Az elektronikus zene korai története a kölni WDR Stúdióban - I. rész

2024. december 13. 18:00
Budapest Music Center - Könyvtár
1093 Budapest, Mátyás utca 8.

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,
hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.
Thomas Mann: Doktor Faustus

A Kölni Rádió (WDR) Elektronikus zenei stúdióját 1951. október 18-án alapította Herbert Eimert zeneszerző, Dr. Werner Meyer-Eppler fizikus és Robert Beyer hangmérnők. A közfelfogás a kölni iskolát rigid, formaelvű, szintetikus hangzású kompozíciókkal azonosítja. A Stúdióban készülő korai művek elsősorban Meyer-Eppler Hangzó katalógusának hangmintáit hívják segítségül az új ZENE esztétikájának megteremtéséhez, mindeközben létrejön az elektronikus zenei szolfézs. 1953-ban csatlakozik a Stúdióhoz Karlheinz Stockhausen, aki Olivier Messiaen és Karol Goeyvaerts szerialista (sorozatelvű) szellemi impulzusainak hatására egy radikálisan új, magasan szervezett zenei nyelvet teremt: a szó szoros értelmében mindent az atomok (= a tiszta szinuszhang) szintjéről felépítve.

A háromrészes előadás-sorozat a Kölni WDR Stúdió archívumának közelmúltban napvilágra került hangfelvételeiről készített zenei hangzásképek, azaz szonogramok segítségével ismerteti Faragó Béla készülő doktori disszertációjának kutatási eredményeit. Az első részben Herbert Eimert, Robert Beyer zeneszerzők és Heinz Schütz hangmérnök elektronikus kompozíciói mellett élőben megszólal Faragó Béla Quintetto per fiati című műve - a kompozíció megírását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

[vl]