Művészadatbázis

Erich Bergel 1930. június 1-én született az erdélyi Rozsnyón, Romániában, s életének első négy évtizedét itt is töltötte. A szülői háztól kettős örökséget kapott. Egyfelől a soknemzetiségű családot - hiszen édesapja szász, édesanyja pedig spanyol és magyar felmenőktől származott -, másfelől a kamarazene szeretetét és a mindennapi muzsikálás élményét is családi körben ismerhette meg: hegedűs édesapja irányításával, három testvérével együtt részt vett a házimuzsikálásban, s már kora gyemekkorától kezdve hegedült, fuvolázott és zongorázott. A felfedezendő hangszerek sorát hamarosan az orgona és több rézfúvós is gyarapította, s ez a páratlanul sokoldalúan bontakozó zenészpálya ismét a bachi aranykorra emlékeztet. (Kiváló hangszerismeretét később a zenekari munkában kamatoztatta, s amikor a '60-as években politikai okokból egy ideig nem gyakorolhatta karmesteri hivatását, a Kolozsvári Filharmonikus Zenekar trombitásaként kereste kenyerét.) 1950 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ahol karmester, orgona és zeneszerzés szakokon végzett. A tanulóévek tovább erősítették benne a bachi örökséget, melyet az a Kurt Mild közvetített számára, aki a német orgonaiskola legkiválóbb képviselőinek, Günther Raminnak és Fritz Heitmannak a tanítványa volt. Ezektől a tanulóévektől datálódik Bergel szenvedélyes érdeklődése Bach monumentális utolsó műve, A fúga művészete iránt.
Tanulmányai végeztével 1955-től négy esztendeig Nagyváradon működött zeneigazgatóként, majd 1959-ben a Kolozsvári Filharmonikusok karmestere lett, de még abban az esztendőben letartóztatták "államellenes szervezkedés" vádjával. A kommunista hatalom szemében az volt valódi "bűne", hogy zeneigazgatóként rendszeresen előadott vallásos témájú műveket, és számos orgonakoncerten is közreműködött. Hét évre ítélték, majd három és fél - börtönben, illetve munkatáborban töltött - esztendő után, 1962-ben szabadult amnesztiával. 1965 és 1971 között ismét betölthette a Kolozsvári Filharmonikusok karnagyi tisztjét. 1971-ben Herbert von Karajan személyes pártfogásával végre elhagyhatta Romániát s viharos gyorsasággal bontakozott ki nemzetközi karmesteri karrierje. Karajan hívta meg a Berlini Filharmonikusok vendégkarmesterének, ezután 1972-től a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett. Karmesteri pályája során mintegy 160 zenekarral dolgozott együtt valamennyi földrész harmincöt országában. A Houstoni Szimfonikusok, a BBC több zenekara, a Flamand Rádió Zenekara (Brüsszel) hosszabb ideig is irányítása alatt működött. 1989 és 1994 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető karnagya, és a Magyar Állami Operaház rendszeres vendégkarmestereként sikerrel dolgozott a nagymúltú együttesek művészi színvonalának emeléséért. Különösen Beethoven-, Brahms- és Bruckner-interpretációi keltették fel a szakma és a közönség figyelmét, a kritika a Furtwänglertől Karajanig ívelő nagy dirigensi hagyomány folytatóját látta benne.

Dátum	Cím	Kiadó	Kód	Megjegyzés
1996	Chopin, Fryderyk: Concerto for piano in Em/Beethoven: Piano Concerto in Bf No2, Op19	Claremont	1536
1998	Strauss, Richard: Metamorfózisok; Honegger, Arthur: II. szimfónia (Strauss, Richard: Metamorphosen; Honegger, Arthur: Symphony No.2)	BMC Records	BMC CD 012	Saját
1998	Bach, J.S.: A fúga művészete (Die Kunst der Fuge)	BMC Records	BMC CD 011	Tovább közreműködő: Cluj Philharmonic Orchestra
1998	Romantic Piano Concertos	Denon Records	17013
2000	Bach, J. S. - Revisited	BMC Records	BMC CD 043
2002	Brahms, Johannes: Szimfóniák	BMC Records	BMC CD 067	Saját További közreműködő: Kolozsvári Filharmonikusok
2010	Chopin, Fryderyk: Concerto No.1 & 2	Denon Records	5756372