|
1921. június 3., Budapest – 2007. január 24., Budapest
A Zeneakadémiát Rosthy Anna növendékeként végezte el 1938-1944 között, majd Palotay Árpádnál folytatta énektanulmányait. Palotay korai halála után feleségénél, Budanovits Máriánál tanult. 1947-ben Rómában részt vett Manfredo Polverosi mesterkurzusán.
Az Operaházban 1944-ben debütált Amneris (Aida) szerepében. Hódító megjelenése, különleges drámai tehetsége pillanatok alatt izzó légkört tudott teremteni a színpadon. Elsősorban hangjának drámai ereje, rendkívüli színészi temperamentuma tette alakításait felejthetetlenné. Óriási sikerrel énekelte az operairodalom nagy szerepeit: Gertrudis (Bánk bán), Sába királynője (Goldmark), Brangäne (Trisztán és Izolda), Eboli (Don Carlos), Vénusz (Tannhäuser), Carmen (Bizet), Ortrud (Lohengrin), Marina (Borisz Godunov), Fricka (A walkür), Azucena (A trubadúr), Maddalena (Rigoletto), Ulrica (Az álarcosbál) és Delila (Sámson és Delila).
20. századi magyar művekben is szívesen fellépett: Háziasszony (Székely fonó), Mária Lujza (Háry János), Bükkyné (Farsangi lakodalom), Gyulainé (Kádár Kata), Anya (Vidróczky), Halál (Vérnász).
Elsőrangú Judit (A kékszakállú herceg vára) volt, rengeteget tett a mű hazai és külföldi népszerűsítéséért. E szerepét külföldön - Amszterdamban, Párizsban, Brüsszelben (többször is), Moszkvában, Torinóban és Edinburghban - is sokszor énekelte Székely Mihály, majd később Faragó András partnereként. Ferencsik János első Kékszakállú felvételét is vele készítette el.
Az énekléstől 1970-ben vonult vissza.
1999-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
|
