Pege Aladár
nagybőgő
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1939
1939. október 8. Budapest - 2006. szeptember 23. Budapest
Nagybőgőművész, tanár, jazzmuzsikusként és klasszikus előadóművészként egyaránt koncertezett. Játékát virtuozitás, kiváló improvizációs képesség, sokoldalú stílusismeret és muzikalitás jellemezte.
Zenei tanulmányait 1959 és 1962 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1964-től 1969-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Montág Lajos és Tibay Zoltán növendékeként végezte. Már zeneakadémistaként rendszeresen koncertezett, jazz- és klasszikus zenészként egyaránt fellépett. 1963-ban megalapította saját jazzegyüttesét.
1964-ben elnyerte a Prágai Jazzfesztivál Virtuóza címet, 1970-ben a Montreaux-i Jazzfesztiválon neki ítélték a legjobb európai szólistája díját. Ugyanebben az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanársegédje lett, majd 1978-tól docensként oktatott az intézményben. 1975 és 1978 között Rainer Zepperitznél tanult tovább Nyugat-Berlinben. 1982-ben a New York-i Carnegie Hallban vendégszólistaként közreműködött Herbie Hancock koncertjén. (Ekkor ajándékozta neki Charles Mingus özvegye a néhai bőgősfenomén hangszerét.)
A hazai és a nemzetközi jazzéletben is rendkívüli népszerűségre tett szert. Számos önálló lemeze jelent meg Magyarországon és külföldön jazz és klasszikus zenei kiadványok egyaránt. Fellépett a legrangosabb jazzfesztiválokon, olyan hírességekkel játszott együtt, mint Dexter Gordon, Art Farmer, Erich Kleinschuster, Albert Mangelsdorff, Johnny Griffin és Walter Norris. Pályafutása kezdete óta írt zenét és hangszerelt, valamint nagybőgőátiratokat is készített.
Művészi és pedagógiai munkásságának elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1986-ban Érdemes Művész címet, 1999-ben Budapestért Díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2002-ben Kossuth-díjat, 2003-ban Inter Lyra Díjat, 2006-ban pedig posztumusz Magyar Jazz Díjat kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Nagybőgőművész, tanár, jazzmuzsikusként és klasszikus előadóművészként egyaránt koncertezett. Játékát virtuozitás, kiváló improvizációs képesség, sokoldalú stílusismeret és muzikalitás jellemezte.
Zenei tanulmányait 1959 és 1962 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1964-től 1969-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Montág Lajos és Tibay Zoltán növendékeként végezte. Már zeneakadémistaként rendszeresen koncertezett, jazz- és klasszikus zenészként egyaránt fellépett. 1963-ban megalapította saját jazzegyüttesét.
1964-ben elnyerte a Prágai Jazzfesztivál Virtuóza címet, 1970-ben a Montreaux-i Jazzfesztiválon neki ítélték a legjobb európai szólistája díját. Ugyanebben az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanársegédje lett, majd 1978-tól docensként oktatott az intézményben. 1975 és 1978 között Rainer Zepperitznél tanult tovább Nyugat-Berlinben. 1982-ben a New York-i Carnegie Hallban vendégszólistaként közreműködött Herbie Hancock koncertjén. (Ekkor ajándékozta neki Charles Mingus özvegye a néhai bőgősfenomén hangszerét.)
A hazai és a nemzetközi jazzéletben is rendkívüli népszerűségre tett szert. Számos önálló lemeze jelent meg Magyarországon és külföldön jazz és klasszikus zenei kiadványok egyaránt. Fellépett a legrangosabb jazzfesztiválokon, olyan hírességekkel játszott együtt, mint Dexter Gordon, Art Farmer, Erich Kleinschuster, Albert Mangelsdorff, Johnny Griffin és Walter Norris. Pályafutása kezdete óta írt zenét és hangszerelt, valamint nagybőgőátiratokat is készített.
Művészi és pedagógiai munkásságának elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1986-ban Érdemes Művész címet, 1999-ben Budapestért Díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2002-ben Kossuth-díjat, 2003-ban Inter Lyra Díjat, 2006-ban pedig posztumusz Magyar Jazz Díjat kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével