|
Ferenczy György 1902-ben született Budapesten. Az egykori Liszt tanítványtól, Thomán Istvántól tanult zongorázni. Dohnányi Ernőnél végezte a művészképzőt, nála szerezte a Zeneakadémián a művészdiplomát. Ezzel párhuzamosan Weiner Leónál is tanult.
1920-tól hangversenyezett rendszeresen, Európa szinte minden jelentősebb városában fellépett. Elsősorban kiváló Chopin, Schubert, Schumann és Scarlatti előadásairól vált ismertté.
Felesége, egykori tanítványa, a zongoraművésznő Iványi Klára lett. 1947-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, 1958-tól tanszékvezetője. Elismert pedagógus, többek között Cziffra György egyik felfedezője és tanára, számos nemzetközi zongoraversenyen zsűritag. 1974-ben Salzburgban mesterkurzust vezetett.
Művészi pályáját sokszor megtörte a politika. A világháború után, az ötvenes években, valamint 1977-ben is hosszabb-rövidebb időre hallgatásra ítélte a hatalom. A rendszeres hangversenyezést csak 1956 után folytathatta. Viszonylag kevés lemezfelvétel őrzi játékát, ezekből szerkesztett 1982-ben Kocsis Zoltán egy duplalemezes válogatást, melynek később CD változata is megjelent a Great Hungarian Musicians, Hungaroton Classics sorozatban.
2002 óta minden évben megrendezik a róla elnevezett zongoraversenyt, a Ferenczy György Alapítvány és annak gondozója, Darska Izabella szervezésében.
Ferenczy György sokoldalú személyiség volt. Fiatalon felvették a Fészek Művészklubba, ahol később elnökségi taggá választották. Hivatásának gyakorlása mellett rendszeresen hódolt hobbijának, a bridzselésnek. Ebben rendkívüli tehetségnek bizonyult, tagja volt a magyar bridzs válogatottnak, amellyel 1938-ban Európa bajnoki címet, 1935-ben pedig második helyezést ért el.
Pianoforte címmel megjelent életrajzi kötetét Kocsis Zoltán szerkesztette és gondozta (1989, Héttorony Kiadó).
Díjak, kitüntetések:
1966 Érdemes Művész
1974 A Munka Érdemrend arany fokozata
|
