza, 1995-ben a budapesti Zeneakadémia, 1996-ban a budapesti Dohány utcai Zsinagóga orgonáinak építésében. 2008-ban felvételt nyert a Sola Scriptura Teológiai Főiskola levelező tagozatára.

Megjelent könyvei: Az én hangszerem az orgona (1993), Az orgonatanítás módszertana (2000), Gorsium Orgonaiskola (2000). Rendszeresen publikált a Muzsika, a Parlando, a Kritika, a Magyar Nemzet, a Magyar Egyházzene és a Hangszervilág című folyóiratokban, illetve napilapokban.

Orgonaművek: Deux piéces en ancienne forme: Motifs contractés et Passacaille (1967); Cinq chansons hongroises pur Mme Peyrol (1979); Noël pour un curé de Provence, Labbé Charles Mery (1981); Musique dorgue inaugurale (I Symphonie) (1982); Variations et fugue sur un théme de John Lennon (1986); Passacaille et Fugue (1987); Prelúdium, korál és fuga Silbermann orgonára (1988); Symphonie Maclou (1992); Passacaglia, korálok és postlúdium Trost orgonára (1994); Korálszimfónia a szimfónia első tétele önállóan is előadható: Ein feste Burg korálvariáció (1995).

Kamarazenék: Kamarazene fafúvókra, ütőkre és hárfára (1964); Vonósnégyes (1965); Barokk szonáta trombitára és orgonára (1988); Quintett fafúvós hangszerekre (1991); Négy kóreai népdal trombitára és orgonára (1996); Quintett rézfúvós hangszerekre (1996).

Zenekari művek: Hommage á Händel, Orgonaverseny (újrahangszerelve 1999-ben); Hegedűverseny nagyzenekarra (1984); Jáki mise vegyeskarra és nagyzenekarra (hangszerelve 1999-ben); Cinq chansons hongroises (hangszerelve 2000-ben).

Egyéb darabok: Öt zongoradarab (1963).

Kórusművek: Négy kórusmű (1966); Jáki mise (vegyeskar, orgona) (1988); Újtestamentum magyar nyelven (vegyeskar, orgona) (1991); Zsoltárok: C. (vegyeskar, orgona) (1991), CXII. (vegyeskar, orgona) (1991), CL. (vegyeskar, orgona) (1991), I. (vegyeskar, orgona) (1992), XXIII. (vegyeskar, orgona) (1999); Latin mise (vegyeskar) (1993); Amor Sanctus - tizenöt kórusmű orgonakísérettel középkori versekre (1990-1992).

Publikációk: Präludium, Choral und Fuge, 1993, Ebert Musik Verlag 04229 Leipzig
Az én hangszerem az orgona, 1993, Oltalom Alapítvány
Suite Française, 1993, Ózdi Olvasó Egyesület
Gorsium orgonaiskola 1995, 2000, Gorzium GBT
Húsz éves a váci orgona, 1996
Az orgonatanítás módszertana, 2000, Gorzium GBT.

Lehotka Gábor 1974-ben Liszt-díjat, 1975-ben Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíjat, 1978-ban Érdemes Művész címet kapott, 1983-ban a Kodály Társaság Diplomával jutalmazta. 1986-ban Franciaországban elnyerte a Chevalier de lorde des Arts et des Lettres címet, 2005-ben a Camebridge-i Nemzetközi Életrajz Centrum a Deputy Director General címmel tüntette ki.

Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével