Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Kertész István


karmester

Születési hely
Budapest
Születési dátum
1929

 
1929. augusztus 28., Budapest - 1973. április 16., Saba

Kertész István, a kimagasló tehetségű, tragikusan korán elhunyt karmester a karmesterképzőt a Zeneakadémián Ferencsik János (1948/49), majd Somogyi László (1949-53) irányításával végezte, mellettük nagy hatással volt rá Bruno Walter, illetve az ebben az időben Budapesten működött Otto Klemperer művészete.

1952 és 57 között már ő maga is tanít a Zeneakadémián karmesterséget és korrepetíciót. 1953-tól 55-ig a Győri Szimfonikus Zenekar karmestere, 1955-től a budapesti Operaház korrepetitor-karmestere lesz – igaz, csak rövid időre, mert 1956-ban családjával együtt Németországban telepszik le. Ettől kezdve nemzetközi karrierje meredeken ível felfelé: 1958-tól 1963-ig az augsburgi, 1964-től a kölni Opera főzeneigazgatója (ez utóbbi posztján számos alkalommal hív vendégszereplésre magyar énekeseket, karmestereket és rendezőket). Emellett rendszeresen vezényli a Bécsi Filharmonikusokat, illetve a London Symphony Orchestra-t, amelynek 1965 és 68 között vezető karmestere. A Covent Gardenben 1965-ben, az Álarcosbállal mutatkozik be.

Első amerikai turnéjára még 196l-ben, a Hamburgi Rádió zenekarával utazik. Eközben számos nagysikerű lemezfelvételt készít a Decca cégnél, egyik leghíresebb sorozata Dvořák összes szimfóniája a Bécsi Filharmonikusokkal. Az ő vezényletével rögzítik a világon először lemezre Mozart utolsó operáját, a Titus kegyelmét, s Magyarországon kívül először a Kékszakállút és a Háry Jánost, Peter Ustinov narrátor-szövegével.

Szokatlanul nagy és változatos repertoárján helyet kaptak a 20. századi művek is, Bécsben például ő vezényelte először Britten Háborús requiemjét, Németországban pedig a Billy Budd-ot. Az 1960-as évek második felében többször vezényelt nagy sikerrel Magyarországon is.

Ez az üstökösként felragyogó, nagyszerű muzsikuspálya 1973. április 16-án, váratlanul félbeszakadt: Kertész István egy izraeli turnén, amelynek során Mozart Requiemjét dirigálta, Tel-Aviv közelében, kollégái szemeláttára a tengerbe fulladt…

A mindössze 44 évet élt, de ezalatt világhírűvé lett művész portréját igen találó szavakkal festi meg Kroó György a karmester utolsó magyarországi fellépése (1972 május 13., Rádiózenekar) alkalmával: „Kertész produkciói, mint a jelentős karmestereké mindig, a próbákon készülnek el és épülnek fel. A hangversenyen megőrzi az interpretáció eredeti impulzusait, de jellegzetesen improvizatív ötletekkel egészíti ki azokat. A biztonság, a megállapodottság tehát éppúgy jellemzi, mint az élményszerű frissesség. Manuális technikája egészen kiemelkedő, bámulatosan könnyed, világosan érthető, és kifejezésre is inspiráló. Nagy fantáziával olvassa a partitúrát: egyformán érzékeny a hangszínek és karakterek iránt, rendkívül értelmesen zenél, folyton érezni a pontokat, a vesszőket, a kérdőjeleket a világosan elhatárolódó frázisok végén, az érzelmi kifejezés erre az intellektuális rétegre borul rá, és a nagy kantilénák, méghozzá elsősorban a vonóskar énekeltetése révén talál utat a hallgatósághoz. Vagyis ez egy nagyon összetett és minden tekintetben megalapozott karmesteri művészet, amelyet a mesterségbeli felkészültség igen magas foka és a zenei fantázia személyes erejű megnyilvánulása egyaránt jellemez."

S még egy jellemző mondat az ugyanezen a koncerten elhangzott Till Eulenspiegel-előadásról: „…Kertész István, mint operakarmester, a Strauss-zene rengeteg színpadi effektusát, konkrét illusztratív elemét is beleérzi, belehallja ebbe a gyönyörű partitúrába, és mindezek együttvéve hozták létre azt a tüneményes produkciót, amely után le sem akarták engedni a dobogóról."

Péteri Judit
 
Dátum Cím Kiadó Kód Megjegyzés
1994 Kodály Zoltán: Háry János; Variations on a Hungarian Folksong Decca 443 488-2 2 CD