Simplicissimus Kamaraegyüttes
Zenekar, kórus, együttes
Alakulás éve
2012
Weboldal
A Simplicissimus Kamaraegyüttes egy 2012. április 30-i kamarakoncertet követően alakult meg: az alkalmi formáció tagjai a hangverseny sikerén felbuzdulva a megkezdett közös munka folytatása mellett döntöttek. Az együttes azóta visszatérő vendég a Müpában, az Óbudai Társaskörben és a Zenetudományi Intézet (volt Erdődy-palota) Bartók-termében, illetve fellépett a Nádor-terem, a FUGA, a Hátsó Kapu és a Rózsavölgyi Szalon mellett Budapest és vonzáskörzete jelentősebb templomaiban és kastélyaiban. A társulat három alkalommal adott élő stúdiókoncertet a Tilos Rádióban, megfordult továbbá a Művészetek Völgyében, a Palotanegyed Fesztiválon és a Győri Barokk Esküvőn. Az együttes 2013-ban az Antré Fesztivál 1.0 tehetségkutató, 2015-ben a kolozsvári „IV. La Stravaganza Baroque Music Contest” díjazottja volt.
A Simplicissimus repertoárja a késő reneszánsztól egészen a romantika végéig ível, de műsorain elsősorban a 17. század második-, és a 18. század első felének kamarazenei művei szerepelnek.
Az együttes rugalmas méretű és összeállítású. Egy 7 fős „keménymagból” áll, de koncertjein rendre más formában képviselteti magát: tartott már hangversenyt kettő, illetve húsz közreműködővel is.
Az ensemble tagjai korhű hangszereken játszanak. Céljuk azonban az adott korszak hangzásvilágának és előadói stílusának restaurálásán túl az is, hogy a zeneművek előadásukban hasonló revelációval hassanak, mint saját korukban.
A névválasztással a formáció az 1600-as években élt német író és komponista, a magyar zenei életről is tudósító Daniel Speer előtt tiszteleg, aki Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus álnéven publikálta műveit. Azonban Speer is kölcsönözte a nevet H. J. Ch. von Grimmelshausen Der abenteuerliche Simplicissimus Teutsch című könyvéből. A pikareszk regény főszereplője a harmincéves háború idején fél Európát bebarangolja és ezerféle kalandba keveredik. A kalandozás pedig a barokk Simplicissimus eme kései utódára is jellemző: az együttes egy-egy előadása nem más, mint egy korok, stílusok – műzene, szórakoztató zene, népzene – és különböző nemzetek zenéi közötti nagy utazás.
A Simplicissimus repertoárja a késő reneszánsztól egészen a romantika végéig ível, de műsorain elsősorban a 17. század második-, és a 18. század első felének kamarazenei művei szerepelnek.
Az együttes rugalmas méretű és összeállítású. Egy 7 fős „keménymagból” áll, de koncertjein rendre más formában képviselteti magát: tartott már hangversenyt kettő, illetve húsz közreműködővel is.
Az ensemble tagjai korhű hangszereken játszanak. Céljuk azonban az adott korszak hangzásvilágának és előadói stílusának restaurálásán túl az is, hogy a zeneművek előadásukban hasonló revelációval hassanak, mint saját korukban.
A névválasztással a formáció az 1600-as években élt német író és komponista, a magyar zenei életről is tudósító Daniel Speer előtt tiszteleg, aki Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus álnéven publikálta műveit. Azonban Speer is kölcsönözte a nevet H. J. Ch. von Grimmelshausen Der abenteuerliche Simplicissimus Teutsch című könyvéből. A pikareszk regény főszereplője a harmincéves háború idején fél Európát bebarangolja és ezerféle kalandba keveredik. A kalandozás pedig a barokk Simplicissimus eme kései utódára is jellemző: az együttes egy-egy előadása nem más, mint egy korok, stílusok – műzene, szórakoztató zene, népzene – és különböző nemzetek zenéi közötti nagy utazás.