Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Komor Vilmos


karmester

Születési hely
Budapest
Születési dátum
1895

 
1895. május 12. Budapest - 1971. szeptember 28. Budapest

Zenei Tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte, ahol hegedülni tanult. 1920-tól az Operaház zenekarában dolgozott, ekkor már brácsán játszott.

1921-től 1928-ig a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának titkára és karmestere volt. 1923-ban – főleg operaházi zenészekből – megalapította a Budapesti Kamarazenekart, amellyel klasszikus műveken kívül számos kortárs szerző művét is (pl. Bartók: Falun) bemutatták. A zenekarral útjára indította és hosszú évekig sikeresen folytatta az állatkerti szabadtéri hangversenyek és operaelőadások sorozatát. Gyakran felléptek a rádióban, közreműködésükkel számos hangfelvétel is készült.

1926-ban a bécsi Volksoperben - beugróként - vezényelte a Lohengrint. 1928-ban az Operaház felmondta zenekari zenész állását. 1932-ig a Városi (Erkel) Színház karmestereként dolgozott, ahol operetteket és operákat állított színpadra, első produkciója az Ernani volt. Előadásain gyakran a kor legkiválóbb énekesei (pl. Beniamino Gigli, Fjodor Saljapin, Giacomo Lauri-Volpi, Armelita Galli-Curci, Alpár Gitta, Németh Mária) működtek közre.

A Városi Színház csődje után elsősorban vidéki színházakban vezényelt előadásokat (pl. a Pillangókisasszonyt Debrecenben.) A 38-39-es zsidótörvények következtében szakmai mellőzöttsége tovább erősödött, 1939-től szinte csak az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kultúregyesület) által szervezett koncerteken léphetett színpadra. Ebben az évben lett az egyesület művészeti vezetője, a háború alatt számos kitűnő előadást állított színpadra a Wesselényi utcai Goldmark Teremben.

Pályafutása a háború után teljesedhetett ki, 1945-től egészen haláláig az Operaház karmestere volt. Számos kiváló előadás fűződik nevéhez (pl. Erkel: Hunyadi László és Bánk bán; Verdi Aida, Álarcosbál és Don Carlos; Wagner Tannhäuser; Mascagni: Parasztbecsület; Gounod: Faust; Donizetti: Lammermoori Lucia, Don Pasquale). Az 1950-es években a Gördülő Opera előadásait vezényelte vidéki városokban. Rendszeresen dirigált hangversenyeket is, elsősorban 20. századi szerzők műveit vezényelte.


Gyakran vendégszerepelt külföldön, elsősorban az egykori NDK nagyvárosaiban (Berlin, Lipcse, Drezda) aratott sikereket. Állandó vendége volt többek között a berlini Filharmonikusoknak és a drezdai Staatskapelle-nek, egy ideig a lipcsei Gewandhaus főigazgatói tisztét is ellátta.

Emlékét a Komor Vilmos Baráti Kör őrzi. Évente egy alkalommal adják át a Komor Vilmos-emlékplakettet, amelyet az Operaház egy fiatal zenésze, korrepetitora vagy karmestere kap meg.

Díjak, kitüntetések:
1952 Liszt-díj
1953 Érdemes Művész
1963 Kossuth-díj