Szende Ferenc
ének - basszbariton, ének
Születési hely
Alpár
Születési dátum
1887
1887. április 5., Alpár - 1955. december (?), Buenos Aires
(egyes források születési helyét a Tolna megyei Hant községben, halála évét pedig 1962-ben jelölik meg)
A bajai tanítóképző elvégzése után vidéki társulatoknál énekesként és karmesterként működött. 1909-től Bátaszéken volt kántor, majd rövid ideig a Krecsányi-féle színtársulatban szerepelt.
Az Operaház 1913-ban szerződtette, ahol 1944-ig volt tag. Rendkívül muzikális, ragyogó stílusérzékkel megáldott énekes és remek színész volt. Nagyon gyorsan tanult, így az egyik legfoglalkoztatottabb művésze lett a színháznak. Repertoárja a hősbaritontól a basszusig, közel száz szerepet tartalmazott. Főként Mozart és Wagner művekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, mint Leporello, Figaro, Don Alfonso (Cosí fan tutte), Wotan (Ring), Madarász Henrik, Hans Sachs, Kurwenal és Hagen, de nagy sikerrel énekelte Pizarrót, Cillei Ulrikot és Gara nádort, Escamillót, Germont Györgyöt, Borisz Godunovot, Mefisztót, Alfiót, Colline-t, Scarpiát, Gianni Schicchit, a Főpapot (Sámson és Delila), Lunardót (Wolf-Ferrari: A négy házsártos), Péter cárt (Meyerbeer: Észak csillaga), Zoltán gárdatisztet (Farsangi lakodalom), Toniót és Ochs bárót is.
Kiemelkedő muzikalitásának és stílusérzékének köszönhetően a magyar hangversenyéletben is jelentős helyet foglalt el, oratórium- és dalénekesként egyaránt. Gyakran vendégszerepelt külföldön, operaelőadásokon és hangversenyeken mint oratóriumszólista.
Operaházi tagságának huszonötödik évfordulóján, 1938-ban vonult vissza a színpadi szerepléstől, de 1944-ig még rendezett a színházban, azután külföldre távozott.
Díjak, kitüntetések:
1932-től az Operaház örökös tagja
1936-ban ünnepélyesen vitézzé avatták
(egyes források születési helyét a Tolna megyei Hant községben, halála évét pedig 1962-ben jelölik meg)
A bajai tanítóképző elvégzése után vidéki társulatoknál énekesként és karmesterként működött. 1909-től Bátaszéken volt kántor, majd rövid ideig a Krecsányi-féle színtársulatban szerepelt.
Az Operaház 1913-ban szerződtette, ahol 1944-ig volt tag. Rendkívül muzikális, ragyogó stílusérzékkel megáldott énekes és remek színész volt. Nagyon gyorsan tanult, így az egyik legfoglalkoztatottabb művésze lett a színháznak. Repertoárja a hősbaritontól a basszusig, közel száz szerepet tartalmazott. Főként Mozart és Wagner művekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, mint Leporello, Figaro, Don Alfonso (Cosí fan tutte), Wotan (Ring), Madarász Henrik, Hans Sachs, Kurwenal és Hagen, de nagy sikerrel énekelte Pizarrót, Cillei Ulrikot és Gara nádort, Escamillót, Germont Györgyöt, Borisz Godunovot, Mefisztót, Alfiót, Colline-t, Scarpiát, Gianni Schicchit, a Főpapot (Sámson és Delila), Lunardót (Wolf-Ferrari: A négy házsártos), Péter cárt (Meyerbeer: Észak csillaga), Zoltán gárdatisztet (Farsangi lakodalom), Toniót és Ochs bárót is.
Kiemelkedő muzikalitásának és stílusérzékének köszönhetően a magyar hangversenyéletben is jelentős helyet foglalt el, oratórium- és dalénekesként egyaránt. Gyakran vendégszerepelt külföldön, operaelőadásokon és hangversenyeken mint oratóriumszólista.
Operaházi tagságának huszonötödik évfordulóján, 1938-ban vonult vissza a színpadi szerepléstől, de 1944-ig még rendezett a színházban, azután külföldre távozott.
Díjak, kitüntetések:
1932-től az Operaház örökös tagja
1936-ban ünnepélyesen vitézzé avatták