Zalánfy Aladár
orgona
Születési hely
Bártfa
Születési dátum
1887
1887. március 17., Bártfa - 1959. május 15., Budapest
Zalánfy Aladár a Zeneakadémián 1905-től 1908-ig Koessler Jánosnak volt tanítványa, majd Lipcsében Karl Straubénél, Bach és a klasszikus orgonairodalom nagy interpretátoránál, valamint Siegfried Karg-Elert zeneszerzőnél, továbbá Franciaországban Charles-Marie Widornál, a századforduló egyik legkiválóbb orgonaművészénél tanult. Virtuóz orgonajátékosként Magyarországon és külföldön hangversenyezett.
1913-tól a Nemzeti Zenedében, majd a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. 1921-ben lett a Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol az orgonatanszak professzoraként az orgona mellett orgonaismeretet, orgonatervezést és kargyakorlatot, a protestáns egyházzenei tanszakon liturgikát, egyházi éneket és egyházzenei irodalomismeretet is tanított. Tanításában hallatlanul következetes, pontos, szigorú, de mindig igazságos volt s mindezt tanítványaitól is megkövetelte. Egyforma érdeklődéssel tanította a régi mesterek, Buxtehude, Frescobaldi, Bach műveit csakúgy, mint a romantikus és az utánuk következő zeneszerzők kompozícióit: Franckot, Lisztet vagy Regert. A jövendő egyházzenészeknek a ma használatos, abban az időben erősen vitatott, gazdagabb liturgiát is tudniuk kellett. Nyugdíjazásáig, 1950-ig orgonisták nemzedékeit nevelte fel.
Mint orgonaszakértő és -tervező kitartóan küzdött azért, hogy a régi (barokk) és a francia orgonaépítés hagyományain alapuló modern orgonatervezés-szerkesztés eredményei a hazai orgonaépítészetben is minél nagyobb teret nyerjenek. E törekvésének egyik legjobb eredménye az óbudai evangélikus templom általa tervezett orgonája volt. Ez a hangszer, amelyet a Rieger orgonagyár 1939/40-ben Zalánfy terve alapján épített, a szakértők szerint a főváros akkor legszebb hangú orgonája volt, s avatásán a közönség megcsodálhatta a hangversenyezéstől a nem megfelelő hangszerek miatt visszavonult művész virtuóz játékát is. Az orgona sajnos Budapest ostromakor, 1944 Szilveszter éjszakáján elpusztult.
Zalánfy 1914-től a budapesti Szent István Bazilika, majd 1923-tól haláláig a Deák téri evangélikus templom főorgonistája is volt. Hivatását itt is példamutatóan komolyan vette, istentiszteleti szolgálataira mindig gondosan készült. Jóllehet a hangversenyezéssel felhagyott, a nagy oratórium- és kantáta előadásoknak hosszú időn át volt állandó continuo-játékosa. Nagy stílusismeretével és gyakorlatával a vezénylő karnagyoknak is sokat segített. Ösztönzéseinek és tanácsainak nem kis része volt abban, hogy a Deák téri templom Lutheránia ének- és zenekara Bach legnagyobb műveinek előadására is vállalkozott.
Kevésbé ismert, hogy komponált is. A kétkötetes orgonaiskolán (Az orgonajáték művészete) kívül kiadatlan korálelőjátékokról és kórusművekről is tudunk. Orgonakísérettel látta el és kiadta Luther Márton vallásos költeményeinek dallamait és közreadta Bach Nyolc kis prelúdium és fúgáját, valamint manuál-korálelőjátékainak sorozatát. Több különféle, orgonával kapcsolatos értékes tanulmánya is megjelent.
Sulyok Imre
Zalánfy Aladár a Zeneakadémián 1905-től 1908-ig Koessler Jánosnak volt tanítványa, majd Lipcsében Karl Straubénél, Bach és a klasszikus orgonairodalom nagy interpretátoránál, valamint Siegfried Karg-Elert zeneszerzőnél, továbbá Franciaországban Charles-Marie Widornál, a századforduló egyik legkiválóbb orgonaművészénél tanult. Virtuóz orgonajátékosként Magyarországon és külföldön hangversenyezett.
1913-tól a Nemzeti Zenedében, majd a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. 1921-ben lett a Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol az orgonatanszak professzoraként az orgona mellett orgonaismeretet, orgonatervezést és kargyakorlatot, a protestáns egyházzenei tanszakon liturgikát, egyházi éneket és egyházzenei irodalomismeretet is tanított. Tanításában hallatlanul következetes, pontos, szigorú, de mindig igazságos volt s mindezt tanítványaitól is megkövetelte. Egyforma érdeklődéssel tanította a régi mesterek, Buxtehude, Frescobaldi, Bach műveit csakúgy, mint a romantikus és az utánuk következő zeneszerzők kompozícióit: Franckot, Lisztet vagy Regert. A jövendő egyházzenészeknek a ma használatos, abban az időben erősen vitatott, gazdagabb liturgiát is tudniuk kellett. Nyugdíjazásáig, 1950-ig orgonisták nemzedékeit nevelte fel.
Mint orgonaszakértő és -tervező kitartóan küzdött azért, hogy a régi (barokk) és a francia orgonaépítés hagyományain alapuló modern orgonatervezés-szerkesztés eredményei a hazai orgonaépítészetben is minél nagyobb teret nyerjenek. E törekvésének egyik legjobb eredménye az óbudai evangélikus templom általa tervezett orgonája volt. Ez a hangszer, amelyet a Rieger orgonagyár 1939/40-ben Zalánfy terve alapján épített, a szakértők szerint a főváros akkor legszebb hangú orgonája volt, s avatásán a közönség megcsodálhatta a hangversenyezéstől a nem megfelelő hangszerek miatt visszavonult művész virtuóz játékát is. Az orgona sajnos Budapest ostromakor, 1944 Szilveszter éjszakáján elpusztult.
Zalánfy 1914-től a budapesti Szent István Bazilika, majd 1923-tól haláláig a Deák téri evangélikus templom főorgonistája is volt. Hivatását itt is példamutatóan komolyan vette, istentiszteleti szolgálataira mindig gondosan készült. Jóllehet a hangversenyezéssel felhagyott, a nagy oratórium- és kantáta előadásoknak hosszú időn át volt állandó continuo-játékosa. Nagy stílusismeretével és gyakorlatával a vezénylő karnagyoknak is sokat segített. Ösztönzéseinek és tanácsainak nem kis része volt abban, hogy a Deák téri templom Lutheránia ének- és zenekara Bach legnagyobb műveinek előadására is vállalkozott.
Kevésbé ismert, hogy komponált is. A kétkötetes orgonaiskolán (Az orgonajáték művészete) kívül kiadatlan korálelőjátékokról és kórusművekről is tudunk. Orgonakísérettel látta el és kiadta Luther Márton vallásos költeményeinek dallamait és közreadta Bach Nyolc kis prelúdium és fúgáját, valamint manuál-korálelőjátékainak sorozatát. Több különféle, orgonával kapcsolatos értékes tanulmánya is megjelent.
Sulyok Imre