Erdélyi Miklós
karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1928
1928. február 9. Budapest - 1993. szeptember 1. Budapest
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1946 és 1951 között. Orgona szakon Zalánfy András, a karmesterképzőn Ferencsik János, zeneszerzés szakon pedig Kókai Rezső növendéke volt.
Pályafutása 1947-ben a budapesti Vígoperában kezdődött, ahol Donizetti Szerelmi bájitalával debütált. A Vígopera megszűnése után, 1949 és 1951 között a Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt. 1950-től 1951-ig a Magyar Rádió énekkarának helyettes vezetőjeként dolgozott. 1951-től a budapesti Állami Operaház korrepetítora, majd hamarosan egyik legtöbbet foglalkoztatott karmestere lett. Első önálló premierje a Cosi fan tutte volt 1960. november 24-én. Több nevezetes bemutató is fűződik nevéhez, például Mihály András: Együtt és egyedül 1967-ben, Monteverdi: Poppea megkoronázása 1968-ban, Ránki György: Az ember tragédiája 1969-ben. Elsősorban Mozart operákkal ért el kiemelkedő sikereket.
Külföldön is gyakran fellépett. 1969-ben közreműködött Prokofjev Háború és béke című művének a Római Rádió számára készített felvételén. Vendégkarmester volt a Berlini Filharmonikusoknál, a Bambergi Szimfonikusoknál, valamint a Hamburgi Rádiózenekarban is. Állandó vendégkarmestere volt 1979 és 1982 között a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarának, majd 1986-tól a tokiói Jomiuri Nippon Szimfonikus Zenekarnak. Kiváló stílusismerete, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága tette kiemelkedően sokoldalú karmesterré. Franz Schubertről készített monográfiája 1963-ban jelent meg.
Munkásságának elismeréseként 1960-ban Liszt-díjat, 1967-ben Érdemes Művész címet, 1975-ben Kossuth-díjat, 1985-ben Kiváló Művész címet kapott. 1993-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1946 és 1951 között. Orgona szakon Zalánfy András, a karmesterképzőn Ferencsik János, zeneszerzés szakon pedig Kókai Rezső növendéke volt.
Pályafutása 1947-ben a budapesti Vígoperában kezdődött, ahol Donizetti Szerelmi bájitalával debütált. A Vígopera megszűnése után, 1949 és 1951 között a Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt. 1950-től 1951-ig a Magyar Rádió énekkarának helyettes vezetőjeként dolgozott. 1951-től a budapesti Állami Operaház korrepetítora, majd hamarosan egyik legtöbbet foglalkoztatott karmestere lett. Első önálló premierje a Cosi fan tutte volt 1960. november 24-én. Több nevezetes bemutató is fűződik nevéhez, például Mihály András: Együtt és egyedül 1967-ben, Monteverdi: Poppea megkoronázása 1968-ban, Ránki György: Az ember tragédiája 1969-ben. Elsősorban Mozart operákkal ért el kiemelkedő sikereket.
Külföldön is gyakran fellépett. 1969-ben közreműködött Prokofjev Háború és béke című művének a Római Rádió számára készített felvételén. Vendégkarmester volt a Berlini Filharmonikusoknál, a Bambergi Szimfonikusoknál, valamint a Hamburgi Rádiózenekarban is. Állandó vendégkarmestere volt 1979 és 1982 között a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarának, majd 1986-tól a tokiói Jomiuri Nippon Szimfonikus Zenekarnak. Kiváló stílusismerete, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága tette kiemelkedően sokoldalú karmesterré. Franz Schubertről készített monográfiája 1963-ban jelent meg.
Munkásságának elismeréseként 1960-ban Liszt-díjat, 1967-ben Érdemes Művész címet, 1975-ben Kossuth-díjat, 1985-ben Kiváló Művész címet kapott. 1993-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével